Vajon meddig tart még??DEPI

Vajon meddig tart még??



Életem lassan a végéhez közelít... Érzelmileg legalábbis mindenféleképpen. Nem szeretek bejárni dolgozni, a főnökeimmel nem jövök ki jól, a munkakapcsolataim kezdenek bomlani, és a családomban szinte mindennaposak a viták. Már a magánéletem sem a régi. A barátommal egyszer volt egy nagy vitánk... Bár azóta megvolt az édes kibékülés, de a kapcsolatunk már nem a régi. Valami nagyon megvéltozott. Nem hagyja, hohy odabújjak hozzá, vagy ha mégis csak nagyon rövid időre, és nagyon ritkán. Ha én nem mondom neki, hogy szeretem akkor neki biztos nem jut eszébe. Egyszer megbeszéltük, hogy mi sosem fogunk hazudni egymásnak, de valahogy mégis úgy érzem eltitkol előttem valamit. Ráadásul iszonyúan féltékenyek vagyunk mind a ketten. Ő azért, mert egy régi ismerősömmel újra beszélgetek, ezt nem tudja elviselni, bár nem mondja, de tudom, és látom rajta. Én meg folyamatosan félek, hogy megcsal. Egyszer már volt rá példa, akkor megbocsátottam, de sosem tudhatom, hogy mikor lesz a következő. És érzem, hogy valamit eltitkol előllem, próbél félrevezetni, de nem nagyon megy neki, mert a megérzéseim mindig megsúgják azt, amit nem mond meg. Bár esküdözött, hogy \\\"VÉLETLEN\\\" volt, és többet soha de nem tudom. Megpróbálok bízni benne, de az egyoldalúság lassan kezd kifárasztani. Folyton figyelni, hogy most mi van, meg ilyenek. Kezdem úgy érezni, lassan eltávolodunk egymástól, és ezen nem tudok segíteni, akármennyire is szereték. De a folytonos elútasítás, és a hiába való próbálkozás lassan lebonthatatlan falat emel közénk és már azt sem kapjuk meg ami alapból jár: a boldogságot. De nem! Még nem adom fel! Még megyek a számomra kijelölt úton, amíg bírom erővel, ésszel és érzelemmel. És amíg az idő akadályokat épít közénk, én megpróbálom szüntelenül lebontani őket, és szeretni, kitartani mellette...Csak azt nem tudom meddig mehet ez így, meddig bírom.Minden esetre az nem lehet, hogy vége legyen... és nem is szeretném!!