Bosszú

Nézz a szemembe, s meglátod, Nem vagyunk már bárányok. Jónak láttál, de csak voltam. Lelkemet már rég eladtam.
Fájt a szívem, imádkoztam, De enyhülést mégsem kaptam. S míg az angyalok röhögtek, Eladtam magam az ördögnek.
így lettem az örök végzet, Szíved mélyén izzó méreg.
Nézd a kezem érted remeg, Fogd meg, látod már nem meleg. Testem hideg, tűz nem lobog, Szívem helyett kőszív dobog.
Bosszúra éhes a testem, Veled vagyok minden percben. Eső esik veled ázom, Fúj a szél, hát veled fázom.
Nem látsz mégis ott vagyok, Mikor szemed felragyog. S ha lesz olyan ki szeretne, Szemében én leszek a tüske.
Nem fogsz tudni feledni, Könnyű szívvel nevetni.
Nézd az arcom, ez az én harcom, Fájdalmat adtál, nem bírtam viselni. Vissza adom hát, s most én fogok nevetni. Látod milyen szép az élet.
Mikor utol ér a végzet, Hiába nézel, már nem számít. Izzó tested el nem kábít. Gonosz vagyok, bosszú csábít.
Éjszaka rémítő hideg fut át testeden, Felriadsz, ne félj az csak a két kezem. Fejedbe bújok, én leszek a félelem, Rémült tested lelkemnek élelem.