Régen volt egy gyülekezet
Némaságra fogadalmat tett.
Hangtalanul néztek a világba,
Nem szóltak emberi hibákra.
Nem ostoroztak a nyelvükkel
Nem fért össze a rendűkkel.
Tették ezt bölcsen csendben,
S ment az élet szépen rendben.
És jött az idő, hogy szólni kell,
A tudást megosztani mindenkivel.
Gondba volt az addig néma,
Szóhoz nyelve bizony béna.
Pedig szíve kincset rejtett,
De az ajka hibát ejtett.
Rögtön volt ki ostorozza,
Hibáit mind felsorolja.
Vége is lett így a rendnek,
Bölcsességnek és a csendnek.
Volt ki feltekintett csak szótlanul,
Őrizve a csendet, mert úgy is tanul.
Lépek némán én is a nyomába,
Barátok közt a csendre várva.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csendre várva
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások