A fenyő és pacsirta inopiája

Büszke és magas, erős és méltó,
Egyenesen Te föléd nyúló,
Örökzöldként nem váltod leveled,
Mért, ó, mért szereted?
Ismered - hiszed -; hozzászólsz - érzed -
Ismerted már eddig, de most lett csak léted.
Úgy hiszed, szereted, s ő is viszont szeret,
Vigyázz! Bár orrodnál nem vezet,
Jó, jó szeret, de ez még nem végleges
Élted érte, érte élted: tényleges.
Rád szállt - érzed, talán már részed,
Kis pacsirta, a fenyő ágát nézed?
Csicseregsz, boldogság tölti szívedet,
Örülsz, hogy élted ágon élheted.
De mi lesz, ha kivágják a fádat,
Vagy meghalsz s ez nem csak látszat!
Összetartoztok fenyő s pacsirta,
Éltetek volt e rövid inopia.