Szomorú, de igaz!

Egyik barátnőmmel leutaztunk egyik nyárom Balatonra. Nem lényeg mi történt ott csak egy. 2 hetet töltöttünk ott, a harmadik napon találkoztunk az egyik tanárunkkal. Barátnőm imádta és féltem, hogy többet is érez iránta mint tanár iránt szabadna... Beszéltem vele aznap este. Ő mondta, hogy holnapra elhívta fagyizni és a tanár belement, és nem érdekli mit gondolok. Másnap én és barátom elmentünk vele és a tanárral fagyizni. Nagyon féltettem... 5 percet kért tőlünk. Barátom se helyeselte, de azt mondta, ha ennyire makacs mit tegyünk?! Elmentünk háromkor fürdeni és Ötre mentünk haza. Már otthon volt. Azt hittem sírni fog, de ez egy gyenge kifejezés arra amit tett. Nagyon sajnáltam és megpróbáltam megvígasztalni. De ő eltaszított magától...

Gondolom tudjátok mit mondhatott neki a tanár. Még lett volna két éve ebben a suliban de elment egy másikba.. Ezt atért írtam mert később én is többet éreztem egy tanár iránt mint kellett volna, de annyi szerencsém volt, hogy én hallgattam erre a történetre. Csajok és, ha van akkor fiúk! Nem szabad ilyen helyzetekbe kerülni, vagy várjátok meg a suli végét és csak azután beszéljetek a tanárral. Sok szerePuszika: egy15 éves lány