Árnyak kertje

Körbe körbe fügekaktusz
Fügekaktusz fügekaktusz
Körbejárjuk a fügekaktuszt
Minden reggel ötkor

T.S. Eliot: Az üresek.



1
Az életút felén vagy már túl is rajta
1998 X 14 porszem az idő korlátain
ücsörgés kihajtott tetejű kárpiton
dúdolva kagyló-dallamot

züm-zü-züm
zü-züm-zü

„Igen, mester, értjük. Elfogulatlan
megközelítés. Kellő modernség. Dalod
gondolataink itala, földünk sója lesz,
mert lobot vet bennünk,
bennünk vet lobot
vet lobot bennünk lobot bennünk vet

Temetői nadragulya
nadragulya nadragulya

Drrrrrrrrrrghhhrggggggggggggg
mennydörgés hallatszik a száraztorkú
hegyek felöl, az ég nem ráz zsebéből
gyöngyöket
A nap lenyugvó kutya / pihenj most,
Uram, szavaid pátosza, bár fukar, elkelhet
még később a harcban
elkel majd a harcban
a harcban a harcban miféle harcban


2
Megül a hattyú a tó vizén
nyugodt hullám mossa partjait
eddig patakok táplálták most
csak egy folyó
a microchip folyó
szennyes a föld és tiszta mégis
oly tisztának tűnik minden
a templomtornyok megfésülve
a mutatók is ujjak
bár az óra a régi
tiszta a forma
tiszta a test
tiszta az imádság
a hattyú mégsem száll föl
megüli tavát
__________________________
Csikorgó szél fúj a kivetett kövek felett
a bányák kapuján rozsdás éj nyikorog
száműzött minden, a távoli betonút
mit a kopár tél heve perzsel
semmi se él már, a dűlök, a gödrök
a rézsútos esők délutánja sem -
csak a kidőlt kerítésen túl,
a rothadó-gombás erdőn bolyong a lány
cserkész-gubót gyűjt vacsorához,
bár még nem éhes
és a vándor felteszi a kérdést
„arra gondolsz?”
A lány nem válaszol, a kavicsokra néz,
eltűnik az éjszakában.

3
Thakatéri a holdat nézi
Thakatéri a holdat nézi
csillagmintás tunikája mellét alig
takarja – gyönyörködhet a sápadt sarló-
De a vén kísérő, a szilaj herceg
felszínét elrejti, romlott szemeket
mereszt a szűzre.
Hiszen megjártuk már őt is,
plasztik csizmás hírnökeink minden pocsolyát
kiszárítottak és minden rejtélyt.
És a hold se hold már
sokkal holdabb,
valószerűtlenebb is, igen.

Vágóhídon áll a bárány
Vágóhídon áll a bárány
Holt kedvesem nem vár már rám
Földrehull mint sok más bálvány

trillalam-trilla-trilla-trilalla
fussssssssssssss
Csak a gyermek lát jól, mondják.

4
Nem tudja a vándor melyik fényt kövesse
merre a bálterem és merre a bordély
a szeretet csúzdái a tó vizébe folynak
marcangos halak rágnak melegséget
nem tudni hol az otthon biztonsága
és hol az ajtó

megáll előtte a vándor
szörnyeket sejt, lidércet
belép, fény kürtöl agyában

a hattyú felszáll a tóról

-----------------------------------------------

fekete bellül a földnek váza
a fehér szín csak kegyes máza
az őrületnek pompás álca
agyvelővel rakott tálca

Hans
Sophie
Hol vagytok merre vagytok

5
Kifáradt az éjfél. A lány bezárja roncstelepre nyíló ablakát, törékeny teste párnák közé süllyed. Gyors gyönyörrel ajándékozza magát - komor az, mint az ég felette. Virágát nem öntözte ma sem, szomorú kaktuszt a párkányon, szívét tüskéi nem védik többé. Túlnőtt a világ. Befészkeli magát a lány ágyába, mely illatos oltár a homályban, rideg kezek ölelése serceg. Messze járnak az álmok. Kicsiny szúnyog röpte szunnyad vállán, és aláhanyatlik egy holdsugárban végül.


Hiranjaka hiranjaka
csandravati