Hajadon nap pásztája játszott;
-vörös-arany lángok a szélben,-
gránátalma méhemnek látszott,
a fa alatt mi, és az éden.
Nektarin és mandula illat
fodrozódott a párás fényben,
pőreségben vad kígyó villant,
s fogantam meg az áldott vérben.
Zümmögött a lég, amint méhraj
dala bomlott ki káosz csöndből,
szóródott szét ezernyi népfaj,
s nászunk szállt az égre, a földről.