Az élet oly kegyes volt, hogy szerettél,
Ha csak rövid ideig is, de az enyém lehettél,
Ám a derűs ég elé felhők gyülekeztek,
Nem törődtél vele, hogy én még mindig szeretlek
Mosolyogva jöttél felém, szemembe néztél,
Megkérdezted, fázom-e, s magadhoz öleltél
Karjaid közt teljes emberré váltam,
Csókjaidtól megrészegülve úsztam mámorban
Boldog, őrült szerelmes voltam,
S Te ezt ki is használtad nyomban
Ám hiába volt minden igyekezeted,
Büszke voltam, s nem engedtem Neked
Úgy érzem már-már kialudt a tűz
Végre bennem van az akarat, mely minden gondot elűz
Hamarosan boldog leszek, biztosan érzem már,
S kis idő múlva bátran mondhatom, "Nem szeretlek már"!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az élet oly kegyes volt...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?