Csalódott szerelmes

Hazug álmok,
Mindig téves úton jártok!
Gaz élet,
Nem kell „jövő-étel”!
Ember arcokon,
Mocsok jár szátokon,
Ahogy ígértek árulón!

Nem lépek tovább,
Elvesztem hamarább,
Hagyj el élet,
Vagy én hagylak!

Oh, szerelem, véres bárd,
Így nem kell trófeád,
S hiába jár szárnyán Cupido,
Neked is kárhozat volt szerelem,
Rómeó!

Már akárhogy is lennék hódító,
Nem érdekel e bódító,
Elragadó út.

S mi jobbat várhatok?
Miért kellene ti álmotok?
Minek számoljak múló éveket,
Nem élem meg jövendő perceket!
S ha ez vagyok, ez végzetem,
Erre születtem: véged életem.

S ha csúful ejtve,
Szerelem csapdába estem,
S Dorka kacaja hall messzire,
Átkot mondok minden földire!

S ha bú a sorsom,
Remény reményt ne adjon.