A nap

Olyan szep,ha sut a nap
Es olyan melegseget ad,
Van aki elvezi,van aki gyuloli,
Van aki szereti,van aki megveti.
Sut,melegit,lebarnit
Vagy egy nyugagyon andalit,
Sugara simogat es elvakit
Semmit el nem torzit.
A NAP mely nelkul elni nem lehet,
A feny olyan mint a lehellet,
Olyan fontos mint a lelegzet,
A novenynek,allatnak ad kenyeret,
Embereknek fenyt es meleget.
De egyszer evek mulva meglehet,
Hogy feladja,es elhagyja az eget,
Mert megszokott,hogy ott van nekunk
Ugyanugy,mint az,hogy van lelkunk.
De arra senki nem gondol,hogy lehet maganyos,
Csak azt latjak,hogy sugara aranyos,
A gyermek azt,hogy aranyos,
A rajzokon szeme van es szaja,
Mindenki a nyarat varja.
Talan a nap is erez es van szive,
Szeret es dobog nem,mint a szine,
Nem tudja senki es nem latjak az emberek,
Nem halljak,hogy azt kialtja\"szenvedek\",
Az egen egyedul van es kesereg,
A hold is elhagyta es azon mereng,
Hogy miert nem maradt mellette?
Hisz sugaraival olelte,
Melegsegevel ellepte
Es szive langjabol szerette.