Árnyéka vagyok önmagamnak,
Egy fájó test csupán.
Megadva minden akaratnak,
Csak fekszem sután.
Feladtam hát büszkeségem,
Egyetlen szeretőm.
Mostmár kínom és holt reményem
Kegyetlen vezérlőm.
Sebzett korcsként nyüszítek,
Én, ki vadász voltam,
Én, ki a nemesi jeleket
Mindig büszkén hordtam.
Ős vért hordozok magamban,
Nem engedhetem:
Ez a néma, kihűlt katlan
Csendben emésszen.
Arcomról könnyeket törlök,
Mosolyom a régi.
Gyötrelmek! Hiába törtök,
Meg nem rendít semmi.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Remélem a következő részre nem...
2025-05-14 19:58
laci78:
nem semmi lett megint! Jöhet a...
2025-05-13 15:23
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?