Az idő

Amig fiatal vagy minden szebbnek látszik.
Hulló könnyed lassan szivárvánnyá válik.
De amint az évek lassan tovaszállnak,
Úgy gyűlnek a szivedben a gondok és az árnyak,
Ahogy te szeretsz,úgy szeretnek mások!
Igy lesz az ellenségből jó barátod!
S ha majd minden álmod valósággá válik,
Ezt akkor se felejtsd el:
Légy jó mindhalálig!


Ha majd életed elmúltával
Hajad fehér lesz s kezed reszkető,
Unokáid közt üldögélsz,
És a nagyobbik egy könyvet vesz elő.
Nézd nagymama e könyvet ott találtam.
Aztán odaviszi és leteszi eléd,
És eszedbe jutnak emlékeid,
Ha felnyitod a könyv fedelét.
Eszedbe jut valaki,akit már rég
Eltakar a sir,s unokáid
Ijedten suttogják,nézd nagymama sir.