Tengerkék éjen át siklik a hajó,
Süvítő szélben araszol tovább a lakó,
Kinéz s villám cikázik fakó homlokán,
Dereng már a menekülő sorhajó.
Nyílt vízre téved a nagy kalóz,
Kék Szakáll ki nem hajós,
Oldalán sok holt vére folyt,
Mert kincse oly messziről szólt.
Sok tátogó csontváz alussza álmát,
Kábultan, aszottan, lelkük unott táblán,
Számuk vetekszik a kincsek súlyával,
Potom pénz egy maroknyi élet tudatában.
Süvítő dereglye kúszik az éjszakában,
Kémleli kalóz társait a csatában,
Rabszolgák hada rongyol a fedélzeten,
S a tisztek szavára csáklyáz és fegyverez.
Katonás fegyelem jellemzi emberem,
Acélos magvak tartják e hajót a tengeren,
Az ágyú kilő s pusztít mit talál a fedélzeten,
S a kalózhajó süllyed végtelen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az éjszaka sötétje
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások