Pszichológia

A Pszichológia 102 volt Kelly első pénteki előadása. Ha más csoportban lett volna, türelmetlenül várta volna a végét. Hawthorne professzor viszont vonzó volt számára. Scott Hawthorne. A lánynak tetszett a név. Scott. A férfi magas volt, jóképű és brit akcentusú mély hangja magára vonta a nők figyelmét. Kelly néha fantáziált róla. Különösen ma, hogy Ted elutazott a hétvégére, de reménytelen volt. Majdnem százan ülhettek az előadóban, a professzor valószínűleg azt sem tudja róla, hogy létezik. Egyszer úgy tűnt, hogy közvetlenül őt nézi meleg és őszinte mosollyal. Kelly azonban lesütötte a tekintetét és mire újra felnézett, a férfi már másfelé figyelt. A többi előadás nem kötötte le a lányt és örült, amikor véget értek.
 
Kelly magát csinosnak tartotta. Ted szerint gyönyörű volt, de Ted elfogult volt és néha kicsit gyerekes is. A lány néha azt kívánta, hogy bárcsak lenne kicsit romantikusabb, vagy kicsit “agresszívabb”, de a fiú így sem volt rossz. Előzékeny volt és néha aranyos.
 
Miközben a szobája felé sétált, Kelly Dr Hawthorne-ról ábrándozott. Ő biztosan agresszív lenne -gondolta. Minden lehetséges módon megdugná és mindenre rávenné. És ő nem is ellenkezne. Bármit megtenne érte.
Célhoz érve az üres hallban visszhangoztak a léptei. A többi lánynak még előadása volt, akiknek pedig nem, azok kint élvezték a napsütést. Kelly a szobájába ment, amit Jennifer Kale-lel osztott meg és a könyveit a kis asztalra dobta. Csak akkor vette észre az ajtó alatti összehajtott papírdarabot, amikor hanyattfeküdt az ágyán. Felállt, felvett és újra lefeküdt, mielőtt olvasni kezdte volna.
 
“Kelly! Menj a campus kávézójába és hívd ezt a számot! Ma délután szeretnék végezni veled és szükségem van az együttműködésedre. Vidd magaddal ezt az üzenetet. Semmi másra nem lesz szükséged. Ne beszélj senkivel, ha nem muszáj, amíg mi nem beszélünk.”
 
Kelly meglepetten ült fel. Ez valami vicc. Végezni vele? Beteg vicc, az biztos. Megölni... De mégis ez volt az üzenetben. Együttműködés? Ez túl furcsa.
 
Még kétszer elolvasta a szöveget, majd megvizsgálta a lap mindkét oldalát. Semmi más nem volt a lapon, amiből kiderülhetett volna, hogy honnan jött.
 
Jennifer nem volt a közelben. Korábban járhatott már a szobában, mert a jegyzetei az ágyán voltak, de most valószínűleg a tónál van, vagy egy bárban. Ted a hétvégére hazament. Kelly valakinek meg akarta mutatni a lapot. De kinek? Talán a szállás vezetőjének. Nem… ostobaságnak tűnne valaki idétlen vicce miatt pánikolni.
Talán Ted írta. Talán mégsem ment haza a hétvégére. Talán valami vad fantáziája van iránta. De ezt nehéz volt róla elképzelni.
 
Kelly újra elolvasta az üzenetet, majd homlokát ráncolva a mennyezetet nézte. Egy pillanatig elgondolkodott azon, hogy valaki tényleg meg akarja ölni. De ha így volt, akkor miért mondaná el? És miért ez a titokzatoskodás a telefonszámmal?
 
Félretette a lapot. Beadandó anyagai voltak. Jen előbb utóbb vissza fog jönni és valószínűleg inni mennek majd együtt. De nem tudott a munkájára figyelni.
 
“Menj a campus kávézójába és hívd fel a számot!” Végülis miért ne? Egy kicsit megremegett a vágytól. Ha tényleg Ted áll az egész mögött, nem szívesen hagyta volna ki a dolgot. Persze ha nem valami idióta vicc ez a fiú részéről. Mert akkor meg fogja nyúzni.
 
Felvette a lapot és újra elolvasta. Senki nem fogja bántani annyi ember közt és ha nem telefonál, soha nem fogja kideríteni, hogy honnan jött az üzenet. Letusolt, fogat mosott, és a legjobbra készülve szűk vörös melltartót vett, amiről tudta, hogy Ted egyik kedvence. Laza shortot és inget vett, edzőcipőt húzott majd távozott.
A kávézó a szokásos módon tömve volt. Kelly a hátul levő nyilvános telefonhoz ment. Nagy levegőt vett. bedobta a negyeddollárost és tárcsázott. Két csengés után egy nyilvánvalóan eltorzított férfihang jelentkezett.
 
-Hello Kelly! Örülök, hogy megtaláltad az üzenetemet. Pontosan követned kell az utasításaimat. A sikeres megvalósulás rajtad múlik.
 
-Kivel beszélek? Minek a megvalósulása? - hebegte Kelly.
 
-A megölésedé természetesen. Az pedig, hogy ki vagyok, még nem fontos.
 
-Ugye viccelsz. Miért akarsz megölni? Ismerlek? -kérdezte Kelly riadtan.
 
A férfi nem figyelt a kérdésekre.
 
-Amikor elhagyod a kávézót, menj észak felé három háztömböt. Onnan nyugat felé még két tömböt. Egy sötétkék Mercedes parkol az utca bal oldalán. A sofőr ülésén lesz egy mobiltelefon. Szállj be a kocsiba! Amikor megérkezel, a telefon csöngeni fog. Akkor majd folytatjuk a beszélgetést.
 
-De miért tenném? Elment az eszed? Tudod, hogy mire kérsz?
 
-Természetesen nem kell megtenned, de remélem, hogy meg fogod. Ígérem, hogy olyan gyengéden fogom csinálni, ahogy csak lehet.
 
-Nem is kellene veled beszélnem...le kellene tennem.
 
-Ha ezt akarod, hát tedd! Nézz körül! Emberek vesznek körbe. A délután kellemes és meleg. Nem okozhat semmi bajt, ha beszélsz velem egy kicsit. Nem vagy kíváncsi?
 
-Miért kellene engednem, hogy megölj? Ez őrület.
 
-Lehet. Elhoztad a lapot?
 
-Igen. Egyébként ki vagy? Ismerlek?
 
-Idővel mindent megtudsz Kelly. Szeretném, ha a lapot összehajtva az inged zsebébe téve magaddal hoznád.
 
-Miért? Ki vagy?
 
-Miért? ...Az én kedvemért. Semmiféle bosszúvágyat vagy gyűlöletet nem érzek irántad. Ellenkezőleg. Kifejezetten intelligens, üde, csinos és kedves lánynak tartalak. Ha nem akarnálak megölni, kifejezetten kedvelnélek.
 
-Randevúra hívtál valaha és én nemet mondtam?
 
-Szó sincs róla.
 
-Akkor miért? Ez ijesztő.
 
-Talán. De először is a lap. Hajtsd négybe és tedd az inged zsebébe. Megteszed?
 
-Miért?
 
-Ez az egyetlen nyom, ami hozzám vezethet. Fontos, hogy nálad legyen, amikor hozzám jössz.
 
-Amikor hozzád megyek.
 
-Igen.
 
-Hogy megölhess. Oda kellene mennem, hogy megölhess.
 
-Vedd randevúnak. Egy titkos találkának. Gyengéden megadom neked azt, amit más férfi nem merne odaadni. Elveszem azt, amit más férfi nem merne kérni.
 
-Világos. Tehát először meg akarsz erőszakolni. Azután? Lelősz? Leszúrsz? Mintha bármelyikre is vágynék.
 
-Nem. Nem foglak megerőszakolni. Gyengéden szeretkezünk, ha beleegyezel. Ha nem, akkor azután teszem magamévá a tested, miután végeztem veled. De semmiképpen nem foglak megerőszakolni.
 
Kelly teste libabőrös lett az izgatottságtól. Egy váratlan, furcsa, eddig sohasem érzett izgatottságtól.
 
-Teljesen őrült vagy, ha azt hiszed, hogy megöletem magam.
 
-Nem vagy kíváncsi?
 
-Egyáltalán nem. Nem is akarok veled többet beszélni.
 
-Ahogy kívánod. Szeretném, ha megértenéd, hogy sem erőt, sem trükköt nem alkalmaznék veled szemben. Azt szeretném, ha magadtól jönnél. Egy lehetőséget nyújtok, amivel bármikor élhetsz. Ha akarod, leteheted a telefont, de remélem egyszer majd folytatjuk a beszélgetést.
 
-Nem akarom folytatni. -mondta Kelly, de nem tette le a telefont.
 
-Megihatunk egy üveg bort. A délutánt szeretkezéssel tölthetjük. A legtöbb nő meglehetősen vonzónak talál. Utána együtt alhatunk estig. Megvacsorázhatunk. Talán még együtt is készíthetnénk el. Azután beszélgetnénk, majd még egyszer olyan szenvedélyesen szeretkezünk, ahogyan két szerető csak képes lehet.
 
-Úgy mondod, mintha egy jó randevú lenne - mondta szárazon Kelly.
 
A férfi hangjában volt egy kis idegenszerű ritmus. Azon gondolkodott, hogy mintha hallotta már volna valahol.
 
-Nem csak egy randevú. A végső szenvedély átélése.
 
-Azt hiszem tényleg őrült vagy. Megyek is. - mondta a lány és kagylót tartó keze remegett.
 
“Szenvedély” - mondta a férfi. Kelly hasa görcsbe rándult. “Istenem!”- gondolta. Nem tette le a telefont. Majdnem egy percig egyikük sem szólalt meg. Végül a férfi törte meg a csendet:
 
-Három háztömb északnak, azután kettő nyugatnak. Ne felejtsd el!
 
-Nem fogom.
 
-Remek. A következő lépés, hogy odamégy és beszállsz a kocsiba. Ne gondolkodj sokáig vagy alaposan a dolgon Kelly! Az egész megdöbbentő lehet számodra, de nem kell félned. Most leteszem. Ha a kocsihoz érsz, tovább beszélünk.
 
A vonal megszakadt. Kelly letette a telefont és egy asztalhoz ülve cappuccinot rendelt. A normál, napos délutáni nyüzsgés körülötte elhomályosult egy darabig. Ősi állati izgatottság lett rajta úrrá: félelem és vágy. Sötét kép jelent meg előtte. Fekete selyem ágyneműk...a testét egy uralkodó szerető teszi magáévá…. A lélegzete elakadt, mellbimbói megmerevedtek. Azután a pillanat elmúlt. Kelly megrázta a fejét. A rendőrséghez kellene fordulnia. Meg kellene mutatnia nekik a lapot és beszélnie kellene erről a társalgásról. Ennyi az egész. A többit elintézik ők. De mi van, ha Ted áll a dolog mögött? Elváltoztathatta a hangját, vagy valaki mást kérhetett meg, hogy beszéljen helyette. Ted egyszer ki is kötözte már és ő nem tiltakozott. Lehet hogy többet akar. Mi van, ha valami vad ötlet kipróbálására készül? A rendőrök biztosan jól szórakoznának rajta. Abban viszont egyre biztosabb volt, hogy nem maga Ted telefonált.
 
“Ne gondolkodj sokat!” -mondta magának. Felhajtotta a cappuccinót és felállt. Megérintette a lapot az inge zsebében és megremegett, amikor az hozzáért merev mellbimbójához.
“Kifejezetten kedves…” - jutottak eszébe a férfi szavai. Furcsa bók valakitől, aki meg akarja ölni. Egy pillanatra elképzelte, ahogy Ted-et meglovagolva mellkasuk egymásnak nyomódik..azután?...A fiú keze a torkán? Vagy egy kés? Zavartan beleborzongott az izgalomba.
 
Az utcát, amiben a Mercedes parkolt fák és visszafogott, de karbantartott házakkal szegélyezték. A jól kereső, de nem gazdag professzorok környéke volt. Két házzal arrébb gyerekek játszottak a járdán. Egy biciklis fiú húzott el Kelly mellett, ahogy a lány a kocsihoz közeledett. A jármű üres volt és az első ülésen ott volt a mobiltelefon. Kelly izzadt tenyerét a nadrágjába törölte, majd még egyszer körülnézett és beült a kocsiba. Semmilyen veszélyt nem látott, ami elriasztotta volna.
A kocsi belseje bőr illata töltötte meg. A slusszkulcs a helyén volt. A telefon szinte azonnal megszólalt, ahogy beült. Felvette.
 
-Bátor fiatal nő vagy Kelly. Elégedett vagyok veled.
 
-Csak kíváncsi voltam. Mi ez az egész? Ugye valójában nem akarsz megölni?
 
-Dehogynem. Pontosan erről szól az egész.
 
-Ez őrültség! Nem fogom hagyni. Miért hagynám?
 
-Talán nem akkora őrültség. Talán rá tudlak venni. Talán megtalálod a saját indokodat, amiért nekem adod az életed.
 
-Szó sem lehet róla. Felejtsd is el!
 
-Akkor beszélgessünk egy kicsit. Azt hajlandó vagy? Tudod, hogy most nem vagy veszélyben.
 
Kelly az ajkába harapott és azt mondta:
 
-Hol vagy most? Valahol a közelben?
 
-Ha érdekel, vezetned kell. A tank tele van. Nem vagyok a közeledben. Ha ott lennék, elijesztenélek. Vezetés közben ellenőrizheted is, hogy senki nem követ.
 
-Ez valami trükk? Valami csapda van a kocsiban?
 
-Nem. Szeretném, ha a közelemben lennél, amikor meghalsz. Intim közelségben.
 
-És gondolom meztelenül. -horkantott a lány.
 
-Ha beleegyezel. Egyébként majd én vetkőztetlek le és a még meleg testeddel szeretkezek, miután nekem adtad az életed.
 
Meglepő gyönyör járta át Kellyt, ahogy elképzelte a csupasz, ernyedt testét a szerelme karjában, aki éppen beléhatol. Rendkívül erotikusnak találta.
 
-Ez nem normális dolog - nyögte ki remegve.
 
A férfi felnevetett és azt mondta:
 
-Indítsd el a motort és vezess! Akárhova. Beszélgetünk és talán rá tudlak venni, hogy el gyere hozzám.
 
-Esélytelen. - suttogta Kelly.
 
Az alsó ajkába harapott és elfordította a slusszkulcsot. A Mercedes életre kelt. A lány sebességbe tette és elindult a városközpont felé.
 
-Szép autó. - mondta.
 
-Örülök, hogy tetszik. Nem sokkal ezelőtt ott ültem, ahol most te. Az ülés lágy, mint egy kesztyű. Szinte érzéki öröm a vezetése.
 
-Szóval...gondolom azt szeretnéd, hogy olyan helyre menjek, ahol leüthetsz.
 
-Kelly kérlek ne tedd ezt közönségessé. Aranyos, kedves lány vagy. Az életed nagy kincs. Azt kérem, hogy szelíden, önként add nekem. Ez nem kis dolog.
 
A lányon rettegés és vágy keverékéből álló újabb furcsa izgalomhullám futott át.
 
-Te tényleg komolyan gondolod, ugye? Tényleg meg akarsz ölni.
 
-Igen. Komolyan gondolom és meg is fogom tenni. Hozzám jössz egyenesen vagy beszélgessünk még?
 
-Ezt nem hiszem el! Vezessek valahova, ahol meg tudsz ölni? Miért?
 
-Ezt fogjuk megvitatni. Láttál már vámpírfilmet?
 
-Azt hiszem igen.
 
-Mindig van egy jelenet egy csinos nővel, akit elbűvöl a vámpír. Rettegve és izgatottan bámul, miközben a hegyes fogak a torkához közelednek. Mindig megadóan fogadja a dolgot és a keblei érzékien mozognak a zihálástól. Ismered a jelenetet.
 
-Igen...és?
 
-Mindig levegőért kap, amikor a fogak a nyakába mélyednek.
 
Kelly megérintette a saját nyakát és combjai libabőrösek lettek.
 
-Ezek szerint te vámpír vagy?
 
-Nem. De gondolj a nő szemében az izgatottságra és arra a kis levegőért kapásra! Úgy fogadja a halált, mintha a szerelme belé hatolna. Azt szeretném, hogy kettőnk közt is így történjen. Gyengéden akarom elvenni az életed.
 
-Ez beteges. - mondta Kelly megremegve.
 
A rendőrség előtt elszalasztott egy parkolót, ezért egy tömbbel tovább hajtva tudott csak megállni.
 
-A belvárosban vagyok. A rendőrökhöz megyek. Hallod?
 
-Jó. A rendőrörsnél vagy most? Kiváló.
 
-Miért kiváló? - kérdezte óvatosan Kelly.
 
-Mert ott biztonságban érzed magad. Biztonságban érzed magad?
 
-Igen...azt hiszem. -mondta Kelly és körülnézett.
 
Az utcán emberek sétáltak, a rendőrség előtti park füvén pedig diákok ültek, tanultak, napoztak. Egy szokásos álmos, napos péntek.
 
-Azt akarom, hogy biztonságban érezd magad! Tudom, hogy milyen lehet ez neked. Amit kérek, felbecsülhetetlen értékű és szeretném, ha megértenéd, hogy nincs rosszindulat vagy kegyetlenség a szándékomban. Nem akarom, hogy félj.
 
-Nem félek. Lényegében a rendőrségen vagyok. Nincs mitől félnem.
 
-Egyébként sem kellene félned tőlem Kelly. Ezt szeretném veled megértetni.
 
-Meg akarsz ölni. Nem akarok meghalni.
 
-A haldoklástól félsz és ez érthető. Ott leszek közben veled, de nem kell félned tőlem. Egészen addig tied a döntés, amíg az életedet kérem és te beleegyezel. Tudni fogod, hogy mikor jön el a pillanat és igent fogsz mondani. Várni fogok az igenedre.
 
A férfi tétovázott, majd a hangja elmélyült és ellágyult.
 
-Édes vagy és nem tetteted magad. Vibrál benned az élet. Akarlak Kelly! Kérlek! Gyere hozzám!
 
Kelly egy kis sürgetést vélt hallani a beszédben, amitől szomorúság öntötte el. Szomorúság és vágyakozás. Szerette volna, ha a férfi jobban érzi magát. “Ez tiszta őrlet!” - gondolta.
A férfi halk, kontrollált hangon folytatta:
 
-Kelly, azt hiszem ideje döntened és cselekedned. Besétálhatsz a rendőrörsre, vagy elindulhatsz nyugatnak kifelé a városból. Mi legyen?
 
-Miért ne a rendőrökhöz mennék? - kérdezte Kelly és azt kívánta, bárcsak ne remegett volna közben a hangja.
 
-A kocsit tegnap lopták el Chicagoban és csak a te ujjlenyomataid vannak benne. Hogyan magyarázod ezt meg?
 
-Nem érdekes. Nem kell magyaráznom semmit. Nem én loptam el. Tényleg lopott?
 
A férfi nem szólt semmit. A lány megrázta a fejét és újra a rendőrség épletére nézett.
 
-Akárhol megállhatok és elsétálhatok.
 
-Megteheted. -mondta a férfi nevetve.
 
A mély, meleg hangtól hidegség futott végig Kelly gerincén, de nem volt teljesen kellemetlen.
 
-Nem lenne semmi különbség, ugye? Továbbra is azt akarod, hogy...
 
-Igen. Továbbra is akarlak. Türelmes és gyengéd férfi vagyok, de jobb lenne ha inkább előbb jönnél hozzám, mint később.
 
-Nem azt mondtad, hogy szelíd leszel?
 
-Akarlak Kelly. Te is tudod, hogy milyen egy férfinak, ha rád vágyik. A kielégülés ígérete gyengéddé teszi a szeretőt, a frusztrált vágy viszont sötét dolgokhoz vezethet.
 
-Meg akarsz ölni. Ez nem elég sötét?
 
A férfi lágyan felnevetett, de nem mondott semmit. Kelly még egyszer utoljára a rendőrörsre nézett, majd indított. Még nem tudta, mit fog tenni, de nem akarta a rendőröket bevonni a dologba. Nem tudta biztosan, hogy miért nem akarja őket bevonni. “Véglis nem kell elmennem oda, ahova kéri. Nálam az irányítás.” - gondolta magában.
 
-Hogyan akarod majd csinálni? - kérdezte kis szünet után.
 
-Természetesen vannak kedvelt módszereim, de ha te akarod kiválasztani a halálod módját, a legteljesebb mértékig figyelembe fogom venni.
 
-Nem tudom...ez annyira furcsa - mondta Kelly remegő hangon.
 
-Állj félre és nyisd ki a kesztyűtartót!
 
Kelly félrehúzódott. A kesztyűtartóban egy 45-ös pisztoly, egy hegyes jégdaraboló és egy nagy vadászkés volt.
 
-Ezek a lehetőségeim? - kérdezte a lány.
 
-Csak részben. Mit szólsz a lőfegyverekhez? Használjam azt a pisztolyt?
 
Kelly elgondolkodva a combjára célzott, azután a hasára.
 
-Nem tudom...nem. Szeretnél lelőni? - kérdezte végül.
 
-Inkább nem tennék kárt a testedben.
 
-Akarsz engem. Úgy értem a testemet. Mit fogsz...őőő...Mit fogsz vele csinálni miután végem lesz?
 
-Azt hiszem improvizálni fogok. Vagy szeretnél valami konkrét dolgot?
 
-Nem tudom...Szúrj meg? Döfj meg sokszor? A melleimet? Vagy inkább tartósíthatnál, hogy később is tudj használni. Vagy….a fenébe is nem tudom… Nem akarok meghalni.
 
-Egy pillanatig már egészen jól vetted a dolgot, azután elvesztetted az önuralmad. Ez az egész a megosztásról és a gyönyörről szól. És igen, még szerelemről is. A szenvedélyes vágy beteljesülése. Van bátorságod osztozni benne velem Kelly? Értékes dolgot kérek tőled. Nekem adod magad?
 
-Nem. Nem akarok meghalni.. -nyöszörögte a lány.
 
-Persze hogy nem. Megértem. De el tudod képzelni, ugye? Egy rejtélyes szerető a magáévá tesz először gyengéden, majd egyre növekvő szenvedéllyel és sürgetéssel. Te fogod meghatározni a pillanatot Kelly. Tudni fogod, hogy mikor állsz készen. Akkor, és csakis akkor szelíden és szenvedélyesen elveszem az életed.
 
-De nem akarok meghalni - suttogta a lány.
 
-Rosszabb dolgok is vannak az életed feladásánál.
 
-Például? - kérdezte a lány és érezte, hogy megindulnak könnyei.
 
-Például szeretni valakit és tudni, hogy ez sohasem lesz viszonozva. Az maga a pokol. Gyere hozzám Kelly! Szeretni foglak, szenvedélyt azután pedig nyugalmat adok neked.
 
-Nem akarok meghalni!
 
-Sssshhh… Ne gondolj rá! Érezd a napsütést! Nem csodálatos? A levegő édessége? Lélegezz mélyeket és nyugodj meg! Gondolkodj tisztán és gyere el hozzám!
 
-Meg fogsz ölni.
 
-Szeretkezni fogunk, gyengéden és szenvedélyesen. Azután elveszem az életed. Együtt fogjuk csinálni.
 
-Fájni fog. - nyöszörögte a lány.
 
-Igen, de ott leszek veled. Segítek túl lenni rajta. Lecsókolom a könnyeidet és átsegítelek a fájdalmon. Szorosan tartalak, amíg a fájdalom meg nem szűnik és mozdulatlanul nem fekszel majd a karjaimban.
 
Kelly előtt megjelent a kép. A férfi folytatta:
 
-Kelly, ne félj! Ne félj! Ott leszek és könnyebbé teszem. Gyors és gyengéd lesz a dolog. Együtt fogjuk csinálni. Nagy levegő! Tisztítsd meg gondolataid!
 
Kelly nagy levegőt vett. Tényleg segített. A pisztolyra nézett. És még fegyvere is van.
 
-Nagyon jó! Újabb mély levegő!
 
A lány újra nagy levegőt vett és lassan engedte ki a tüdejéből.
 
-Hogy érzed magad?
 
-Jobban. Egy kicsit. De még mindig félek- felelte a lány furcsán meghatódva a másik aggodalmától.
 
-Nem vagyok nagyon messze tőled. A Main Street-en nyugat felé, rendben?
 
-Jó. Rendben. A hangod...nem is tudom...valahogy szexi. - mondta Kelly és újra a pisztolyra pillantott, majd útnak indult. A kormányt tartó keze szinte alig remegett.
 
-Szexinek tartod a hangom?
 
Kelly idegesen felnevetett és azt válaszolta:
 
-Igen..Erősnek tűnik és egyben...valahogy megnyugtatónak. Igen...szexi.
 
Újabb nagy levegővétel után folytatta:
 
-Jézusom, ez hátborzongató. Meg fogsz ölni, én meg azt mondom neked, hogy szexi vagy.
 
Kelly kicsit idiótának érezte magát. Van egy pisztolya. Meg tudja magát védeni. Ettől kevésbé tehetetlennek és izgatottabbnak érezte magát.
A férfi további utasításokat adott a lánynak, Kelly pedig követte azokat és átmanőverezte a luxuskocsit a délutáni forgalmon.
 
-Furcsa...Találkozni készülök egy fickóval, akinek szexi hangja van és meg akar ölni. Fel fogsz akasztani? Hurok és a többi szokásos dolog?
 
-Nincs ellenemre, de gondold át a dolgot. Lassú halál. Persze lehet hogy pont az lenne a jó. Az egyik legvonzóbb nő vagy, akivel találkoztam. Szeretnél velem szeretkezni, mielőtt megöllek?
 
A lány erősen megremegett.
 
-Igen..azt hiszem szeretném. Találkoztunk már? Ismerlek?
 
-Hamarosan megtudod Kelly. Hogy érzed magad? Nyugodtabb vagy?
 
-Ideges vagyok...nem tudom..valahogy izgató az egész. Gondolom meztelen leszek, amikor végzel velem.
 
A pisztoly ott feküdt a mellette levő lésen. Ez tette lehetővé, hogy ilyen könnyedén beszéljen.
 
-Igen. Remélem az leszel.
 
-Gyengéd leszel?
 
-Gyengéd? Mikor? Amikor szeretkezünk, vagy amikor megöllek?
 
Kelly elképzelte magát, ahogy haldoklik a férfi karjaiban és ez rettentően felizgatta.
 
-Mindkét alkalommal. Legalábbis a szex közben. Nem tudom, hogy lehet gyengéden megölni valakit.
 
-Olyan leszek, amilyennek csak szeretnéd. Nem leszek szükségtelenül kegyetlen.
 
-Meddig kell még mennem?
 
-Már nem sokáig. A Felder Road-on fordulj balra.
 
A Felder Road a kis egyetemi város szélén volt és már tényleg nem volt messze.
 
-Rendben. -mondta Kelly és folytatta:
 
-Azt továbbra sem értem, hogy miért akarsz megölni. Nincs semmi értelme.
 
-Talán tényleg nincs. Furcsa, de csak akkor lelem igazi örömömet egy nőben, ha halott. Vagy legalábbis a bekövetkező halála teljesen biztos.
 
A férfi hangjából fájdalom szűrődött ki. Kelly lefordult a Felder-re és nem szólt semmit.
 
-Kelly, sajnálom! Tényleg sajnálom! Bárcsak másképp lenne, de én ilyen vagyok. Ezért kell meghalnod. Sajnálom!
 
Kelly félrehúzódott és megállt. Könnyezni kezdett, de más okból.
 
-Én is sajnálom. Magányos lehetsz.
 
-Te megszüntetheted egy darabig ezt a magányt Kelly. Édes élmény lesz az együttlétünk. Már közel vagy. Gyere hozzám!
 
-Rendben. Megyek. - mondta Kelly, majd könnyeit csuklójával letörölve folytatta:
 
-Csak olyan ijesztő az egész. Bárcsak tudnék tenni valamit, hogy jobban érezd magad!
 
-Tudsz tenni Kelly. Eljöhetsz hozzám és szerelmesen nekem adhatod magad. Mondd, hogy megteszed!
 
-Megteszem! Csak...adj egy kis időt. Minden elhomályosult. Várj!
 
-A kesztyűtartóban van zsebkendő.
 
-Köszönöm. Tiszta vörös lesz az orrom. Remélem nem bánod.
 
-Nem bánom. Nagyon jó leszel. Le fogom csókolni a könnyeidet, amikor megérkezel.
 
Kelly tüsszentett és szipogott. Van egy pisztolya. Ilyen egyszerű az egész. Van egy pisztolya.
 
-Le foglak lőni. Érted? Odamegyek és megöllek - mondta a lány lágyan.
 
-Végül csak kezded megérteni a lehetőségeket - felelte nevetve a férfi.
 
-Miféle lehetőségeket?
 
-Meztelen leszek, amikor megölsz? Szeretkezel velem előtte? - kérdezte a férfi.
 
-Nem. Nem tudom. Talán. - mondta a lány zavartan és izgatottan.
 
-Akkor eljössz hozzám?
 
-Igen. Csak figyelj! Elintézlek!
 
-A Freeman-en fordulj balra! Olyan izgató vagy mint amilyen gyönyörű, Kelly. Tetszik a hozzáállásod.
A cél egy izolált házikó volt, az úttól messze, amit a szomszédoktól szinte teljes egészében fák és bokrok rejtettek el. A ház kicsi, gondosan karbantartott és szinte bájos volt. Ahogy Kelly a ház elé fordult, látta az épület mögötti, szintén gondozott hatalmas rózsakertet.
 
Kézbe vette a 45-öst, csőre töltötte, majd kiszállt. A fegyvert két kézzel maga előtt tartva elkezdte megkerülni a házat.
A férfin fehér szatén sort volt és más semmi. Scott Hawthorne mosolygott megkapóan Kellyre, kezében egy mobiltelefonnal.
 
A lány pánikot érzett egy pillanatra. Akarta a férfit, persze hogy akarta. Szerette volna azokat a kezeket a testén érezni. Vagy a torkán. Eddig erre még sohasem gondolt. A pisztoly megremegett a kezében.
 
-Örülök, hogy eljöttél Kelly. Azzal szeretnéd? A pisztollyal öljelek meg? - kérdezte a férfi ügyet sem vetve rá, hogy a lány éppen őt célozza a fegyverrel.
 
-Nem. Nem akarok meghalni. Kérlek! Félek!
 
-Kelly bocsáss meg! Nem szándékoztalak megijeszteni. Nem kell félned. Gyere ide! Hadd karoljalak át! Minden rendben lesz.
 
Kelly sírni kezdett, megrázta a fejét, majd a férfihoz rohant. Az elvette tőle a pisztolyt és karjával megához húzta a lányt, aki a mellkasára borulva zokogott.
 
-Nem akarok meghalni! Nem akarom, hogy megölj! Kérlek!
 
-Sssshhhh...túl sokat gondolkodsz és megrémíted magad. Minden rendben lesz! - mondta a férfi, miközben a lány haját simogatta.
 
Kelly a férfi nyakába fúrta arcát. Érezte a teste illatát, a karjai erejét és mellkasának tömegét ahogy merev mellbimbóinak nyomódott.
 
-Haladjunk lépésről lépésre, rendben? Valami értékeset adsz nekem. Értékeset és gyönyörűt. Szelíden szeretném elfogadni. Gyengéden és szeretően. Ne gondolkodj sokat! Élvezd a pillanatot!
 
Kelly sírása lassan abbamaradt.
 
-Jobban érzed magad?
 
A lány szipogva bólintott. A férfi kezébe vette Kelly arcát és megpuszilta a homlokát, a szemét majd az arcát. Lenyalta a könnyeket, amitől Kelly lágyan felnevetett. A lány szédítő izgalmat érzett, amikor a férfi megcsókolta az ajkát. Mohón viszonozta a csókot.
 
Amikor ajkaik szétváltak, a férfi azt mondta:
 
-Amikor bemegyünk, szeretkezni fogunk és utána elveszem az életed. De nem kell sietnünk. Szeretnéd megnézni a kertemet és beszélgetni egy kicsit?
 
-Igen. Köszönöm - mondta a lány kicsit szédülve. Valami rosszabbra számított. Valami sötétre és rondára. Szerette volna újra megcsókolni a férfit, de szégyellte magát.
 
-Meglepődtél amikor megláttál.
 
-Azt hittem soha nem veszel észre egy hozzám hasonló lányt. És egyszer csak itt voltál. Fogalmam sincs mit csinálok itt. Beléd vagyok esve. Jézusom..ugye ilyet nem szabadna mondanom Professor Hawthorne.
 
-Maradjunk a Scott-nál. Bármit mondhatsz Kelly. Már az első előadáson észrevettelek. de és szikrázó vagy. Azt hiszem, ha ma nem halnál meg, kifinomult, gyönyörű nő lenne belőled.
 
-Miért kell folyton ezt mondanod? Tudom, hogy mit akarsz. Nem kell ismételgetned.
 
A férfi ujjaival finoman megsimította a lány mellét.
 
-A mellbimbód merev, duzzadt, vérrel teli. Bizonyos értelemben te is akarod, nem?
 
Kelly nem válaszolt, csak kérdésekkel és vággyal teli tekintettel ránézett. A férfi egy padhoz vezette és leltek. A lány felemelte az ajkát, a férfi pedig elfogadta a kínált csókot. Kelly megérintette partnere csupasz mellkasát, majd a hátát simogatta miközben egymás száját derítették fel. Amikor a csók véget ért, a férfi átkarolta és percekig némán ültek.
 
-Rengeteg rózsád van - mondta végül Kelly. Biztonságban érezte magát a nagy test mellett annak ellenére is, hogy a férfi meg fogja ölni. Legalábbis ezt mondta. Kelly úgy érezte mintha álmodna. Lenézett a férfi ölébe és elmosolyodott magában. Nem tűnt szörnyű nagynak, de Ted méretét határozottan meghaladta. Szerette volna megérinteni, megcsókolni, a szájába venni, de szégyellte magát.
 
-Szereted a rózsákat? - kérdezte Scott.
 
-Igen.
 
-Van egy új rózsabokrom a számodra. Már ki is ástam a gödröt. Szeretnéd látni?
 
Kelly nagyot nyelt.
 
-Egy gödör? Nekem vagy a rózsának?
 
-Természetesen mindkettőtöknek.
 
-De olyan sok rózsabokrod van…
 
-Igen. Rossz fiú vagyok.
 
Kelly ifjú testén erős remegés futott végig. Scott megérezte és felismerte benne a vágyakozást. Megcsókolta a lányt, aki szenvedélyesen csókolt vissza. Az ingen keresztül megsimogatta Kelly melleit, majd a keze a combok közé csúszott. A gyengéd érintéstől elakadt a lány lélegzete.
 
-Készen állsz?
 
-Nem. Félek. Azt sem tudom, mit keresek itt - felelte Kelly és elhúzódott.
 
-Miért?
 
-Úgy értem, miért jöttem ide? Elmondtad, hogy mire készülsz. Kezdettől fogva tudom. Most pedig itt vagyok és nem tudom, hogy miért jöttem ide. Hagytam hogy elvedd a pisztolyt. Valamiféle perverz vagyok?
 
-Nem. Nem hiszem hogy az lennél.
 
-Akkor miért jöttem?
 
-Azért, mert megkértelek rá.
 
-Ostobaság. Nem akarok meghalni. Apa születésnapja a jövő héten lesz. Haza akarok rá menni. Fiatal vagyok. Miért jöttem ide?
 
-Erre nem tudok válaszolni. Nézz a szívedbe!
 
-Persze. Te meg majd a szívemet fogod megnézni. Fogadni mernék, hogy feldarabolsz, levágod a melleimet és hasonló mocskos dolgokat fogsz csinálni.
 
-Inkább egyben és sértetlenül tartanám a testedet. Tényleg csinos vagy.
 
-Remek. Tehát nem fogsz feldarabolni.
 
-Szeretnéd ha ezt tenném? Korábban csináltam már.
 
-Tényleg?
 
-Igen. El sem tudod képzelni, mennyi mindent megtettem már hozzád hasonló fiatal, gyönyörű és bátor nők testeivel.
 
-Nem érzem magam bátornak. Őszintén szólva igencsak félek.
 
-Nem kell így érezned. Finoman fogjuk csinálni - mondta a férfi és megcsókolta a lányt.
 
Kelly kis habozás után viszonozta.
 
-Jól csókolsz - mondta a lány, amikor szétváltak.
 
-Te is. Fürge nyelved van.
 
Kelly kuncogott és zavartan lóbálta a lábait.
 
-Megérinthetlek? - kérdezte Scott.
 
Kelly elpirult és bólintott. A férfi egyik karját továbbra is a vállán tartva felderítette a lány testét. Kelly először megfeszült, majd elengedte magát. Szétnyitotta a térdeit és a férfi a sort alá benyúlva simogatni kezdte a szeméremdombot. Egy idő után kigombolta Kelly ingét és a ruhadarabot a lány vállán hátratolva gyönyörködött a látványban. Megoldotta a melltartót és levette. A lány mellbimbói meredten álltak. Scott újra a sort alá nyúlt és ujját a nedves punciba csúsztatta. Kelly felnyögött és vonaglani kezdett.
 
-Élvezz el a kedvemért! - suttogta a férfi a lány fülébe.
 
Kelly becsukta a szemét és elélvezett a finoman benne dolgozó ujjakon. Amikor pár perc múlva megszűnt a zihálása, megszólalt:
 
-Nem akarok meghalni. Félek.
 
-A haldoklástól vagy a fájdalomtól?
 
-A haldoklástól. Nem...A fájdalomtól...Nem tudom!
 
-Ne félj! A gyönyör legalább akkora lesz, mint a fájdalom.
 
-Mintha tudnád!
 
-Láttam az arcukat. Tudom.
 
Kelly a távoli mezőre nézett. “Nem akarok meghalni”- gondolta. Scott viszont meg akarja ölni. Szeretkezni, majd utána végezni akar vele. Kelly tudta, hogy engedni fogja neki. Felsóhajtott.
 
-Scott! Nem tudom! Valahogy akarom, de… Mi van ha meggondolom magam? Mi van, ha képtelen leszek megtenni…. nem...nem képtelen, ez rossz kifejezés. Mi van, ha várni szeretnék? Megengednéd? Van egyáltalán választási lehetőségem?
 
A férfi előrehajolt és a szájába vette a lány mellbimbóját. Kelly levegő után kapott. Scott ezután puhán megcsókolta előbb a száját, majd a homlokát és felállva kinyújtózott.
 
-Kelly! Olyan módon szeretnélek megkapni, amit csak kevés nő élt át. Extrém vágy és azt hiszem te is akarod.
 
Kelly megérintette a férfi nadrágjának elején a duzzanatot, azután visszahúzta a kezét.
 
-Nem gondolod, hogy trükkel vettél rá, hogy idejöjjek?
 
-Trükkel? Hogyan?
 
-A pisztoly a kocsiban. Igazi volt és töltve volt. Nem jöttem volna idáig, ha nincs ott. Trükköztél.
 
-Nálad volt a pisztoly. Használhattad volna. Mi volt a trükk?
 
-De nem használtam. Egyszerűen nem tudtam használni.
 
-Talán igazad van és trükköztem -mondta Scott sóhajtva, majd begombolta és megigazította a lány ingét, majd kivette belőle az üzenetet tartalmazó összehajtott lapot.
 
-Kelly, van időnk. Nem kell sietnünk. Bemegyek. Amikor készen állsz, utánam jöhetsz. -mondta a férfi és elindult.
 
-Scott! Várj! Ne hagyj itt! - kiáltotta a lány és megragadta a férfi derekát.
 
A férfi lenézett rá. A lány előbb felnézett a szemébe, majd száját a férfi nadrágjának elejéhez nyomta. A férfi megsimogatta a haját.
 
-Megteszem, ha akarod. A számmal. Ted szerint jól csinálom. Szeretnéd?
 
-Persze hogy szeretném. Egyébként ki az a Ted?
 
-A barátom.
 
-Ahhh.. Hiányozni fogsz neki, nem gondolod?
 
Kelly vállat vont.
 
-Valószínűleg nem. – mondta, azután elvigyorodott és folytatta:
 
-A szopásokat viszont biztosan hiányolni fogja. Az egészet be tudom venni a számba, nem csak a végét.
 
Scott is elvigyorodott. Kelly lehúzta a férfi nadrágját a térdéig. Megfogta a félig merev hímtagot. Forró volt és nehezebb, mint gondolta. Megcsókolta a golyókat és nekilátott az ígért munkának. Scott nem volt extrém módon nagy, de Ted-nél nagyobb volt. A lány garatreflexe először bekapcsolt, ezért visszahúzódott. Az újabb próbálkozásnál a vastag hímtag becsúszott a torkába. Gyorsan előrenyomta az arcát addig, amíg az orra a férfi szeméremszőrzetébe nem nyomódott. Egy darabig így maradt, majd kiengedte, hogy levegőt vehessen. Azután újra kezdte. Scott felnyögött és megremegett, majd Kelly legnagyobb meglepetésére visszalépett és felhúzta a nadrágját.
 
-Scott! Akarlak! - nyüszítette a lány.
 
-Tudom. Gyere be, ha készen állsz.- mondta a férfi és elindult a ház felé.
 
-Scott! Várj! Mi van, ha elmenekülök? Így is itt akarsz hagyni?
 
A férfi visszajött, a pad mögé állt, megsimogatta a lány vállát, majd előremutatva azt mondta:
 
-Ha annak a rétnek a szélét követed és egyenesen átvágsz a fák között, úgy négy mérföldnyire találsz egy másik házat. Biztosan van telefonjuk is.
 
Scott ezután sarkon fordult és eltűnt a házban. Kelly a visszautasítástól még mindig meglepetten bámult utána. Elhagyatva és megcsalatva érezte magát. Viszont a férfi esélyt hagyott az elmenekülésre. Tudta hogy ennek örülnie kellene, de a szájában még mindig érezte a férfi ízét.
 
Percekig dühösen ült és nem csinált semmit. A férfi játszik vele. Nem fog neki könyörögni, hogy ölje meg. Akarta a férfit, de nem akart meghalni. Nem akart. Nem.
Azután felállt és bizonytalan léptekkel sétára indult a rózsák közt. Számolni kezdte a bokrokat. 23-nál abbahagyta, de még volt hátra néhány. “Az a sok lány…” -gondolta. Elsétált a kert végéig. “Kövesd a rét szélét” -mondta a férfi.
 
“Az a sok lány...Önként haltak meg?” Nem tűnt valószínűnek. Inkább elrabolhatta őket. Megkötözve egy csomagtartóba dobhatta őket. Vagy egy sötét mellékutcába rángatta és leszúrta őket. Ezernyi lehetőséget el tudott képzelni, de a lelke mélyén tudta az igazságot. A férfi erős volt. Lenyűgöző volt. De őt sem kényszerítette semmire, noha megtehette volna.
 
Lassan elindult a mezőn. “Most fog megölni. Van egy puskája és lelő, mielőtt messzire juthatnék. És még csak nem is érezhettem őt magamban.”-gondolta.
Lassan lépdelt. Biztos volt benne. hogy a férfi szemmel tartja. Fejbe fogja lőni? El sem tudta képzelni, milyen érzés lehet. De hátba is lőheti. Lenézett a járás közben lágyan ringó kebleire. Vajon szétrobbannak a kilépő lövedéktől? A mellbimbói megmerevedtek. Lehet hogy hasba lövi. A keze önkéntelen védekezésként oda mozdult, noha tudta hogy semmit nem érne. Csendesen, idegesen felnevetett. Talán lábon fogja lőni. Mozgásképtelenné teszi és visszaviszi. A térdei elgyengültek, megbotlott és elesett. Nem hallatszott lövés. Pár lábat a földön kúszva tett meg, azután meggondolva magát nagy levegő vett és felállt.
 
A fák között száz yardnyira megállt. Itt már biztosan nem látja a férfi, Visszanézett, de a házikó már nem látszott. A lány lábai remegni kezdtek. A földre roskadt és sírni kezdett, bár nem tudta miért. Üresnek érezte magát. Amikor a könnyei elapadtak, megtörölte az arcát és
újra lépdelni kezdett. Elérte az erdő szélét. Látta a szomszéd farmot. Egy jó negyed órányi sétára lehetett. Biztosan van telefonjuk. Hívhatja a rendőrséget.
 
Hívja őket és mit fog mondani? A hálóban hagyott üzenet Scottnál van. Mit mondhatna a rendőröknek? Azt, hogy a professzora megkérte, hogy jöjjön el ide, hogy megölhesse? Azt, hogy önként idehajtott? Azt, hogy a férfi már tucatnyi nővel végzett, ássák csak fel a kertjét? Saját magának mondva is ostobán hangzott az egész, hát még másnak hogy hangzana.
 
Hirtelen rájött, hogy az egész valami bizarr vicc lehet. Vagy valami pszichológiai kísérlet. A férfinak esze ágában sem volt megölni. Csak hantázott a rózsabokrokról és a többiről. Hát persze! Bármilyen őrült cél vezette is a férfit, az biztosan nem Kelly megölése. Egyébként nem hagyta volna, hogy idáig elsétáljon. Megkönnyebbülten felnevetett, ahogy megszabadult a terhes gondolatoktól. Nyilván valami istenverte pszichológiai kísérlet. Játék az érzésekkel. Hirtelen dühöt érzett. A férfi kiválasztotta őt és az idétlen, durva céljára használta. De ugyanakkor gyönyörűnek is tartotta. Csókolóztak és megérintették egymás testét. A pénisze a szájában is volt. Az a nagy vastagság lecsúszott a torkán.
 
Megállt és a szomszéd házat nézte. Valami idétlen játék. Annak kellett lennie. A fák alól kiérve a délutáni nap forrón sütött. A búzamezőt enyhe fuvallat hullámoztatta meg.
Le akart a férfival feküdni. Dugni akart vele még akkor is, ha ilyen aljas volt. Olyan izgatott volt, mint még korábban sohasem, Megfordult és visszaindult. Hányszor is fantáziált Scott Hawthorne-ról? És most megtörténhet. Érezte a nedvesedést a combjai közt. Sokkal gyorsabban ért vissza, mint távozott.
 
A rózsakert szélénél megtorpant. A kert másik végében egy ásó, egy földkupac és egy gödör volt. Egy gödör. Elakadt a lélegzete és a nyers gyönyör rántotta görcsbe a gyomrát. Egy gödör egy rózsabokornak. És neki.
A gödör 3 láb széles, 3 láb hosszú és 5 láb mély lehetett. Sem elég széles, sem elég mély nem volt ahhoz, hogy állva vagy fekve beleférjen. A férfinak össze kell majd hajtania. A térdeket a mellkashoz húznia, hogy beférjen. Vagy darabokra kell vágnia. Szinte látta maga előtt, ahogy a férfi egy kart vagy egy lábat tesz egy tönkre és a keblek rázkódnak a darabolás csapásai miatt.
 
Kelly lábai elgyengültek és a lány a gödör szélére roskadt. Nem vicc volt. Scott meg fogja ölni. Csendesen ült egy percig. Élvezte a napsütést és a madarak hangját. Azután felállt és a házikóhoz ment.
A lány kopogott. Az ajtó bemozdult, nem volt bereteszelve. Kelly belökte és lágyan beszólt:
 
-Scott?
 
Nem mert belépni. Várt, amíg Scott az ajtóhoz nem jött.
 
-Készen állsz - mondta a férfi.
 
-Igen. Azt hiszem igen. - mondta a lány és elakadt a hangja. Amikor újra visszanyerte, folytatta:
 
-Scott?
 
-Igen?
 
-Miért engedtél el? Elmondhattam volna a rendőröknek. Kivégeznek, ha rájönnek arra, hogy megöltél minket.
 
-Azt mondtad, hogy ”Minket”. Örülök, hogy magadat is közéjük soroltad - mondta és megsimogatta a lány arcát.
 
Kelly félénken elmosolyodott és megfogta a kezét. Megcsókolta a tenyerét, majd a férfi egyik ujját az ajkai közé csúsztatva szopni kezdte, miközben Scott-ot nézte.
 
-A szádat akarod használni - mondta mosolyogva a férfi.
 
-Szeretném, ha boldog lennél velem. Különleges akarok lenni. Csináld úgy, ahogy szeretnéd, rendben?
 
-Kegyetlen leszek, ha megadod ezt a szabadságot.
 
Kelly szinte mohón bólintott.
 
-Engedted, hogy elmenjek. Szabadságot adtál. Mi van, ha hívtam a rendőröket?
 
-Akkor természetesen elfognak. Letartóztanak, elítélnek és nagy valószínűséggel kivégeznek. Rettenetes dolog amit teszek Kelly. Meg kellene hogy állítsanak. Egy nap meg is fognak. Egy szörnyeteg vagyok.
 
Kelly megrázta a fejét.
 
-Nem vagy az. Nem hiszem, hogy az lennél. Csak szomorúvá tesz a dolog.
 
-Ne tegyen. Mondhatod hogy a halál a kísérőm. Vagy flörtölök a halállal. Az enyémmel és a tieddel is. Van valami szimmetria a dologban, nem gondolod? Pár óra múlva halott leszel és a tested az enyém lesz, hogy élvezhessem. Miért ne tehetnél ki te is ilyen kockázatnak engem?
 
Kelly megrázta a fejét.
 
-Scott! Miért teszed? Nem tudod egyszerűen abbahagyni?
 
Scott átlépett a küszöbön, magához húzta a lányt és annak arcát cirógatva azt mondta:
 
-Kelly! Biztonságban voltál. Nem azért tértél vissza, hogy megállíts.
 
Gyengéden felemelte a lány állát és Kelly egy hosszú pillanatig a férfi sötét szemeibe nézett.
 
-Nem. Azt hiszem tényleg nem ezért jöttem vissza - suttogta végül.
 
-Átvigyelek a küszöbön? Ahogy a menyasszonyokat szokás? - kérdezte a férfi.
 
Kelly finoman elnevette magát, de bólintott. A férfi könnyedén felkapta, a lány pedig átkarolta a nyakát. Nyirkos remegés rázta meg Kelly testét, ahogy beléptek az ajtón.
 
-Kifelé is vinned kell majd. Utána. - mondta.
 
A férfi egy pillanatig tanulmányozta, majd azt felelte:
 
-Igen. Hoznom kell majd téged.