A próféta sóhajt, úgy áll meg a pusztában, vándorbotját a magasba lökve.
- Föltámasztottam a csontokat uram, ahogy azt kívántad.
Körötte a kerengő szél.
Fagyos marék fogja át a sziklamezőt, melyet nemrég ütközet gyalázott.
A párás légben csontvázak hevernek, egészen az ég aljáig.
A próféta szavára mozogni kezdenek, az Úr hússal és vérrel vonja be őket.
Mosolyognak, mint árnyék az erdő mélyén.
Körbeállják és felfalják a prófétát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Szesze, így, ebben a formában már értelek. :)
Libido, lassan egyre kevésbé értem, hogy miért úgy írsz, ahogy. Éppen ez ragad meg, de még mindig nem tudom, hogy miért vers?
Belénk rúgtak, megharaptak
Vérző nyomorékká váltunk
Szembe nézni nem próbáltunk
Velük; rágtak kívül-belül
Széttéptek könyörtelenül
Porhüvelyünk hűl az éjben
Lelkünk már a messzeségben