Oblionia

Sándor későn nősült  másodszorra, negyvenévesen. Szíve választottja fiatal lány volt, sokkal fiatalabb mint ő. A lány, Angela, tízenhét éves volt. Nagyon szép lány, arca hosszúkás, haja aranyszőke, szemei sötétkékek. Alakja magas, sovány. Majdnem mindenkit meglepett ez a házasság. Majdnem mindenkit, mert ha arra gondolunk, hogy Angéla esztergályos volt, végzettsége gimnázium és inasiskola, Sándor pedig mérnök és egy részleg vezetője, abban a gyárban ahol mindketten dolgoztak, akkor a házasság nem meglepő. Azt is mondhatjuk, hogy Angéla részéről érdekházasság volt. Az, hogy Sándor mindenképpen messze állt a férfi szépség idealjától nem számított, a kora sem.
Sándornak még volt egy szépség hibája. Az Angellával kötött házassága nem volt az első, hanem a második. Első házasságából rámaradt egy fiú, most már tízenöt éves suhanc. Első felesége nyomtalanul eltűnt, nem érdekelte a fia.
Nem sokkal a házasság után, Sanyi komolyan megbetegedett, a diagnózis borzasztó volt: vérrák.
- Valamiben meg kell haljon az ember-probálta, könnyen venni az elkerülhetetlent.
Fizikailag nem szenvedett. Ő aki hiperaktív volt egész életében, nehezen viselte el azt, hogy ereje lassan de megállíthatatlanul egyre fogyott, és tétlenségre lett, fokozatosan ítélve. Először, világa a városról a kertre majd az udvarra zsugorodott, majd a házra, később a hálószobájára és a fürdőszobájára. Majd az ágyra. Azt is tudta, hogy majd egy faládára és ez lesz a vég. Örvendett, hogy ezt már nem fogja észlelni. Halot lesz. Az, hogy periodikusan a korházba internálták és ott vérátömlesztést kapott, ami felerősítette, reményt adott neki. Szörnyen érzékeny lett, úgy érezte, hogy a korházból kinézik az orvosok, a többi betegek, mindenki, mert betegsége gyógyíthatatlan. Megérezte, hogy közeleg a vég, igyekezett minden dolgot rendbe tenni, ne legyen Mikinek és Anginek fejtőrése halála után. Angélára íratta a lakást és Mikire a megspórolt pénzét.
Angela arcát Miki válába furta, úgy hogy orra begörbült a nyomástól. Forró leheletét fülében, mély szúszogását mellén érezte ahogyan a nő egész teste hosszában hozzá simult. Akkor először érezte, hogy férfiassága feléled benne, ettől az érintéstől, akarata ellenére. A hozzá tapadó női test megérezte ezt, nem csak a merev férfiasságában mely ágyékának feszült. Hanem a fiú karjainak szorításában is. A nő visszahökölt ettől a felismeréstől, visszahúzodott. Nem hitt érzéseinek ezért ismét a fiúhoz tapadt, ágyékán ismét érezte az erekcióban lévő hímvessző nyomását. Nem tévedett. Elhúzódott a fiútól és a másik terembe ment, ahol férje feküdt a ravatalon. Visszanézett a fiúra, az maga elé meredő tekintettel nem nézett semerre.
Angéla, Mikit nem először ölelte meg, lehet, hogy már milliószor érezte mellén Angi melleinek nyomását. Most először történt meg, hogy ez erotikus érzéseket ébresztett benne. Miki hitt az ölelési terápiában, számtalanszor érezte, hogy Angi az öleléssel átveszi bajait, szorongásait, felszabadítja. Ezért várta is ezeket.
Mikinek közel fél éve voltak első erotikus álmai melyek magömléssel végződtek. Ezek az álmok, kétszer-háromszor havonta, megismétlődtek. Az volt a baj, hogy álmainak női főszereplője Angi volt. Ez megíjesztette, ő is tudta ez nem normális dolog, bűn a legnagyobbak közül. Álmainak nem tudtott parancsolni. Mindegyre megjelent Angi, sudár termetével,  mindig mosolygós, szép arcával, szőke hajával, kék, szomorú szemekkel. Telt, asszonyos, ám mégis feszes keblekkel, karcsú derékkel, széles csípővel, feszes fenékkel, hosszú, izmos lábakkal. Dilije kitökélesedett, legalább is úgy érezte, amikor a mocskos ruhák kosarából kikereste Angi koszos bugyiját és azt szagolgatta. Mocskosat mondok, noha a szó szoros értelmében nem volt az, mert naponta váltotta fehérneműjét, de testének illatát átvette. Az illatnak nem tudtott nevet adni, nem hasonlított egyetlen tőle addig ismerthez sem. Egyszerűen Angi szagú volt, így tudatosult eszében.
Ha valaki rájött volna érzéseire, Miki rögtön szörnyet hal szégyenében, vagy ha ez nem történik meg saját kezével vett véget életének. Nem volt kitől tanácsot kérjen. Eddig ha valamilyen problémája került mindig Angihoz fordult. Ezzel nem tudott hozzá fordulni, abszurd lett volna. Attól félt a legjobban, hogy Angi megtudja természetellenes érzelmeit. Nem volt egy hozzá közelálló felnőtt férfi akitől tanácsot kérjen. Apjától semmiképen nem kérhetett tanácsot. Könyvekből és az internetten keresett megoldástt. Megtudta, hogy psihikai szenvedés az ami őt elkapta az un. Ödipusz komplexus.
E fogalmat Sigmund Freud alkotta a thébai király, Ödipusz története alapján, aki tudtán kívül megölte apját és saját anyját, Iokasztét vette feleségül. A freudi pszichoanalízis elméletei szerint szinte minden gyermek "beleszeret" az ellenkező nemű szülőbe úgy 4-5 éves kora táján, míg a másik szülőféllel indulatosan viselkedik. Miki esetében ez a jelenség kamaszkorában jelent meg. A legjobban a „vérfertőző vágy” kifejezés ijesztette meg. Teljesen alaptalanul, Angella nem volt vér szerinti anyja, egyáltalán nem volt rokon vele, csak apjának volt a felesége. Remélte, hogy sikerül elfojtani ezeket az érzelmeket és megszabadul a beigért neurózistól. Egyenlőre várt. Amikor Angi bugyira vetközve sétált előtte, ahogy ezt megszokta, most máshova nézet. Tudatosan kerülte, hogy ránézzen, de a tudatalatti, tekintetét Angire vitte. A kölcsönös testi kapcsolatot is kerülte.
Pár héttel a temetés után történt. Angi viselkedésében változás történt. Nem jelent meg Miki előtt lazán öltözködve, kerülte hogy meztelenül mutatkozzon a fiú előtt. Miki a fürdőszoba felé ment, borotválkozni készült.
Kinyította a fürdőszoba ajtaját, szeme elé egy nemvárt látvány tárulkozott. Angi a dupla, kagylóformáju kádban fürdőtt. Mindketten meglepődtek, pár másodpercig szótlanul néztek egymásra. Angi húszonöt évesen gyönyörű nő volt. Arnyszőke hosszú haja fejebúbján lazán volt összefogva és felkötve, ne vízesedjen be. Hosszú nyaka kerek válakkal folytatodott, mellei kilátszodtak a víz fölött, nagyok és kissé megereszkedtek, felfelé meredő bimbókkal. Angi szemei csillogtak, Miki akkor vette észre a magas lábú poharat félig fehér borral töltve a kád belső peremén.
Miki, kiakart fordulni, de Angi megállította, szólt, hogy csukja be az ajtot és menjen hozzá. Az ember bármikor elvesztheti a fejét és olyankor visszafordíthatatlan dolgokra képes.
-Nagy hülye lennék ha ezt kihagynám-mormolta, mintegy magának Angi.
Az internetre rengeteg ingyenes porno film van feltéve. Sok filmnek a témája az incesztus, a szülők és gyermekek közötti szex.  Ott úgy kezelik ezt mint magától értetödő, természetes dolgot. Ilyen filmet mindketten, Angi és Miki is látott. Angi amióta megbetegedett Sándor nem szeretkezett senkivel, nem volt szeretője, hogy miért nem tudta. Az önkielégítést sem probálta. Már nagyon rég óta élt szex nélkül. Angi, Mikihez szólt:
-Gyere menjünk a hálószobába.
Alig temették el Sanyit, alig maradtak kettesben, máris a bűn útjára tévedtek. Angi kimászott a fürdőkádból, kézenfogta Mikit, magával húzta a háló szoba felé. Megsem törölközött, úgy vízesen ment.
Már pirkadt, mikor Miki arra ébredett, hogy Angi zokog.
- Mi a baj? – kérdezte Miki suttogva.
- Nagy hibát követtünk el . – válaszolt szipogva. – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Tudom. De annyira kívántalak.
- Én is téged. De ez bűn.
- Miért? Szeretjük egymást, még ha nem is úgy. Tudom, hogy ezt nem szabad, de annyira jó volt.
- Soha többé nem történhet meg! Érted?
- De…
- Semmi de! Soha többé! És senkinek nem beszélhetsz róla.
- Tudom, de…
- Istenem, mit tettünk? – zokogott fel újra, Angi.
Pár hét telt el. Az élet folyt mint az előtt. Nem beszéltek a történtekről. Mindketten úgy tettek mintha nem történt volna semmi. A változás az volt, hogy Angi többé nem járt levetközve a házban. Miki a szobájában az ágyban feküdt, mikor halk kopogást hallott.
- Bemehetek? –hallotta Angi kérdését.
- Persze - válaszolt rekedten.
Halványkék selyemköntös volt rajta, kezében pohár,  konyakot tartalmazott. Tudta, csak nagyon ritkán, ha valami bántja, akkor iszik kemény ítalokat. Máskülömben a száraz fehér bor volt kedvenc itala.
- Miki, beszélnünk kell.
- Miről? – kérdezte elcsukló hangon.
- Tudod te azt nagyon jól. – mondta, és leült az ágy szélére.
Alig bírt parancsolni magának, hogy ne nézzen az izmos, barna combjára. Kipécézett magának egy pontot a szoba falán, és azt bámulta.
- Nézz rám!-szólt Angi.
Kissé ködösnek tűnt a tekintete, gyanította, hogy nem az első itala remeg a kezében.
- Miki, nem lenne jó, ha bűntudatod, vagy szégyenérzeted lenne. Nekem viszont van. Bocsáss meg, kérlek.
Az utolsó szavaknál elhalt a hangja, és megjelent két nagy könnycsepp a szemeiben. Poharát két halk szipogás között kiürítette, letette az éjjeliszekrényre, majd azt kérdezte:
- Melléd fekhetek? Beszélgetünk? Tényleg nem haragszol?
Odébb csusszant, és felemelte a takarót. Melléje bújt.
- Nem is tudom, mit mondjak.
- Nem kell mondanod semmit, minden rendben-válaszolta Miki.
- Köszönöm.
Hosszú ideig feküdtek így, Angi fejét a Miki vállán nyugtatta, ő pedig haját, homlokát, arcát simogatta, tudván mennyire szereti. Lélegzete egyenletessé vált, azt hitte elaludt. Talán így is volt. nem érintve. Valami rózsaszín köd lepte el az agyát, nem is tudta mit csinál. A vége az lett, hogy megismétlődőtt a bűnös kapcsolat. Szeretkeztek hévvel, dühősen és szenvedélyesen.
Másnap reggel együtt itták a kávét a konyhaasztal mellett. Úgy látszik elvesztették a bűntudatott. Angi összegezte:
-Nincs mit csináljunk, nem tudunk érzelmeinknek parancsolni, választásunk csak az lehet, hogy titokban tartsuk, ne tudja meg senki kapcsolatunkat. Bűnben fogunk élni, egy magunk teremtette világban, Oblioniában.
Miki egyetértett vele, tetszett neki, hogy kettejüket a jégcsap fejű Obliohoz hasonlította és nevet is talált világuknak.
Angi ahogy a széken ült, maga mellé húzta fel a lábát, a szék lapjára tette talpát. Most is a rövid selyem köntös volt rajta, Miki láthatta combjait egészen fel a fehér bugyijáig.
- Nagyon kell vigyázzunk nehogy állapotos maradjak-mondotta Angi.
Este Angi, Miki szobájába ment, hálóingbe öltözve.
- Együtt fogunk hálni, jó? - kérdezte.
Választ nem várva, félre húzta a paplant és befeküdt Miki mellé. Így kezdődőtt bűnös együtt élésük. Mint férj és feleség éltek. Egyedül voltak a házban nem kellett féljenek, hogy kitudodik titkuk.
Angi mint esztergályos dolgazott, Miki az egyetemre járt. Mérnök lett, szakértő a komputer technikában. Anyagilag jól álltak. Mikinek sok kellemetlensége, de nem komoly, volt az egyetemen. A kellemetlenségek az évfolyamtársaitól származtak. Nem volt barátnője. A lányoktól elszigetelte magát. Egyik lány nagyon a lekivilágára akart szállni. Amikor látta, hogy nem sikerül, elhíresztelte róla, hogy homokos. Amikor a gay pasasok probálkoztak Mikinél, és azok sem értek el semmit, az egyetlen logikus következtetés az volt, hogy beteg, impotens. Ezek a gyanúsításokat, Miki nem vette lelkére, mert még midig jobbak, enyhébbek voltak a valóságnál. Valóban furcsa volt, hogy úgy Angi mint Miki teljes elszigeteltségben éltek. Megvolt a saját világuk- „Oblionia”. Anginak, mert fiatal, szép, és szorgalmas volt sok udvarlója került a munkahelyén. Mind visszautasította őket, álltalános megrökönyödésre.
Angi kutyát szerzett be, persze Nyílveszzőnek keresztelte akárcsak Oblio kutyáját. Angi megváltozótt, megfiatalodott. A változást a legjóbban szemeiben lehetett látni. Örökké szomorú szemeibe visszaköltözött a vidámság.
Tudatossá vált számára, hogy életük valóban nem más mint egy bűn örökös ismétlése. Élet a bűnben. Semmi sem hozhat mentséget számukra. Az a gyerekes mentség: „Nincs mit csináljunk, nem tudunk érzelmeinknek parancsolni” nevetséges. Noha nem volt vallásos, nevelése is ateista volt, most a hithez fordult, hogy megoldást kapjon problémájára. Meggyonta bűnét. A gyontató pap elszörnyedt a bűn hallatára.
- Rögtön abba kell hadjad a vétkezést, el kell távolodjál a fiadtól, nem lényeges, hogy ő csak mostoha fiad, mégis ez mérsékli a bűnt, de nem semmisíti meg. A bűn lényegében rád esik, te vagy a felelős. Ahhoz, hogy fiad is megbocsájtást nyerjen, te nagy áldozatott kell hozzál, azt javasolom vonulj kolostorba.  További életedet azzal töldsd, hogy imával bocsánatot nyerjél mind kettőtök számára. Isten az igazi bűnbánatot minden bűn bűnhődésül fogadja, az ember lelke bárminő beteg megmenekül.
Lehet, hogy nem a paphoz hanem egy pszihiáterhez kellett volna folyamodjon.
Angéla felidézte Ödipusz esetét. Semmiben nem hasonlított az ővékéhez. Ödipusz amikor feleségül vette anyját nem tudta, hogy az a szűlőanyja. Nem tudták, hogy bűnt követnek el. Az öntudatlanul elkövetett bűnért is meg kell szenvedni. Az ő esetük más, nem vérrokonok, bűnt követtek el de megbocsájthatót, tudván már kezdettől ezt. A szenvedély legyőzte a tiltást. Az idő távlatában Angéla nem tudta megmagyarázni magának se mi lehetett az a sátáni erő ami rávitte erre a kapcsolatra. Angéla keresni kezdte az incesztússal foglalkozó irodalmat. Nem azért, hogy mentséget kapjon bűnéért, magyarázatott szeretet volna kapni tettének hajtóerejéről. Elolvasta Thomas Mann „A kiválasztott” című regényét, útolsó regénye volt az írónak, hattyúdala. Meglepte az író cinikus összevigyorgása a bűnt elkövetőkkel. A bűnösek, igaz hosszú vezeklés után bűnbocsánatott nyertek, sőt jutalmat is. Bizonyos mértékig megnyugodott.
Angéla elmondta Mikinek a történteket, arra gondolt őt is annyira érintik mint saját magát. Még azon a napon külön költözött, egyik barátnőjéhez, aki másod únokatestvére is volt. Mikit addig nem foglalkoztatta kapcsolatuk bűnös oldala. Szenvedett, látva Angéla szenvedését. Rájött, hogy akárhová költöznek a bűntudattól nem tudnak megszökni, mindenhová elfogja kisérni őket, egyfajta árnyékuk lesz. Az elmenekülés városukból elvesztette jelentőségét, teljesen mindegy hol fognak szenvedni.
-Tudom neked is nehéz ezt elmondani - szólt Miki -, de te mond meg nekem, hogy mit tegyek.
Angi nem szólt semmit, nem tudta mit mondjon, megfordult és elment. Miki egyedül maradt. Súlyos exogén depresszióba eset. Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, szerelmi bánat. Angi távozása számára a nő halálával volt egyenértékű. Gyakran foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, egészen a konkrét terv fázisáig jutott.
Arra gondolt, hogy már semmit sem ér az élet. Leszámolni készült mindennel. Mindentől megszabadulni akart. Az életnek csak akkor van értelme, ha szerethetsz és szeretnek! Ha nem szerethetsz, és nem szeret senki, akkor nincs értelme élni.
- Nincs visszaút! Érted már? - szólt saját magához, kétségbeesve ordított.
Nem érzett bűnbánatot, nem vezekelni akart, határtalanul elkeserítette az, hogy elveszti az imádott nőt akiben soha nem látta az anyát. Lelkében a halált érezte.
Az öngyílkosságot, annak is az akasztó változatát választotta mint megoldást.  A kötél végét magasra akarta kötni, legyen jó nagy a kilengése, ne szenvedjen sokat, szakadjon el a hátgerince, könnyű, gyors, szenvedés nélküli halált kívánt. Önzésétől még ebben a kritikus pillanatban se szabadult meg, mindig a kényelmes és a fájdalommentes megoldások keresésével töltötte idejét. A konyhában készült véghezvinni elhatározását. A kötelet a sárgára festet gázvezetékhez készült kötni, oda ahol a cső a falhoz van erősítve. A gázcső magasra volt szerelve, mindjárt a mennyezet és a fal találkozásánál. Ahhoz hogy ilyen magasra felérjen az asztalt a fal mellé húzta az asztalt rá a hokkedlit állította és erre mászott fel kezében a fehér kordellina kötélel. A rozzant hokkedlire, annak is szélére, állt és lábújjhegyre ágaskodott. A szék megbillent, leesett, esés közben hátával a konyha vízeskagylójába ütödött. A kagyló öntött vasból készült és négy helyen volt a falhoz erősítve, nagyon szilárdan állt. A felfogás szilárdságát többször ellenőrizte azzal, hogy a kagylóra állt amikor a kagyló feletti szekrényhez akart felérni.
A hokkedlit nemrég javította meg. Ülőkéjét kicserélte, eredetileg ez lécekből volt előállítva, ezek idővel tönkrementek. Egy nagyobb préselt lemezből való darabbal cserélte ki az eredeti ülőkét. Az új ülőke kb. hat centiméterrel nagyobb volt mint az eredeti. Kiállt hat centivel a lábak által támasztott felületről. Normális körülmények között ez a kiállás nem több egy centiméternél egy hokkedlinél. Azért fontos, hogy ne legyen több ez mert ha székre állasz, annak a szélére, ez felbillen. Angi, aki jelen volt, a szék javításnál,  figyelmeztette  erre a veszélyre, de Kálmán csak legyintett:
- Ki az a hülye aki a szék szélére áll? Ő lett.
A valóságban lusta volt, hogy nekifogjon a fürészelésnek,  ráadásul a fadarab vastag volt, az anyag nehezen fürészelhető.
A történtek bebizonyították, hogy Anginak igaza volt. A szék felbillent. A vízeskagyló meg se rezzent az ütődéstől. A férfi ájultan hevert a konyha kockakő padlóján. Lassan tért eszméletre, a hátán feküdt, megprobált hasra fordulni, hogy feltápászkodjon. Kezeit és felső testét tudta mozgatni, lábait nem, nem is érezte őket.
-Te Jóisten eltörtem a hátgerincem-villant agyába a felismerés.
Angéla megérezte a tragédiát, a különleges szerelmesekre jellemző ösztönnel. Aggodalmaskodótt, nyugtalanság fogta el érezte, hogy Mikihez kell menjen. Hogy valami szerencsétlenség történt vele. Sürgősen odament. A szeme elé táruló látvány megijesztette. Az elején nem értette meg a történteket de meglátta az elnyúlt fiú mellett a kötelet, rájött, hogy mit akart tenni. Miki magához tért.
- Ne mozgass meg, nem érzem alsó testemet, hívd a mentőket-szólt Angihoz.
Angi nem tudta magába fojtani zokogását. Rájött, Miki magára válalta a bűnt és megváltásnak a halált, az öngyílkosságot, választotta. A kórházba ment a Mikit szállító mentővel. A műtő előtt várakozott amíg a fiút műtőtték. A műtőből kijövő orvos közölte:
- Sajnos a baleset nagyon komoly, megsérült a hátgerince, deréktől lefelé béna fog maradni, nincs mit tenni.
Angélából kitört a zokogás,le kellett üljön érezte, hogy lábai felmondják a szolgálatott. Az orvos behívta a redelőbe és egy nyugtató tablettát adot neki. Mikihez nem engedte odamenni, az még érzéstelenítés hatása alatt volt.
-Kell uralkodjon magán, asszonyom, ilyen állapotban nem jelenhet meg a fia előtt, jöjjön holnap reggel, addigra magához tér őn is és a fiú is-mondotta az orvos.
Miki lassan ébredezett érzéstelenítő álmából. Az ébredés határán úgy érezte, családi ágyában van. Várta, hogy Angi feléje forduljon, csillogó, nevető szemekkel szemébe nézzen, kemény, férfias tenyerével végig simogasson hasán és azon is túl. Szinte hallotta nevető hangját ahogy mondja:
-Te mindig készen állsz?
Kinyította szemét. A kórterem fehérre meszelt mennyezetét látta meg nem a háloszobájuk világos zöldre mázolt plafonját. Időbe került amíg felfogta hol van és visszaemlékezett a történtekre.
-A fene egye meg, ez vagyok én, még felakasztani saját magamat, még erre is képtelen vagyok, röhögni fog rajtam az egész város-morfondirozott önmagában.
Nem tudta hogyan könyvelje el a történteket, mint szerencsét mert nem halt meg, vagy mint szerencsétlenséget mert ilyen komoly lett a balesete. Akkor még nem tudta, hogy elkövetkező életét tolókocsiban kell töltse.
Angi, Miki mellé feküdt, a kórházi ágyra.
- Soha nem foglak elhagyni - szólt Mikihez.
Megölelte nyakát és szájon csókolta, fogaik összekoccantak.
Álmaiban, Miki, soha nem volt béna. Mindig azt álmodta, hogy nagyokat ugrál mint gyerekkorában tette. Az ágyon ugrált annak új rugói a magasba dobták, nagyanjának nagy haragjára aki féltette az újonnan vásárolt bútor épségét. Azt is álmodta, hogy meghalt, nagy volt a kiábrádulása amikor felébredett és rájött, hogy él.