Vöröslő felleg lángol az égen,
Bámuló szemmel, ámulva nézem,
Félelmet ébreszt, rajtam csak mulat,
Rabjául ejt a forró kábulat.
Elveszett szem, mely lángokba nézett,
Tükrében a tűz : örök igézet,
Szökne a fénytől, mégis visszajár,
Nem menekülhet, örök rabja már.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Emilie ·
Gyönyörű!