A próféta sóhajt, úgy áll meg a pusztában, vándorbotját a magasba lökve.
- Föltámasztottam a csontokat uram, ahogy azt kívántad.
Körötte a kerengő szél.
Fagyos marék fogja át a sziklamezőt, melyet nemrég ütközet gyalázott.
A párás légben csontvázak hevernek, egészen az ég aljáig.
A próféta szavára mozogni kezdenek, az Úr hússal és vérrel vonja be őket.
Mosolyognak, mint árnyék az erdő mélyén.
Körbeállják és felfalják a prófétát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Szesze, így, ebben a formában már értelek. :)
Libido, lassan egyre kevésbé értem, hogy miért úgy írsz, ahogy. Éppen ez ragad meg, de még mindig nem tudom, hogy miért vers?
Belénk rúgtak, megharaptak
Vérző nyomorékká váltunk
Szembe nézni nem próbáltunk
Velük; rágtak kívül-belül
Széttéptek könyörtelenül
Porhüvelyünk hűl az éjben
Lelkünk már a messzeségben