Tűz

Előhang: Valami elkezdődik...

Történetünk egy verőfényes tavaszi nap, helyett egy undorítóan szürke, télvégi napon, egy belvárosi bérház második emeleti lakásában veszi kezdetét, melyben most ketten tartózkodnak.

Két lány. Az egyik magas és vékony, amolyan piszkafa típus, vékonyszálú, seszőke haja két copfban szomorkodik a fülére lógva. Arca olyan sápadt, mintha két éve nem ment volna levegőre, és érdekes, szív alakja van. Két szeme hatalmas két szem mandulára emlékeztet, és kissé nagynak tűnik kicsike arcában. Színe amúgy tejkék. A szája halvány és vékony, mint a penge. Nagy bő pólót, és tengerészkék halásznadrágot visel, éppen a galéria feljárójánál áll, kezében hanyagul lóbálja a kamerát. Éppen most ért fel a lépcsőn. Neve Hédi, és matematikát és fizikát hallgat az egyetemen.

Vele szemben egy piros pokróccal letakart matracon egy másik lány foglal helyet. Ő teltebb idomokkal van megáldva, mint társnője. Karcsú derék, izmos, formás combok, kerekded mellek szépen formált csípő. Fentebbi régiókban pirospozsgás, ovális arc, nagy, buja, mindig vörösre rágott száj, a szemei neki is különlegesen nagyok, szintén mandulára hajaznak és szintén furcsa kék szinük van. Leginkább az indigóra emlékeztetnek. E szemek pedig szinte tökéletes félhold szemöldök alatt pillognak a világba, és hosszú, selymes pillák mosolyognak rajtuk. Ennek a lánynak dús a haja, göndör, fekete és leérne a válláig, ha nem ugranának rögvest csigákba tincsei, ahogy elengedi őket a fésű. Levágott szárú, agyonmosott farmernadrág, és csíkos, kinyúlt pulóver van rajta. Ő sem viszi túlzásba az eleganciát.
Rámosolyog társnőjére.

- Kösz Hédi, hogy felhoztad...
- Szóra sem érdemes. Itt van az állvány?
- Aha. Állítsam fel?
- Különben hogy a rákba akarsz belemosolyogni?
- Ja... Tényleg.
A fekete hajú lány feláll, és előszed egy kameraállványt, tekergetni kezdi, felállítani. A szőke segít neki, közben a kamera működését magyarázza... Végre minden a helyén. A kamera az állványon, az állvány... Nos, annak még egyelőre nincs helye. Nagyban tanakodnak, hogy hova állítsák, mikor megszólal lent a telefon.
- Felveszem! - ugrik azonnal a fekete - addig állítsd be légy olyan jó!
- Ok. Hívást vársz?
- Naná - kacsint a csigás hajú és már ott sincs.


1. Bemutatkozás, vagy mi a szösz

*Lissaa! Már mondhatod! *
"Miii, már megy?! Rohanok! (dobogó léptek zaja. Fékcsikorgás - effekt - zihálás)"
Nna. Itt vagyok. Izé... A nevem Fekete Gyöngyvér Melissa - ebből a Melissát használom. Születtem Budapest, élek Budapest. Járok egyetemre - néha mellé. Leszek: filmkritikus-esztéta; "nyelem-az-éhkoppot-irodalmár. Ha. Elvégzem. Az. ELTE Bölcsészkar Magyar-esztétika-film szakot. Bocs a tőmondatokért, csak nem kapok levegőt *zihál* Húúúúúú...
Sokat futottam, míg felértem... Na. Folytatom. *mély levegő* Szóval a fenti egyetem másodéves hallgatója vagyok, egy budapesti, ósdi bérház második emeleti lakásában lakom - harmadmagammal - és, nem mellesleg, anime-manga rajongó vagyok. De tényleg. Több száz DVD-m van zsúfolva animékkel, és a könyvespolcomon a szakkönyvek mellett, szinte csak mangák sorakoznak és...

- Khm, Lissa, ezt talán nem kéne ennyire részletesen...
- Bocs, Hédi, elragadtattam magam... Akkor visszaveszek.

Szóval, aki az előbb közbeszólt, ő az egyik lakótársnőm, Balogh Hédi, szintén ELTE, csak ő TTK-s. Matek-fizika szak. Jól összeillünk: ő a száraz és egzakt tudomány, én a bohém művészet. Különben középiskola óta ismerjük egymást. A harmadik lány hirdetés útján csapódott hozzánk, nem ismerjük annyira, olyan se hús, se hal. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem kihelyezett pesti tanszékére jár (ez egy református egyetem egyébként), teológiát hallgat meg magyar történelmet, de amúgy meg buddhista. :) NAMASZTÉ! (izé, ez egy szankszrit köszönési forma volt, azt jelenti: "köszöntöm benned az Istent). És azért, mert most ő is megjelent... *integet*
- Helló Laura! Nem is tudtuk, hogy itthon vagy... Éppen videonaplót készítünk...
- Aha... *Laura el*
Na, most hallottátok ezt az enyhén unott tónust? Komolyan mondom, néha fogalmunk sincsen Hédivel, hogy mihez is kezdjünk vele... De nem is erről akartam beszélni. Hanem... *ráncolja a homlokát* Most éppen nem jut eszembe. Mindegy. Majd legközelebb. Pá!