A próféta sóhajt, úgy áll meg a pusztában, vándorbotját a magasba lökve.
- Föltámasztottam a csontokat uram, ahogy azt kívántad.
Körötte a kerengő szél.
Fagyos marék fogja át a sziklamezőt, melyet nemrég ütközet gyalázott.
A párás légben csontvázak hevernek, egészen az ég aljáig.
A próféta szavára mozogni kezdenek, az Úr hússal és vérrel vonja be őket.
Mosolyognak, mint árnyék az erdő mélyén.
Körbeállják és felfalják a prófétát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Szesze, így, ebben a formában már értelek. :)
Libido, lassan egyre kevésbé értem, hogy miért úgy írsz, ahogy. Éppen ez ragad meg, de még mindig nem tudom, hogy miért vers?
Belénk rúgtak, megharaptak
Vérző nyomorékká váltunk
Szembe nézni nem próbáltunk
Velük; rágtak kívül-belül
Széttéptek könyörtelenül
Porhüvelyünk hűl az éjben
Lelkünk már a messzeségben