Álmodozó

Becsukom szemem, ha eljön az éj,
S Veled álmodok, tündérlány.
Álmaim határtalan mezején Te,
Csak Te vagy nekem az egyetlen fény.

Ha a Nap felkél, szemem kinyílik,
S szomorúság tölti el szívem:
Nem lehetek Veled egy újabb napig,
S nélküled az élet nem ér semmit sem.

Nélküled a Nap olyan,
Mint másnak az éjszaka.
Vakon járok, mert céltalan éltembe
Célt csak az est hoz, az éjszaka.

Akkor újra Veled, csak Veled lehetek,
Simogathatlak, ölelhetlek.
Mosolygós arcod megpezsdíti szívem,
Szemed megbabonáz, felüdíti lelkem.

Egyetlen ölelésed, egyetlen tapintásod
Többet ér nekem mindennél.
Már nem várom a nappalt, ne keljen fel a Nap!
Maradjon örökre, örökre sötét éj…