Árnyéka vagyok önmagamnak,
Egy fájó test csupán.
Megadva minden akaratnak,
Csak fekszem sután.
Feladtam hát büszkeségem,
Egyetlen szeretőm.
Mostmár kínom és holt reményem
Kegyetlen vezérlőm.
Sebzett korcsként nyüszítek,
Én, ki vadász voltam,
Én, ki a nemesi jeleket
Mindig büszkén hordtam.
Ős vért hordozok magamban,
Nem engedhetem:
Ez a néma, kihűlt katlan
Csendben emésszen.
Arcomról könnyeket törlök,
Mosolyom a régi.
Gyötrelmek! Hiába törtök,
Meg nem rendít semmi.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?