A királykisasszony

Erdőben áll egy régi kastély
Valamikor a régi termekben,
Lakott egy szép királyleány
Vadászni járt a hegyekben,
Aranyos volt és dús a haja
Kék volt a szeme, mint az ég,
Az arca mosolygós és a foga
Fehérlett rám, hogyha beszélt,
Nagyon régen volt és azóta
Feledni nem tudtam soha,
Emlékül itt maradt előttem
Mosolygós arca és foga.

Azóta már a régi lakban
Öreg boszorkány andalog,
Fénytelen régi termek
Folyosók, ajtók mind romok.
Sok esztendő, hogy elmúlt azóta
Megvénült a szép királyleány,
Kietlen lett azóta a tájék
Vadászni nem járt azután,
Sokszor kerestem már a kastélyt
A szőke hajú szép királyleányt,
Romokra leltem és a rom között
Találtam a vén boszorkányt.

Reá kiálték, hogy talán
Elátkozott lett itt a táj,
Követelém, hogy hová tünt el
Az aranyhajú királyleány.
Ekkor az öreg csúf anyó
Remegve így szólt felém:
Elmondom hűen én neked
Jer, ülj ide szépen én mellém.
S leültem ott a rom között
Néztem a hanyatló napot,
Búsan a csúnya vén anyó
Hozott eszembe egy napot.

Emlékszem-e, szólt ő énnékem
Hogy ötven évvel ezelőtt,
Hangos volt a bérc és lent a völgy
S virág nyílott a domb fölött?
Emlékszem-e, hogy egy napon
Vadászni volt egy szőke leány,
Elejtett vad a domb mögött
Ordított fájón azután?
Emlékszem-e, a hold sütött
S egy kőre ült a szép leány,
Alig ült s egy percre rá
Zokogni kezdett azután.

Tovább beszélt a vén anyó
S arcán a ránc elsímula,
Mintha szemében a múlt idő
Örök tüze kigyullana.
Te vagy, te vagy – te vén anyó
Az aranyhajú királyleány,
Beszéld el s mondd el én nekem
Mi történt veled azután?
Én vagyok az ifjú,
Ki előtted álltam egykoron
Mikor éjben a hold sütött
Az akkor még félig romon!

S egészen közel jött én elém
Láttam az arany fürtöket,
Éppen úgy, ahogy képzelém
Egykor az édes perceket.
Ötven év, bárha megviselt
Arcodon van a régi báj.
Aranyhajú királyleány
Megcsókolhat-e most e száj?
Mert ötven évvel ezelőtt
Gazdag voltál s én egy szegény,
Nem volt nekem a csók szabad
Most várok rá, mint vén legény.

Lassan a hold az égre jő
Újra szép lesz a régi táj,
Az egykori tilos csók helyett
Boldog fohász az égbe száll,
Ölelkezik a két öreg
Szerelmes holdas éjszakán,
Összetapad a két ajak
Csókok zápora azután,
Most is a régi vagy nekem
Az elmúlt ötven év után.
Most is te vagy a mindenem
Aranyhajú királyleány!