A Békéért

Ezerszer megálmodott álmokat
sodor a szél a hűs este alatt,
Ezerszer kimondott szavakat
kerget tovább a kósza gondolat.

Hűvös az este és hív már az ágy,
paplan, párna finoman bevetve,
Mégis némán figyel Az Éber -
mintha lelke csak most éledne.

Türelmesen néz végig a szobán,
és más estét képzel a falak közé,
Nyílt szeme előtt játszódik az álom,
mely belopózik melle mögé.

Kettőt dobban ekkor a szíve,
és mosolya boldogan nevet;
Nincs már mit titkoljon, vagy messzire rejtsen;
Nyílt játék egész élete.