Édes...

Édes, drága piros vér
Csordogál a kés nyomán
S a kés egyre csak vág tovább

A vér lassan könnyel vegyül
A kettő együtt a földre hull
A fényes penge már az eret vágja túl

Csordogál a vér, ömlik a könny
Sója csípi, marja a sebet
Mi talán seb már nem is lehet

Remeg a kéz, ahol szakad a bőr
Pumpálja az ér a vért
Csak azt nem tudja, hogy kifelé

Csörren a kés, koppan a földön
A vért egy kéz keni szét
S már az ujjakon is ott piroslik a vér

A padlóra csöppen egy, kettő
Aztán millió csepp az érből
S már nem csak onnan, folyik a kézről