Csak csendben, elmerengve nézem
Magam előtt a semmit
Várom a hajnalt, valami hűs nyugtatást...
Nem kérek sokat, mindössze ennyit
Képtelen vagyok bármit is mondani
Vagy akár írni
Nem tudtam, most pedig már nem akarok
Olyan nagyon sírni
Gyönyörű volt szép és a múltba rántott
Megmutatott egy réges - régi világot
És csak most láttam mennyi minden változott
S hogy a változás magával szinte egy új embert hozott
Remegnek a könnyeim, a hangom, a szavaim
S úgy szeretnék megőrizni magamban valamit
Szeretnék magammal vinni mindent, de tényleg mindent
Hogy ne kelljen majd egy egészen más világban hinnem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?