Attól, hogy nem beszélsz...

Attól, hogy nem beszélsz Rólam, még nem vagyok halott. Élek és félek, és egyedül vagyok. Látom, hogy kék az ég s érzem a szelet, de már semmi sem jó, mint régen Veled. Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge, élvezed, hogy kínzol, és ebbe halok bele. Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem, egy hónap van és meghal bennem minden, meghal bennem minden és bárcsak Én is meghalnék, felvágott erekkel az ágyon feküdnék. Te benyitnál csendesen és észrevennél engem, így megtudnád talán, hogy mi is voltál nekem!