Csak repülj

Ritkábban száll, repdes már a képzelet,
Nem hasítja már önfeledt a kék eget.
Fáradt madárként többször megpihen,
Tollászkodni csendben, az emlékeiben.
Felkutatni múltat, gondot elfeledni,
Ami szívfájdító örökre eltemetni.
Rövid az út mit így lassan bejárok,
Emlékeim házán minden ablakot kitárok.
Mindegyik egy -egy emléket takar,
Van, mi felvidít, a másik vihart kavar.
De emlékek nélkül élni, lásd nemlehet,
Csak repülj, szárnyalj tovább képzelet.