Találkozás

Nem egy egyszerű út vezetett a boldogsághoz, fiatal korom ellenére értek meglepő dolgok, egyik zavaros kapcsolat a másik után, volt szerencsétlen, agresszív és kihűlt kapcsolatom, próbálkozások, vergődések sokasága szerencsétlen botorkálások.
Kapcsolatok, melyek java részt azért jöttek létre, hogy ne legyek egyedül… bár sokszor inkább lettem volna egyedül, mint egyik másik sráccal, aki mellett nem éreztem magam teljesnek, és nem éreztem, hogy férfi van az oldalamon. Nyár eleje volt, egy társkereső oldalon ismerkedtem meg egy sráccal, beszélgettünk, ismerkedtünk, majd, találkoztunk. Élőben nem volt olyan, mint a képeken más volt..

Se nem férfias, se nem annyira érdekes, de ismételten bele estem egy hibába. Összejöttem vele, csak hogy ne legyek egyedül, szűk egy hónapot jártunk, mikor lett volna egy talink, el kellett utaznia vidékre, az idő alatt egyre jobban úrrá lett rajtam az, hogy nem kell nekem, n hitvány érzelmeim még hitványabbá fejlődte ki magát. Éreztem, nem kell. Míg távolt volt, addig egyre többet beszéltem egy másik közösségi portálon, a megismert személybe sokkal inkább férfinak mondható sráccal, akivel egyre többet beszéltünk, annak ellenére, hogy volt valakim… Nagyon is vonzódtam hozzá, igaz csak a neten töltött csevegésekből ismertük egymást, de még is kialakult bizonyos vonzalom. Tudtuk nem szabad, de nem érdekelt, mindet tudott rólam, milyen kapcsolatba vagyok, és hogy nem tudok dönteni, és nem tudom mit kéne tennem, beszéltünk egyre többet éjszakába nyúló beszélgetések voltak, amiket nagyon élveztem. Egyszer felmerült, hogy találkozni kéne, nem szokásom találkozni férfiakkal, ha kapcsolatba vagyok, de tudtam ez más... megbeszéltük a találkozás napját, és egész úton próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ez csak baráti találkozás, mert még akkor ott volt az a nem kívánatos másik, akivel le akartam rendezni mindent, ha visszajön.
Odaértem a megbeszélt helyre, nézelődtem, merről jöhet, izgatott voltam egyszercsak megláttam.
Köszöntünk egymásnak, majd megkínált egy szál cigivel, és elindultunk.
Ő vezetett, meg se kérdeztem, hova megyünk, csak mentem mellette, és néha méregettük egymást, mikor a másik nem figyelt, végül megérkeztünk egy parkba.
Nagyon jól éreztem magam a közelségében, majd oda értünk egy padhoz, leültünk, beszélgettünk. Zavarba voltam, izgultam.

Egyszer csak elővettem a telefonom megmutatni neki egy számot, ami nekem nagyon tetszett, és odaadtam neki, hogy hallgassa meg, bedugta a fülébe, és én oda hajoltam hozzá, hogy a jól ismert számot halljam, vagy csak inkább, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Egyszerűen vonzott, minél közelebb akartam lenni hozzá, ő is közelebb tette a fejét, és összeértünk. Tetszett neki a zene, felállt, kedveskedni akart, meg akart masszírozni, neki is állt, mikor véletlen túl közel volt a nyakamhoz a keze, én megrémültem a múlt sérelmei villantak fel szemem előtt, melyet jó pár éve szenvedtem el egyik kapcsolatomban. Ő tudta egyből mi lehet a baj, erről tudott, és nem győzött bocsánatot kérni, hogy nem akarta, visszaült a padra, átölelt, simogatott, nyugtatott, olyan jól eset az ölelése, olyan forró volt, soha nem éreztem még ilyet. Egyszer csak kezeimet maga köré kulcsolta, hogy én is öleljek, borzongtam, olyan jól esett, élveztem nagyon a helyzetet, a simogatást, az ölelés, és ahogy a hajamba nyomta az arcát. Éreztem egyre jobban, hogy kell nagyon kell, és jó vele összesimulni. Nem bírtam magammal, egyre közelebb értem arccal a nyakához, el kezdtem csókolgatni, és olyan jó érzés volt, bizsergető, nem bírtam be telni vele, majd megtörtént a csók szép lassan, olyan jó volt. Érzéki, más, mint mással, sokkal jobb, vadító, különös vonzalom. Onnantól kezdve csak ő volt az életemben, és ez a mai napig így is maradt, és mai napig ugyan úgy vonz, és megőrülök érte, az ölelését még mindig olyan izgalommal, szenvedéllyel élem át, mint akkor. Ritka kincs ez az érzés, és próbálom minél jobban óvni, és őrizni ezeket a fontos érzelmeket, s már tudom, ez nem múlik el, mert más, mint a többi.