Öngyilkos játszmák

Imádta ezt az illatot, az olcsó parfümökön, hirtelen mosdásokon átütő testszagot.
- Gyuri…Gyuri figyelsz rám? Az egy kurva! A fél egyetem már megdugta. Azért nem az egész, mert a másik fele nő.
Gyurit nem érdekelte az intő szó.
- Kurva. Na és? Pont azért jó.
Nem a szó általános értelmében vett kurvákat kereste, hanem azokat, akik erre születtek. A mesterséget profi szinten űzőkben, akár a színészekben, vagy más művészi hajlamokkal születő emberekben, genetikailag kódolt a magamutogatás. Olyan valakik ők, akik után nő-, férfi egyaránt megfordul. Úgy öltözködnek, viselkednek, még akkor is, amikor már nem lenne szükségük ilyenfajta figyelemre, mikor már nem kell pénzt keresniük vele. Csak őket nézzék! Provokatívak és igen, egy idő után szánalmasak. Olyankor újítani kell, frisset találni. György élete erről szólt. A kurvát, onnan az egyetemi buliról pedig feleségül vette.

Mária mindössze 16 éves volt mikor a lánya megszületett.
Pesti szépkislányként, a bátyja illendő kísérete mellett aratott a férfiak között, az akkor még szolidnak mondható inkább esti, mint éjszakai szórakozó helyeken.
Később a család Dunaújvárosba költözött építeni a szocializmust. Ott bizony szenvedett a lányka éppen nővé érő, könyveket, verseket bújó, romantikusan repülni vágyó lelke. Természetesen másba lett szerelmes, és másnak ajándékozta kegyesen a testét, pusztán pillanatnyi megfontolásból. Feleségül is ment a nemszeretem férfihez, ez akkoriban szintén természetes következménynek számított. A gyermekét gyermekként várta, a férjétől nőként távozott amint a kislánya világra jött. A kedves, szelíd, főiskolás fiú nem jelentett kihívást kalandvágyának. Őszinte emberként ezt közölte is a férjével, mikor annak, az a filmbe illő évfolyamtársa a szívébe költözött. Gyermekes anyaként telve önbizalommal, gyönyörű nővé fejlődve, nem jelentett gondot, hogy megszerezze magának. Pali lett a második férje. Még nem töltötte be ekkor a tizennyolcat.

György fogorvosként praktizált. Sikeresen. Öt év alatt összegyűjtött annyi pénzt, hogy magánrendelőt nyithatott. Szexuális vágyainak imponált az a rendelet, melyben az itt-ott befogott prostituáltakat közveszélyes munkakerülőnek minősítették és a nővérhiánnyal küszködő egészségügyben helyezték el. A nőknek alibi munkahely kellett, neki a nők. Olyan nők, amilyenek. Vele jól jártak. A sármos dokipasi heverője után irány a csábítás-pénzszerzés színpada, ahol kiélhették hódítói ambícióikat. Többnyire nem a kenyérkurvák átmeneti, vagy sajnálatra méltó rétegéből származtak. Igaz, a pénzt sem vetették meg, mint eszközt a külsőségek teljességéhez, mint egyfajta díjat, amivel értékelik őket.
Az otthoni hús egyre hitványabb falattá változott a dokinak, a rendelői étlap változatosságában pedig a számok törvényszerűségéből fakadóan újra megérintette a szerelem. Törékeny, szőke, falusi kislány a budapesti flaszterről. Még kezdő. Teljesen belehabarodott a lányba. Gyermektelen első házasságát, a nála tíz évvel idősebb, már elhasznált testű és önző természetű Elsőt, könnyen hagyta el, vele a lakását, a kocsit, az addig megszerzett vagyont. Harmincévesen, még fiatalon, remek állással, mindez nem számított.

Pali szeretett a pesti éjszakában nyüzsögni, akár a csinos Marikával az oldalán, akár a haverokkal. Jóképű, izmos, magára sokat adó pasiként vonzotta a nőket. Marika pedig szívesen rendezett drámai nagy jeleneteket, csupán az ezeket követő vörös rózsás összeborulásokért. Úgy élte az életét, mint a mozikból, könyvekből kilesett romantikus hősnők. Különben pedig egy varrodában dolgozott, ahol butikoknak gyártottak sablon cuccokat. Kislányával hite szerint remek volt a kapcsolata, verseket szavalt neki, énekelt, kirándulni vitte, aztán szépen lepasszolta a nagymamánál.
A drámák és vígjátékok világából Palikát kiragadta a honvédség, időtartama két év, szigora kapcsolatgyilkos. Főleg, ha valaki olyan renitens természet, mint Pali és olyan kevéssé zárdai életre született, mint Mária.
Marcsika továbbra is eljárogatott a barátnőkkel táncolni, szórakozni, kacérkodni. Mikor nagy ritkán Pált hazaengedték, a picinyke albérletben repkedtek a tányérok, egyszer még a balta is előkerült, sokszor a rendőrök.
Az akkor 22 éves lány megunta második házasságát, rájött viszont, hogy igazi férfire van szüksége, komolyra.
A negyven éves tanáremberrel egy kávézóban ismerkedett meg. András megtestesítette mindazt, amiről álmodott. Udvariasan alátolta a széket a popsija alá, ismerte a versek szerzőit akiknek költeményeit elcsacsogta a lány és persze volt saját lakása, kocsija. No igen, volt felesége és két gyereke is, de roppant rosszul éltek, ez hamar kiderült és Mária szerint ilyenkor mindenkinek jobb az az egyszerű szó, hogy: vége. András lakása valójában az édesanyjáé volt, ahonnan a régi nejnek ezért mennie kellett és ahová az új, Mária személyében betelepedett. A kopaszodó, pocakos férfivel boldogan cseréltek tapétát, bútort, csempét, kádat. András húsz évesnek érezte magát, életet építettek, újat, izgalmasat, szeretkeztek amikor csak kívánta. Imádta a nőt.

Györggyel egy világ fordult meg, mikor a fia megszületett. Hűséggel ünnepelte közel egy éven át. Tenyerén hordozta a hajdani kurvát, Krisztát, aki hamar ráérzett, hogyan kell egy ilyen félrelépős pasas mellett élni. A szülés után mély depresszió kínozta, elsősorban a teste változásait siratta, átkozta a gyerekét, a férjét, akik vele ezt művelték. A pénz mindent megold – hitte. Tornázni járt, úszni, szaunázni, éhezett, kínozta magát, míg újra kedvtelve pisloghatott a tükörbe. A Váci utcában vásárolt olasz és párizsi divatcuccokból öltözködött, mesterfodrászt, kozmetikust látogatott. Ha a férje kimaradt, puccba vágta magát és ő is átmulatta az éjszakát. Kis Gyurit leginkább a bejárónő nevelte.
Kriszta igényes, dekoratív nőként és elsősorban a fia anyjaként, bástyaként szerepelt György életében. Felesége pedig, anyagilag tőle függve eleget is tett minden általa várt szerepnek. Sok-sok „harmadik” váltogatta egymást mindkét oldalon, rendben mentek ezzel együtt a dolgok, míg Kriszta találkozott az éjszakában a daliás, szőke herceggel, a nagy Ő-vel. Ha a nő szerelmes, az az igazi veszély egy kapcsolatban, de Krisztinek sokkal több esze volt annál, hogy ezért felrúgjon mindent.


Egy diplomás ember mellett a tanulás értelmet nyer. Marika is úgy érezte többre hivatott a bugyi varrásnál, meg akarta mutatni esze is van. Érettségi nélkül, a szerelemtől satnya tinédzserkori bizonyítvány, férje tanári protekciójával együtt is a vasútipari szakközépiskola esti tagozatára volt elegendő. Okos lány - ismerték el. Könnyen tanult és ez lelkesítette.
Marika úgy képzelte, ez az a helyzet, ahová nyolc éves lányát végre magához veheti, András az a férfi, aki az apja lehet. Innen indultak ki az első viták. A férfi két hetente meglátogatta a fiait, fizette a gyerektartást, ezzel le is tudta a szülőség gondjait. Nem is értette új feleségét, hogy képzeli, miközben a saját kölkeit szinte kidobta érte az otthonukból egy idegen gyereket fogadjon bele? Ő a lakásában szinte perverz mód meztelenül mászkált, hentergett a nővel, amikor kedve szottyant. Egy újabb kolonccal vesztene az értelméből mindez. Hogyisne!
Kezdődtek a veszekedések intelligensebb formái, ahol egy nő agyi képességeit kiélheti, bevetve az összes női praktikát, igazságérzetének teljes tudatában.
- Mi az, hogy a vérem, a testem gyümölcse neked nem kell, neked idegen…?
Valójában meglovagolható témát jelentett csak a kislány. Az iskolában ugyanis volt egy szomorú szemű, kedves fiú, Laci, aki olyan megértően hallgatta meg minden baját Marikának. Függetlenül attól, hogy a felszínen mennyire komolyan sértette a gyermeke elleni reakció, Laci volt a harmadik válóok.

Kriszta addig nyúzta a férjét, a festék bolt milyen jó befektetés, míg György végül belement. Félretett pénzét az üzletbe invesztálta, feleségére bízva az ügyintézést. Neje tehát üzletvezető lett, Robin, a herceg pedig a helyettes. A helység pedig az, ahol kedvük szerint hetyeghettek álló nap, méghozzá hivatalosan. Robin könyvelőként ügyesen intézte az üzlet dolgait, a nyereség Kriszta bankszámlájára vándorolt, a költségeket György állta. A doki ötven éves korára megöregedett, elfáradt. Állami munkahelyén sorra kapta a fegyelmiket, a betegek utálták durva stílusáért, ő pedig utált már mocskos pofákban turkálni, gennyes fogakat húzgálni. Magánrendelőjét felemésztette a festéküzlet költséges üzemeltetése. Ígéret maradt csupán:
- Idő kell és bejön, hidd el!
Elhitte. Elhitte, mert igazán a fián kívül már semmi nem érdekelte. Érméket gyűjtött, a betegek messze kerülték, ráért hát és a rendelőben pucolgatta a királyi forintokat. Olykor egy-egy régi felkaroltja, idősebb és fiatalabb kurva felkereste fájós foggal. A pihenő díványán fizettek a kezelésért és persze nosztalgiából is széttették a lábukat a hajdani vitéznek. Ha letelt a munkaidő, György a fiáért ment a suliba, teniszezni, úszni, angol órára hurcolta. Étteremben ebédeltek, kirándultak, megvett a srácnak mindent, amit csak kért, a fiúnak mégis az anyja volt a szeretettebb személy. Elkapta a fejét apja simogató keze elől és sietve közölte igényeit, akár az anyja szokta. Erre jó az APA. A Doki keserűvé vált nyálát nyelte nap, mint nap.
Mikor már csak az államtól kapott soványka fizetése maradt, Kriszta közölte vele, hogy mást szeret és ezért úgy érzi tisztességesnek, ha elválnak.


Pestlőrinc, családi ház, állatok, kert, Marika újabb élete mesés. Közös munkahely, sose kell elválniuk semmiért.
Laci mozdonyt vezetett, felesége pedig újdonsült raktárosként mázsálta, bárcázta a vagonokat. Izgalmas bizony a szerelmes játék, egy-egy a kollégák előtt félig elbújva elcsattanó puszi, fenék simogatás, miközben oly sokan bámulják azt a miniszoknyát.
Laci kissé idétlenül kezelte felesége tíz éves kislányát, de nagyon igyekezett. Megtanította motorozni, légpuskával lőni és az ellen sem volt kifogása látszólag, ha a gyerek náluk, az anyja mellett aludt a nászágyban. Saját gyereket is terveztek, ettől László szülei kissé lenyugodtak. Nem egy többszörösen elvált, gyerekes nőt képzeltek a fiúknak. Az unoka reményében azonban felépítettek egy házat a párnak, kicsit, takarosat, persze a sajátjuk mellett, hogy majd a bébi jó közel legyen.

Mária hiába kérlelte a lányát, hiába kecsegtette mindenfélével, a gyerek már nem akart vele élni, idegennek érezte ott magát és otthonának inkább a nagymama házát, aki valójában nevelte, ahol gyermeki ösztönével a biztonságot érezte. Szerette persze az anyját, mint egy barátnőt, aki hol megy, hol jön. És olyan szép! Büszke lehet rá, mert a nővérének nézik. És aki úgy tud elmondani verset, prózát, mint egy színésznő. De ennyi. Ha az anyjáék házában kellett aludnia összeszorult a torka, máris hiányzott a nagyi.
Laci új beosztást kapott, már nem csak a pályaudvaron tologathatta a vagonokat, országjáró masiniszta lett. Marikának pedig ezáltal sok szabadidő jutott. A kolléganőkkel gyakran ebédeltek az állomáshoz közeli étteremben. Ott figyelt fel rá a tulaj, egy a nőnél két évvel fiatalabb, 26 éves, divatlapba illő férfi, Kálmán. Művelt, finom, humoros, tele érzésekkel. Pillanatok alatt lángolt fel a szerelem. Laciról hirtelen kiderült, hogy őrült. Marika lobogtatta a zárójelentést a válóperi tárgyaláson, mely szerint férje elmegyógyászati kezelések során esett át, őt pedig megverte, tanúkkal, látleletekkel támasztotta alá mindezt. Laci tényleg megvadult, mikor megsejtette asszonyának van valakije és valóban, anyja is bevallotta, kiskora óta nehezen kezeli fia a krízishelyzeteket, ezért volt kórházban. Laci újra kórházba került, Marika pedig ismét az anyakönyvezető elé állt Kálmánnal, aki otthagyta érte gazdag, ötvenfelé közelítő pénzes nejét, vele veszítve a rangos, főnöki állást. Ez a tapasztalt, érzéki, buja, színjátszásra termett izgalmas nő megőrjítette.

Az asszony elutazott nyaralni a kedvesével és a fiukat is vitte. Mondván időt ad Györgynek, megértse őt.
Ő téblábolt csak az életében, vakon, akit a megszokás irányít ne essen el az úton amit nem lát. Olyan sötét lett a világ.
- Robinnal vízisíztünk és annyi viccet tud … - visszhangzottak a fülében fia vidám szavai, miközben az adóhatóság levelét bontotta ki.
Két és fél millió forint tartozása van.
Fiatal, új nővért kapott maga mellé. Csinos, nem szép. Szolid. Túl szolid. Két gyereke van, pedig még csak huszonhárom éves. Csacsog telefonon a férjével, mit vigyen haza, mit főzött, melyik kölök mi újat tett, míg az apjuk nem volt otthon és siet majd nagyon. Igazi feleség, igazi anya. A rézkefe, amivel egy múlt századi érmét tisztított, mélyen belehasított az ujjába és a vérével együtt buggyantak ki a könnyei. Gyorsan letörölte ezt is, azt is.


Kálmán jobban kijött Marika kamaszodó lányával, mint az anyja. A kislány rajongott anyja új férjéért, az pedig érte. Megértette minden problémáját és apaként védte ha kellett. Mária gyereke szép kislánnyá serdült, jól tanult, nyitottan, okosan szemlélte a világot és látta meg Kálmánban az őszinte gyerekszeretetet, míg anyjában kezdte felismerni, mi az, ami miatt távol akar maradni tőle. Ugyanakkor örült a családfélének. Kettőjük ellentéte akkor csúcsosodott ki, mikor a nagyi váratlanul, agyvérzésben meghalt.
Mária egészen pici időre a sarkára állt, hazaköltözött, bizonyítandó, hogy ő egy anya. Próbált az életének biztos központjának elvesztésétől szenvedő gyerekének igazán az anyja lenni, de elkésett vele és alkalmas sem volt rá. Pénzt, ékszert, minden mozgatható hagyatékot gyorsan eldorbézoltak. A nő mindenáron adni akart a vele élő férfinek, utazást, ékszert, kocsit, mindazt, ami a sok válás miatt addig luxus maradt és persze a lányát is tárgyakkal árasztotta el.

Mária a sok éjszakázástól, cigarettától, viharos élettempótól sokat öregedett. Ráncosodott a szeme, megereszkedtek a mellei, vastagodott a csípője. Elborított a kisebbrendűségi érzés. Egyre gyakrabban menekült alkohol mámorba és az egyik ilyen pillanatban ráförmedt az éppen suliból hazaérő tizenöt éves lányára, mert az azt firtatta mi az ebéd?
- Miből lenne ebéd mi? Miből?! Takarodj dolgozni és főzz magadra!
A kislány csak bámult rá. A bálványra, aki távolról olyannyira az volt és most menthetetlenül összeomlott. Zsíros haj, vizenyős, buta tekintet, sugárzó gyűlölet. Ki ez?
- Nem kell tőled semmi. – nyelte le a könnyeit.
Elbarikádozta szobájának ajtaját, sokáig zokogott a nagyihoz beszélve, és a sírás energiájától megtisztulva logikus lépéseket keresett. Másnap az osztályfőnökének segítségével elintézte, hogy ötös tanulóként kiérdemelt ösztöndíja mellé szociális juttatást is kapjon, ingyen ebédet és helyet a kollégiumban.
Nem engedik be a gyerekéhez? – kántálta Mária felháborodva. A zárdához hasonlatos épület előtt előbb könyörgött, aztán ordított, később a sarki presszóban feltöltődve káromkodott, hiába.
Még ivott itt-ott, késő éjjel ért haza.
Kálmán pedig egy másik férfivel hempergett az ágyban.


- Menj el apádhoz, és vidd ezt el neki!
Kriszta a sokadszor át nem vett, ezért visszaküldött ügyvédi levelet nyomta a fia kezébe. Végrehajtásról szólt. A kamatokkal már közel négy millióra rúgott az összeg.
- Még jó, hogy időben elváltál tőle. – duruzsolta Robin a kecses női nyakat csókolva.
- De anyu, mért én? – háborgott a fiú.
- Mert a te apád!
Az elegáns belvárosi ház előtt kis Gyuri hiába nyomta a kapucsengőt. Fordult volna, de tudta anyja nagyon megszidja, ezért előhalászta új kulcscsomóját, melyen még rajta fityegtek a régi ajtónyitók is.
A lábát látta meg először. Az aszimmetria zavarta. Csak az egyiken volt cipő. Aztán a himbálódzó test, a mellkasra bicsakló, kitekeredett nyak, a bíborlila püffedt arc…és a szag…
A fiú némát sikoltott, futni akart, de nem tudott, saját vizeletében ácsorogva találtak rá a szomszédok.

Újabban iszonyú fejfájás kínozta. Gondolkodni sem tudott. Zsibbadt a jobb karja. Az ideggyógyász azt mondta csak egy kis neurózis és enyhe nyugtatót írt fel. Kálmán kísérgette az orvoshoz rendre, de Mária érezte, hogy csak szánalomból van mellette, és ő maga is kidobta volna a férfit, ha marad még abból a büszkeségből, amivel élete során a férfiakat kezelte. A fájdalom és a megalázó helyzetek sora kiborította. Ivott a gyógyszerekre, Kálmán azt is hitte, ezért lett rosszul. Éjjel kettőkor rázta a görcsroham, aztán elvesztette az eszméletét.
Másnap délután meghalt. Kiderült a nyaki verőér szűkülete okozta a tüneteit, ami akkor éjjel teljesen elzáródott.
- Ha túlélte volna, nyomorék marad és nem biztos, hogy csak testileg. – magyarázta az orvos. – Jobb így.
- Igen. – nézett mereven maga elé az anyját elvesztett lány.
Mária harminchat éves volt.

Szerelmes pár egymásba bújva, meztelen talpuk a lépcsőről a vízbe lóg. Gyerekek még. Hosszan meséltek egymásnak és most a fiú úgy tesz, mintha zsebkendőt csak a lánynak keresne.
Szép, hosszú szerelem lesz az övék.