Vizsgamunka

Kay Milton az asztalánál ült és a jegyzőkönyvét olvasta, amikor a szobatársa nevetve berobbant a szobába. Kay a hirtelen megzavarás miatt komoran felnézett és látta, hogy társa vizes és meztelen. A nyakában lógó törölköző alig takart valamit.

-Mi történt Kel? - kérdezte Kay.

Kay türelmesen várt, amíg Kelly abbahagyta a nevetést és el nem mondta, hogy egy kockát a női zuhanyzóba húztak, lekötötték egy székre és erotikus táncot lejtettek előtte. Amikor teljesen begerjedt, ruha nélkül kikergették a folyosóra.

-Nem lesz ebből baj?

-Kinek mondaná el? És ki hinne neki?

Kay folytatta a jegyzetei ellenőrzését, amíg Kelly felöltözött. Végül az asztalra ejtette a tollát, ami a Kannibaizmus című könyv mellett állt meg.

-Végre kész van! - mondta, miközben a nyakát tornáztatta.

Kelly ránézett, miközben a cipőjét kötötte be.

-Kay, elképesztő vagy. Én egy szakkal is alig boldogulok, te pedig kettőt is viszel.

Kay mosolyogva fordult felé.

-Köszönöm Kelly! A villamosmérnöki résszel nem lesz gond. A nyárs, amit terveztem, hibátlan. A társadalomtudomány miatt viszont egy kicsit aggódom. Johns professzor szigorúan ragaszkodik az elméletek bizonyításához és nekem nincs igazán bizonyítékom.

Borzongás futott végig Kelly gerincén. Kay elméletének ezen gyenge pontját már ezerszer kitárgyalták. Kayhez lépett, átkarolta és azt mondta:

-Remek elmélet, de igazán nem várhatod el egyik lánytól sem, hogy önkéntes legyen.

-Tudom. -sóhajtott Kay - Most már le kell zuhanyoznom, különben elkések.

Kelly finoman megharapta a fülét, mielőtt elengedte. Felkapta a táskáját és távozás közben visszaszólt:

-Később még beszélünk!

-Rendben! - válaszolta Kay.

Pár perc múlva már a zuhany alatt állt és az elméletén gondolkodott. Jó jegyet szeretett volna, de Johns professzornál ez nem ment könnyen. Azon töprengett, hogy hogyan találhatna valakit, akin kipróbálhatná a gépet, de minden felmerülő ötletet kénytelen volt elvetni magában. Észrevette, hogy simogatja magát. Kíváncsi volt, hogy vajon milyen érzés lehet, amikor a hatalmas nyárs belecsúszik. Hogyan viselkedne a hideg fém érintését érezve, tudva, hogy csak másodpercek választják el a biztos haláltól. A bőrén végigfolyó langyos víz masszírozása és a közelgő orgazmus elfelejtette vele az elméletét. Folytatta önmaga simogatását. Pár pillanat múlva zihálva élvezett el.

Megtörölközött és gyorsan felöltözött. Fogalma sem volt, hogy mennyi az idő, de nem késhet el a megbeszélésről. A szobában megnézte az órát. Nem kellett rohania. Legalább fél órája volt még idegeskedni.

-Az elméletében miért csak nőkkel dolgozik Miss Milton?

Kay nagyot nyelt. Nem csak az idegesség miatt. Johns professzor kemény kérdéseket tett fel. Kay a professzor szemébe nézett. A férfi pillantása éles volt és úgy érezte, hogy nyitott könyvként tudja olvasni.

Kay ráeszmélt, hogy nem adott választ. A professzor asszisztense, Karyn, intett neki, hogy válaszoljon végre.

-Nos…a népességrobbanás alapja, hogy a nők szülnek…ezenkívül egy nő teste lágyabb és húsosabb bizonyos területeken.

Kay tudta, hogy ügyetlenül kezelte a kérdést, de a professzornak úgy látszott ez nem tűnt fel. Érdeklődve tanulmányozta a gép leírását.

-Tökéletes munka Miss Milton. Az elektromos nyársa megfelel a mérnöki vizsga követelményeinek, de a kannibalizmus társadalmi alkalmazása továbbra is csak egy elmélet.

Kay legyőzöttnek érezte magát. Tudta hogy a professzor bizonyítást akar és minden amit csak papírra vetett, csak egy elmélet volt a számára. Kay tudta, hogy átmenne a vizsgán, de többet akart. A legjobb osztályzatot. Leült az elektromos nyársa melletti székre. Hónapokba telt, amíg elkészítette az eszközt.

-Ezzel én is tisztában vagyok, de senkit nem ismerek, aki önkéntes lenne. Nem lehetne valahogy javítani az értékelésen? Kérem! -könyörgött Kay.

A professzor felvont szemöldökkel az asszisztensére nézett, majd így szólt:

-Nos,…. lenne egy javaslatunk. De nem kevés kockázattal jár. Dícséretes értékelést kap és a kar állja a PhD képzésének költségeit, ha hajlandó egy kis szerencsejátékban részt venni.

-Rendben. Hallgatom. - mondta Kay.

Johns professzor előhúzott egy kis zsákot a zsebéből és a tartalmát -négy fehér és egy fekete golyót - a markába öntötte. Kay kérdően nézett a férfira.

-Egyszerű játék Kay…. ha fehér golyót húz, máris úton van a doktori cím felé.

-És ha feketét?

-Akkor a ma esti kari vacsora fő fogása lesz.

Kay nem érzett akkora megdöbbenést, mint amekkorát szerinte éreznie kellett volna.

-Végül is -ahogy írja- a kannibalizmust el kell fogadnunk, még akkor is, ha minket esznek meg - folytattta a professzor.

Kay nem vitatta az állítást. Nem veszhet kárba több év munkája, csak azért, mert visszalép. És az esélyek nem is olyan rosszak.

-Rendben. Ha veszítek, hagyom hogy felszolgáljanak.

-Akkor húzzon egy golyót Miss Milton!

Johns professzor felé nyújtotta a zsákot. Kay belenyúlt és kavargatta a golyókat.

-El sem hiszem, hogy ezt teszem, de négy az egyhez esélyt nehéz kihagyni- mondta Kay és kihúzta a kezét, ujjai közt egy golyóval.

Kay mereven, szótlanul bámult maga elé. Az ujjai közt volt a végzete. És fekete volt.

-Hát, úgy látszik mégis lesz bizonyíték az elméletre Kay - mondta a professzor, miközben visszavette tőle a fekete golyót.

-Istenem! Ez nem lehet - hitetlenkedett Kay.

-Sajnálom, de az alkut tartanunk kell -mondta a professzor.

-Persze… hogyne. Tartom magam a megállapodáshoz- motyogta Kay a szemét lesütve.

A professzor felemelte az állát, hogy egymás szemébe nézhessenek.

-Nézze a pozitív oldalt Miss Milton! Az elméletét publikáljuk és híres lesz.

Kay nagyot nyelt.

-Köszönöm! És most hogyan tovább?

-Lássuk mit nyertünk! Vetkőzzön le kérem! - mondta mosolyogva a professzor.

Amíg Kay vetkőzött, a férfi telefonált. Épp a melltartóját vette le, amikor végzett a hívással.

-A dékánnal beszéltem. Ő is nagyon várja a vacsorát.

-Sokan lesznek ott? - kérdezte Kay, miközben melltartóját az asztalra dobta.

-Harminc fő körül… az érdeklődés teljes körű, most hogy ön lesz az étlapon.

Kay elmosolyodott. Még feleennyien sem voltak az utolsó születésnapi partiján. Észrevette hogy a professzor tekintete végigjárja.

-A bugyit is! Ahogy a tanulmánya is mondja: nincs szükség erkölcsösségre, mivel -ahogy fogalmazott- ön már csak egy jószág.

Kay észrevette, hogy önkéntelenül is próbálja magát eltakarni a karjaival.

-Sajnálom professzor…ez az egész váratlanul jött. De amit írtam, továbbra is fenntartom. … Hogyan leszek elkészítve?

A professzor Kay gépe felé mutatott.

-Természetesen az elektromos nyárs prototípusán. Meg nem fosztanám attól a lehetőségtől, hogy közvetlenül tanulmányozhassa a működését.

-Köszönöm! Azt hiszem tökéletesen fog működni.

Kay megdöbbenve hallgatta a saját szavait. A professzor elégedetten mosolygott és így szólt:

-Ez felvet egy problémát Miss Milton. A használati útmutatóban azt javasolja, hogy az alany olyan hosszú ideig maradjon életben, amíg csak lehet.
Kay bólintott.

-Ez így van. Még senkin nem próbáltam ki a gépet és nem tudom, meddig fogom bírni, de a végeredmény ízletesebb lesz így.

A professzor a tervrajzot tanulmányozta.

-Miss Milton… alig várom, hogy megkóstolhassam, de az élve sütés kegyetlenségnek tűnik. Esetleg felakaszthatjuk előtte. Így talán emberségesebb.

A lelke mélyén Kaynak is jobban tetszett volna ez a megoldás, de ellene döntött. Így is úgy is meg fog halni, úgyhogy akár látványosabban is bevégezheti.

-Nem szükséges. Rendesen szeretném végigcsinálni. A kannibál törzsek leszármazottaival készített interjúk egybehangzóan azt mondják, hogy ha az áldozat él, a hús finomabb lesz.

-Hát jó..akkor legyen élve. A folyamat eléggé egyszerűnek tűnik. Még valami, mielőtt elkezdjük?

-Nos…lenne egy kérésem. A kutatásom szerint, ha fél óráig élve sülök, már eléggé lágy lesz a hús. A gépen van egy “Befejezés” gomb. 30 perc után végezhetne velem.

A professzor el volt ragadtatva. Kay tényleg mindenre gondolt és alapos munkát végzett.

-Hogyan működik?

-Végzetes erősségű áramütéssel. -válaszolta Kay, miközben lehúzta a bugyiját.

-Felvehetnének valami régebbi ruhát. Nem lesz tiszta a dolog…

-Nem gond. Egyszerűen mi is levetkőzünk. -mondta Karyn.

-Rendben - válaszolta Kay és látta, hogy az asszisztens megnyalja a szája szélét.

-Kay, kérem feküdjön hasra az asztalon! -modta a professzor és egy üveget nyújtott segítőjének.

Kay engedelmeskedett. Érezte, ahogy Karyn és a professzor olajat csurgat a testére és szétkeni. Élvezte a masszázst, de megdöbbent, amikor valami keményet érzett magába hatolni. Hátranézett és megnyugodva látta, hogy még nem a nyárs, hanem a professzor az.

-Remélem nem tekinti kihasználásnak Miss Milton, de ez az utolsó esély …

Kay élvezte a lökéseket és nem érdekelte az erkölcs.

-Egyáltalán nem. Sőt. Egy kicsit segít ellazulni…..a következő lépés előtt.

-Lenyűgöz a hozzáállása. Nem hinném, hogy én ilyen nyugodt lennék, tudva, hogy egy óra múlva már nyárson fogok forogni.

Kay mélyeket lélegzett, hogy lenyugodjon és élvezhesse magában a férfit.

-Igazából nagyon félek, de egyben izgatott is vagyok. Nem gondoltam, hogy én leszek az első, akit megsütnek.

A professzor megragadta a derekát és olyan mélyre hatolt benne, amennyire csak tudott.

-Meg fogom kóstolni ezt a gyönyörű sonkát- mondta Kay hátsóját bámulva.

Kay felnyögött az orgazmustól. A bőre forró és olajos volt. Érezte hogy a professzor kihúzza magát belőle. Észre sem vette a szobába lépő dékánt.

-Helló Dick…Karyn! Látom szépen halad a vacsora előkészítése. Miss Milton, remekül néz ki! Alig várom ezt a különleges fogást! - mondta a dékán.

Kay elvörösödött zavarában. Eddig csak néhány szót váltott a dékánnal és most olajosan, meztelenül fekszik előtte.

-Köszönöm Martin dékán! Remélem mindenki elégedett lesz!

-E miatt ne aggódj Kay! Rendkívül ízletes leszel. - mondta Karyn, miközben még több olajat dörzsölt a testébe.

-Nem ronthajuk el….már ha a nyárs tényleg úgy működik, ahogy mondta. A hús maga első osztályú. - mondta a professzor.

Kay tudta, hogy most bókolnak neki. Felállt és majdnem elcsúszott az olajos lába miatt. A professzor megragadta.

-Minden rendben? -kérdezte.

Kay bólintott. Érezte, ahogy a férfi hátraköti a csuklóit.

-Ahh…Kay el nem tudom mondani, mennyire izgatottak vagyunk. Remélem nem túl ideges!

-Jól vagyok Martin dékán. Félek, de remélem, hogy ha minden úgy zajlik, ahogy kell, akkor finom leszek. Sajnos ezt sohasem fogom megtudni. -mondta Kay.

Johns professzor végzett a csomóval és megkérdezte:

-Valami utolsó kívánság?

-Nincs semmi. Készen állok…hacsak nem akar valamelyikük még utoljára élvezni engem.

-Azt hiszem, erre még szakíthatunk időt. - mondta a dékán és az asztalon a hátára fektette Kayt, majd beléhatolt.

A lány levegő után kapott. A dékán pénisze sokkal nagyobb volt mint a professzoré. Karyn az érzékeny mellbimbókat nyalogatta, a professzor pedig Kay fejéhez állt. Kay hátrahajtott a fejét az asztal szélén, amennyire csak tudta és kinyitotta a száját. A professzor lassan lenyomta péniszét a torkán. Kay komolyan élvezte az előkészületeket, amik sajnos nem tartottak sokáig. A dékán és a professzor is elélvezett. Kay egy pillanatig öklendezett száját elársztó sperma miatt, de gyorsan visszanyerte önuralmát és lenyelte az egészet, majd felült. Letörölte volna magát, de a köteléke nem engedte.

-Nos Kay…. itt az idő. - mondta a professzor.

Kay nagyot nyelt és azt mondta:

-Rendben. Csináljuk!

Mélyeket lélegzett és a vastag nyársra meredt, amit a professzor tartott. Azon gondolkodott, hogy miért nem valamilyen várostervezési elméletet választott a kannibalizmus helyett.

-Minden készen áll Miss Milton….melyik nyílást választja?

-A hüvelyembe szeretném.

A professzor megérintette a szeméremajkait a nyárs hegyével és megkérdezte:

-Nem fog megégni a forró fém miatt?

-Egyáltalán nem. A rúd igazából nem melegszik fel nagyon, csak az áramot továbbítja. Belülről fogok megsülni - biztosította Kay.

Kay megérezte Karyn kezét a vállain.

-Ok Kay! Feküdj hátra és hajtsd hátra a fejed az asztal peremén!

Kay bólintott és úgy tett, ahogy mondták neki. A combjait széttárta, amennyire csak tudta. Felemelte a fejét és meredten nézte, ahogy a professzor a hüvelyéhez illeszti a nyársat és lassan elkezdi becsúsztatni.

-Nos Miss Milton.. még sohasem csináltam ilyesmit, de érdeklődve várom ezt az új tapasztalatot - mondta a professzor.

-Akárcsak én - válaszolta Kay.

A professzor érezte, hogy a nyárs a lány méhéhez ér. A segítői felé bólintva jelezte, hogy tartsák szorosan Kayt. A dékán leszorította a vállait, Karyn pedig a hajába markolt és hátrafeszítve a fejét, kiegyenesítette a légcsövét.
Kay érezte, ahogy a nyárs belehatol a méhébe, majd a gyomrába. Vonaglani kezdett a fájdalomtól. Összeszorította a fogait és alig tudta megállni, hogy ne sikoltson.

-OK Kay! Még pár hüvelyk van hátra - mondta a professzor.

-Nyisd ki a szád Kay! Mindjárt vége! - tette hozzá Karyn.

-Istenem! Istenem! Csinálják gyorsan! - zihálta Kay és kitátotta a száját.

A professzor erősen tolt, és a nyárs hegye kibukkant Kay száján.

-Tökéletes igazítás! -mondta Karyn.

A professzor tovább tolta a rudat Kay testébe, amíg mindkét oldalon két lábnyi túl nem ért. Az iszonyatos kín miatt Kay sokkot kapott és ködös tekintettel meredt a semmibe.
Alig érezte, hogy a nyárshoz erősítik a bokáit. Rájött, hogy a lyukacsos nyárson keresztül könnyebben tud levegőt venni, mint gondolta. Látta ahogy az asztal eltűnik alóla. A professzor tarkóját nézte. Karyn nyilván a nyárs másik végét tartja- gondolta. Az járt a fejében, hogy az élve sütés leírva jó ötletnek tűnt, de jobb lett volna, ha beleegyezik az akasztásba.

Kayt az általa készített prototípusra ereszették és rögzítették a nyárs végeit. A professzor bekapcsolta a gépet. Kay ködös, álomszerű állapotát széttépte az elektromos áram impulzusa. Fél percig sem levegőt venni, sem gondolkodni nem tudott. Az izmai olyan erősen görcsbe rándultak, hogy majdnem elszakadtak. Végül megszűnt az áram és jött a megkönnyebbülés. Kay agya megpróbált visszatérni a ködös állapotba, de 15 másodperc múlva újra érkezett a fél perces áramlöket. Pontosan a gép terveinek megfelelően.
A tervezés alatt Kay nem is gondolt az alany szenvedésére. És most már nem is tudja elmondani a többieknek, hogy mit él át. Sajnálattal gondolt azokra a nőkre, akik a jövőben lesznek a gépre téve.

-Csodálatos! Már húsz perce sül. Érzem az illatát.- lelkendezett Karyn, miközben két elektromos sokk között Kay testét kenegette.

A professzor egyetértett:

-Én is érzem. Fenséges.

Kay nyelve teljesen megdagadt az elektromos impulzusoktól. Veríték és zsír csöpögött az alatta levő gyűjtőedénybe. Hallotta, hogy a többiek más hallgatók terveiről beszélnek. Csak abban reménykedett, hogy a professzor nem feledkezett meg a gombról.

-Karyn, szerintem egy villával meg kellene szúrni a melleket, különben a nyomás szétfeszíti őket - javasolta a professzor.

-Igaza van. Nagyon duzzadtak.

Kay nem látta Karynt, de érezte ahogy a fém átszúrja a bőrét és a duzzadt mellei megkönnyebbülnek. Karyn megnyalta a villát és közölte, hogy ízletes.
Úgy tűnt hogy az utolsó tíz perc örökkévalóságig tart. Kay már úgy gondolta, hogy a következő 30 másodpercet nem fogja túlélni, amikor a professzor megszólalt:

-Rendben Kay….letelt a fél óra, betartom amit ígértem. Felkészülni!

Kay hálát adott az égnek, hogy a professzor nem felejtette el.

-Viszlát Kay! - mondta a professzor, és lenyomta a “Befejezés” gombot.

Kay teste vonaglani kezdett. Izmai megfeszültek és elszakadtak. Ráharapott a nyársra és kitörtek a fogai. A szemgolyói sisteregtek és szétfolytak. Az utolsó szétégő izma a szíve volt. De Kay nem fájdalmat, hanem egy utolsó intenzív orgazmust érzett. Olyan erősen élvezett el, mint még soha életében.

-Nézze a rángatózást! Még mindig van benne erő - mondta Karyn a professzornak.

-Csodálatos…Nem vagyok benne biztos, de szerintem az utolsó impulzus felgyorsította a sütést. És esküdni mernék, hogy elélvezett, amikor lenyomtam a gombot.

-Én is úgy láttam. Kedves volt tőle, hogy ezt a látványosabb távozást választotta. Remélem nem szenvedett sokat- mondta Karyn.

Este 7:20-kor a sült egy nagy tálcán feküdt az ebédlőben az asztal közepén.

-Hölygyeim és uraim! A vacsora készen áll. Ha lennének szívesek a tányérjaikkal idefáradni.. jut mindenkinek - mondta a professzor és meghajolt. A többi oktató tapsolt.

Pár perccel később mindenki az asztalnál ült. A tányérokon Kay puha testének különböző darabjai. Johns professzor felemelte a poharát:

-Szeretnék köszönetet mondani Miss Miltonnak! Kiváló diák volt és most kiváló vacsora! Jó étvágyat mindnekinek!

Két órával később a vacsora véget ért és mindenki pihent. A társalgás leginkább a sütési eljárásról szólt. Johns és Karyn élvezettel számolt be minden részletről. A beszélgetés azonban váratlan fordulatot vett, mialatt Karyn rövid időre kiment a mosdóba. Amikor visszajött, megkereste a professzort.

-Dick? Martin dékán azt mondta, hogy szeretnél kérni valamit.

-Így van Karyn. Ellenőriznünk kell Kay elméletét, és a kari oktatók szeretnék látni az egész folyamatot, szóval… - mondta a professzor és megfogta a nő kezét.

Karyn szeme tágra nyílt és megkérdezte:

-Meg akarnak sütni?

-Nos..igen. Természetesen megértem, ha nemet mondasz.

A délutáni események és a vacsora……nem tudta megmagyarázni miért, de Karynt felizgatták a történtek. Nem sokáig gondolkodott.

-Az egész valamiért izgalomba hozott, úgyhogy…nincs ellenemre a dolog. Élve leszek megsütve?

-Természetesen. Nem fosztunk meg ettől a különleges élménytől. - válaszolta a professzor.

Karyn nyelt egyet és elmosolyodott:

-Gondoltam hogy nem.

Felvett az asztalról egy pohár bort és egy hajtásra megitta. A professzor kétkedően nézett rá.

-Tényleg nincs ellenemre. Csak egy kicsit még szoktatnom kell magam a gondolathoz. Mikor kerülne rá sor? A hétvégén?

A professzor megrázta a fejét:

-Nem. Holnap reggelire gondoltunk.

Karyn elejtette a poharát.

-Tehát el kell kezdeni…

-Most- közölte a professzor.

A következő dolog, ami Karyn tudatáig eljutott, hogy meztelenül áll az oktatók gyűrűjében, akik elismerő megjegyzéseket tesznek a testére. Az egyik tesztként még a melleit is megemelte. A nyárs, amit Kaynél használtak, az asztalon fekve megtisztítva és kifényesítve várta a következő használatot.

-Karyn..mielőtt elkezdjük…el kell mondanom, hogy a kar összes tagja hálás azért, amit tesz - mondta a dékán.

A dékán felesége megfogta Karyn karját és így szólt:

-Csak hajolj előre Karyn és nyisd szét a lábaidat!

Karyn az asztalra hajolt és az állát megemelve előre nézett. Hallotta hogy az emberek közelebb húzódnak.
Felkiáltott, ahogy a nyárs keresztülhaladt a testén de mielőtt igazából felfoghatta volna, hogy mi történik, már ki is bukkant a száján. A karjait hátrahúzták és összekötötték. Egy perccel később már a
gépen volt. Karynban is tudatosult a fájdalom mértéke és ő is azt kívánta, hogy bárcsak tudná figyelmeztetni a többieket.

Az újabb étkezés után Johns professzor megszólalt:

-Karyn mennyei volt.

-Szerintem is. Annyira tele vagyok, hogy egy falat sem megy belém - értett vele egyet Martin dékán.

-Én is! Úgy érzem magam, mint egy felhízlalt állat, ami készen áll a levágásra. -mondta a dékán felesége.

A dékán a párjára mosolygott:

-Mókás, hogy ezt mondod drágám. Arra gondoltam, hogy a szombati vacsorán te lehetnél a fő fogás.

-Édesem, már 43 éves vagyok… biztos vagy benne, hogy elég puha lennék?

-Dick és én rengeteget tudunk még téged puhítani addig - mondta a dékán és megpuszilta a felesége arcát.