Tündérek ébredése 8. fejezet

8.


Az egyedüli dolog, ami megnyugtatta, az alkotás volt. Az üres rajzlap előtte, ami teli volt lehetőségekkel. A bizsergés a belsejében, ahogyan a leírt karakterek életre kelnek, lényük megtelik személyiséggel, ami átviláglik tekintetükön és kivetül stílusukon. 
Cristin gyomra összerándult a gondolatra. Csalónak érezte magát, egy szerepbe kényszerített színésznek, aki azt játssza, hogy még életben van. Ezért nem számított már annyira, hogy Elektra szűk ruhákba, vészesen magassarkú szandálokba bújtatta, fodrászhoz, manikűröshöz hordozta, úgy öltöztette, mintha egy hajas baba lett volna. Kocsit vett neki, hogy leszoktassa a tömegközlekedés használatáról. Ez hasznosnak tűnt, mert míg eddig a lány sikeresen beolvadt a tömegbe és büszke volt erre a képességére, az új viselete kirángatta a kényelmes háttérből. Férfiak szólították le az utcán, parkban, szinte bárhol, az obszcén ajánlatoktól kezdve a szerényebb udvarlási kísérletekig. Cristin igyekezett a lehető leghidegebben viselkedni, különösen, ha a tulajdonát féltő vámpír is a közelben volt. Nem akarta, hogy miatta bárki bajba kerüljön. Az sem érdekelte, hogy a visszautasított férfiak mit gondolhatnak róla. 
Leginkább a munkahelyén zavarta a megjelenésével kiváltott hatás. A kollégák összesúgtak mögötte és akadt közöttük, aki próbálkozott, még akkor is, ha nyílt titok volt, hogy miért hívatta oly gyakran a főnöknő az irodájába. 
Cristin érezte, hogy a függősége kialakulóban van. Láthatta, mi lesz belőle, ha így folytatja, akárhányszor Matthew-ra, Elektra asszisztensére nézett. A fiú alig tudta visszatartani magát, amikor végig kellett néznie, hogy imádott nője vele elégíti ki vágyait. A lány szánta, különösen a tudat miatt, hogy hiába tarthatta meg szabad akaratát, köszönve a tanult trükknek, ha minden egyes alkalommal egyre jobban kívánja, már kibírhatatlan sóvárgást érzett arra, hogy a ragadozó fogak belemarjanak és elárasszák nyugalommal. Vegyi anyag lehetett, kábítószer, nem volt kérdéses, amit a vámpírok áldozataikba jutattak, hogy jobban tűrjék élősködésük. 
Igen, ő mindent megtett, hogy boldoggá tegye Elektra Snow-t. Mindig csak azért, hogy még egy kicsit élhessen. Napközben mindig rettentő tudatosnak kellett lennie ennek a célnak az érdekében. Fárasztó volt! 
Csak éjszaka, mikor végre egyedül lehetett, engedélyezte a kétségbeesést. Nem tudta, hogy van-e értelme istenhez, sátánhoz, ismert vagy ismereten erőhöz könyörögnie kegyelemért. Minden éjjel úgy érezte, elérkezett tűrőképessége határára. Véget akart vetni az egésznek. A meghasonulás, a behódolás, az örök félelem és bizonytalanság elszívta életerejét. Mégis reménykedett, hogy a vámpír egyszerűen megunja és ha új játékszert talál magának, őt csak egyszerűen ejti. Lelke mélyén tudta, ezzel csak áltatja magát. Ennek csak egy vége lehet. Az, hogy elmeneküljön, eszébe se jutott, Elektra elég világosan a tudtára hozta, hogy a vérén keresztül a világ végén is megtalálná.
Kétségbeesésében gyakran eszébe jutott Capraz, a férfi, akinek hatalmában állt volna őt megszabadítani, mégsem mutatott hajlandóságot rá. A legborzasztóbb mégis az volt, hogy Cristin folyamatosan vele álmodott. Karjaiban nyugalomra és biztonságra lelt. Reggelente ezért még inkább átkozta Nathan Capraz nevét. Nem volt joga így érezni, mégis cserbenhagyásnak érezte a férfi viselkedését. Ki lehet ő ennek a nagyhatalmú vámpírnak az életében? Aprócska, jelentéktelen piszok a tökéletesen szabott öltönyének gallérján, amit csak úgy lesöpörhet.
Épp ezért zökkentette ki az egyik reggel ráváró üzenet a mobilján.
„Jól vagy? N”
Meg se fordult a fejében, hogy az N akár más is lehet, mint Nathan Capraz.