Lehulló falevél,
Sárgul már a vidék.
Őszi színekben tombol,
Az idő múlására gondol.
Az idő lefolyása,
Szívemből ered forrása.
Friss patak víz gyülik össze,
Kis tavacska lesz belőle.
Kimondhatatlan mélysége,
Belemenni ki ne félne?
Magam sincsen bátorságom,
Régi múltját fel feltárnom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szelene ·
Hű lányok, szép, érzékletes vers. Gratula 
gOa_gIrL:)) ·
Hmm...kösz... :blush: :blush: