Vékony kabátomon sarkon fordult a szél,
Kószálok az utcán, lassan elér az éj.
Valami űz, csak mennem kell tovább egyre,
Valami kínzó fájdalom késztet erre.
Fájt mikor láttam hogy más ölel át téged,
Minden amit éreztem, szívemben égett.
Majd szememből könnycsepp indult az arcomon,
Már-már letöröltem, végül mégis hagyom.
Hagyom hadd fájjon, marjon, tépjen szét belül,
Kell a tudat, hogy lelkem benne elmerül.
Eldobom magamtól reményem és vágyam,
Nekem most már a fájdalom lesz a társam.
Arcodat látom, a mosolyt, mit más kapott,
A hangodat hallom, mit csak más hallhatott.
A szürke sűrű ködben lassan válok köddé,
Elmegyek innen, mert nem láthatlak többé.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Búcsú
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások