Árnyéka vagyok önmagamnak,
Egy fájó test csupán.
Megadva minden akaratnak,
Csak fekszem sután.
Feladtam hát büszkeségem,
Egyetlen szeretőm.
Mostmár kínom és holt reményem
Kegyetlen vezérlőm.
Sebzett korcsként nyüszítek,
Én, ki vadász voltam,
Én, ki a nemesi jeleket
Mindig büszkén hordtam.
Ős vért hordozok magamban,
Nem engedhetem:
Ez a néma, kihűlt katlan
Csendben emésszen.
Arcomról könnyeket törlök,
Mosolyom a régi.
Gyötrelmek! Hiába törtök,
Meg nem rendít semmi.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?