Álom

A színek körülletted forognak. Te meg akarod érinteni őket egyenként, hogy eggyé válhass velük... Furcsa érzések kavarognak benned... A hangok mintha belülről szólnának... de vajon tényleg hallod őket?

A dob pörgés gyors ritmust ad kalapáló, élénken lüktető szívednek... Látni akarod az érzéseid... és érezni akarod teljes átéléssel a hangok kusza monológját...

Fellobban a láng... majd kihuny... ürességet hagyva a fény után nyúló ujjaidban...

Nem félsz... tudod... te égsz belülről.... mintha már forró katlanná változtál volna...

Angyalod bús hangon énekli a búcsú könnyeivel köszönő szeretődalát... a kezében a füzér... feléd nyújtja...

Te nem éred el... már égsz...

Utolsó csókkal hálát mormolsz... nem akarsz hangos lenni... még hallani akarod a belső hangokat... amik tüzes béklyóba körül fonták testedet....

Jön A FÉNY...

Ez már jobb... kellemes, csodálatos, melankolikus, nyugodt hangulat kerít hatalmába... szabadjára engednek... te szállsz...

aztán a szemed lassan a valóságot látja... már nincs mitől félni...

FELÉBREDTÉL

ÉG VELED ANGYALOM.