Borzongás

…………sötét van és mély csend honol a szobában…….
……..komoly és bohó szemek pihennek mellettem az ágyban……..
….hangokat hallok a félhomályban……..
aprócska szuszogások csitítják háborgó lelkemet az éjszakában..

Csend van. Nyugodt, szívszorító csend.
Lágyan libben, suhog a paplan.
Alszol, s arcod kipirul e csodás áhítatban….
Világít a Hold, benéz az ablakon,
„Kedves kicsi vándor!”- mondja, s finoman simít végig tűzpiros arcodon.

……szemeid, mint két tökéletes, keserédes mandula,
orcád, mint nyári hajnalon a fán csüngő verespiros alma,
ajkaid, mint édes-puha, illatos eprecske,
orrocskád, mit egy festő sem festhetne ily tökéletesre.

……gyengéden érintem meg tündérgyermek arcodat,
mit a Holdfény kedvesen és némán világít meg.
Szeretettel nézek Rád….TE már megvívtad aznapi harcodat…
Óh, bár soha ne jönne el a pirkadat!

……….a fények most játszani kezdenek, táncba hívnak a falon….
S én megyek……..boldogan, csendesen suhanok át aprócska szobámon…..hogy ne ébresszelek fel……..
Némán, halkan, finoman érintem meg kezemmel nyugvó lelkedet….
Aludj, pihenj!………s a csillagok ragyognak arcodon.
Pilláid rezzenetlen, földi nyugalommal uralják álmaid,
A Hold, az ég, a tündöklő csillagok ma csak neked ragyognak……..

Egy pillangó orrodra száll, te nem érzékeled……
Megnőnek szárnyai, s védelmezőn takarják be törékeny testedet..
Finom álmot hoz, édeset, nyugtatót,
Nyarat, boldogságot, fényes tükrű, tiszta tót.

……..most megrezzensz, kinyújtod két karod,
ajkad mosolyra nyílik, s szívem őrjöngő tengere végre lenyugodik….
……….testem fázik, remeg, arcom hűvös, hideg,
de lelkemben jóleső borzongás fut végig…
Parányi pontocska az éjben piciny szád,
De szíveddel mégis oly közel állsz hozzám…..

Boldog vagyok. Szívem sajog.
Gyermeki lelked felmelegít.
Nincs és nem is lehet már olyan gyűlölet, mely a mélybe taszít.

Átölelsz szíveddel, lelkeddel megvédsz……..
Mélyen szunnyad………………….Tüzes álmot alszik szemed…
…………..a Hold, a fény, a csillagok mind-mind érted élnek……
……..te pihegő, parányi-kicsi gyermek…….. By: gitta