Az ismeretlen nőhöz

Testednél szebbet,
Lelkednél nemesebbet,
Kívánni Ó Nő,
Lehetetlen volna,
S ahogy egyre csak nézlek,
Hangod egyre halva,
Tudom: Eljött az óra,
Mikor végre kimondhatom a szót,
Mely akkora hatalom, és oly sok gond,
S mely halhatatlanná tehet,
Ha érzed te is szívedbe:
Hát tudd: SZERETLEK…

E szeretet több mint puszta kín,
E szeretet több mint oly sok szín,
Mert ez az érzés az,
Mely oly sok ihletet ad,
Mely csak akkor terem,
Mikor melegíti lelkem,
És mikor érzem a lelkemmel,
Testemnek jobb ennél nem kell…

Érzem a lelked rezdülését,
Érzem tested szépülését,
És tudom mit gondolsz holnap,
Tudom eljön az a nap,
Mikor testem lesz, mely lázba hoz,
Mikor lelkem lesz, mely hozzád szól,
S ez az érzés az,
Mely egyszerre tűz és fagy,
S melyben a létezés fáj,
Ha nem velem vagy már.

Ez az érzés más,
Ez az érzés egy egész új világ,
És most már kinyílnak a kapuk,
Melyek eddig tabuk,
S majd belátok egy más létezésbe,
Melyben a szó behatol az életbe,
S melyben nem csak egy álom lesz,
Az, hogy szeretnek,
És hallom oly gyakran,
Hogy végre értem jön el a hajnal,
És a nap útja diadalút lesz,
Mert értem jön el…