Tévedés?

A mi történetünk egy fél évtizeddel ezelőtt kezdődött. Évközben egy másik egyetemen folytattam tanulmányaimat. Igyekeztem gyorsan beilleszkedni, barátokat találni. Már az első hetekben összeismerkedtem Szabolccsal. Az első randevú számomra maga volt a csoda, soha senki nem váltott ki belőlem még csak hasonló érzéseket sem. Azt gondoltam ő a nagy Ő, hogy megtaláltam az igazit. Kedves volt, figyelmes, humoros és ellentétben korábbi ismerőseimmel nem akart azonnal az ágyába cipelni.Már egy hónapja ismertük egymást, mikor megrendezésre került a szülinapi bulija. Sok-sok barát, ismerős fordult meg azon az estén Szabolcséknál, többek közt Zsuzsa is. A magas, feltűnően csinos csaj, aki a kelleténél többet ivott. Találkoztam már vele az egyetemen, de soha nem beszéltünk.

Többször rámnézett, és gúnyos nevetésben tört ki, de ezt az alkohol rovására írtam. Nem akartam botrányt csinálni, azzal, hogy megkérdezem mi a fenét vigyorog. Éjfél felé mikor igazán emelkedett volt a hangulat, Szabolccsal éppen egy tánc végére értünk, mikor a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ott találtam Zsuzsát, aki nem volt éppen a helyzet magaslatán. Rámnézett, és azt kérdezte, miért csinálom végig. Nem értettem. De ő elmagyarázta, hogy Szabolcs már az első nap fogadott barátaival, hogy lefektet, legkésőbb a szülinapi buliján. Nem akartam hinni neki, hisz már ha akarta volna régen megtehette volna. Kirohantam a szobából. Leültem egy kanapéra és csak bámultam Szabolcsot. Nem tudtam mit csináljak, de végül döntöttem, folyatatom a játékot, ha ő meg tudta tenni velem, akkor én sem leszek kedvesebb vele. De most már én szabom a feltételeket.

Az est további részében egyértelmű jeleket kapott tőlem arra vonatkozólag, hogy mit fogunk a csinálni, ha mindenki hazament. Mosolyogtam rá, de közben a fenébe kívántam. Végül mindenki hazafelé indult, búcsúzáskor többen említették a pezsgőt, legalábbis utaltak rá, így világossá vált számomra, hogy a csaj nem hazudott. Először arra gondoltam én is hazamegyek, így utólag nem is tudom miért nem tettem meg. Talán azért, mert mikor Szabolcs visszatért szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen beleszerettem az alatt az egy hónap alatt, ezért nem tudtam neki nemet mondani. Szenvedélyesen csókolóztunk, miközben Szabolcs szinte letépte rólam a ruhát, míg én csak lassan, remegő kézzel gombolgattam az ingjét. Az ágyra fektetett, és már tudtam nincs megállás. Hevesen simogattuk egymást, Szabolcs a melleimet kényeztette, a hasamat csókolgatta, majd lejjebb kalandozott. De ekkor már én léptem akcióba.

Simogattam mellkasát, apró puszikat adtam hasára, majd elkezdtem kigombolni nadrágját. Ebben ő is segített nekem, így már egyikünkön sem volt ruha. Csak néztük egymást, és vártuk, hogy a másik megmozduljon. Végül ő "esett" nekem, cirógatott, ahol ért. Megint az ágyra fektetett, a fejem fölött lefogta kezeimet, szétnyitotta a combjaimat és miközben a szemembe nézett belémhatolt. Lassan kezdett el mozogni, de végül már ő sem bírta fékezni magát. Mindketten megkaptuk azt, amit a másik akart. Boldogok voltunk, de csak addig, míg elfelejtettem, hogy ő nem szeret. Elaludt, én szedtem a ruháim, felöltöztem és hazamentem. Ráírtam egy papírra, hogy nem akarom látni, és gratuláltam győzelméhez. Utána jöttek a telefonok, e-mailek, az egyetemen többször találkoztunk is, de nem hallgattam meg őt. Az egyetemet elvégeztem, tanítani kezdtem egy középsuliban. Egy hete új helyettesítő tanár érkezett, Ő volt az. Meghívott vacsorázni, elfogadtam.