A próféta sóhajt, úgy áll meg a pusztában, vándorbotját a magasba lökve.
- Föltámasztottam a csontokat uram, ahogy azt kívántad.
Körötte a kerengő szél.
Fagyos marék fogja át a sziklamezőt, melyet nemrég ütközet gyalázott.
A párás légben csontvázak hevernek, egészen az ég aljáig.
A próféta szavára mozogni kezdenek, az Úr hússal és vérrel vonja be őket.
Mosolyognak, mint árnyék az erdő mélyén.
Körbeállják és felfalják a prófétát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Szesze, így, ebben a formában már értelek. :)
Libido, lassan egyre kevésbé értem, hogy miért úgy írsz, ahogy. Éppen ez ragad meg, de még mindig nem tudom, hogy miért vers?
Belénk rúgtak, megharaptak
Vérző nyomorékká váltunk
Szembe nézni nem próbáltunk
Velük; rágtak kívül-belül
Széttéptek könyörtelenül
Porhüvelyünk hűl az éjben
Lelkünk már a messzeségben