"Nem szép dolog a kukkolás..."

Délután John felment a szobájába. Kezdett rosszul lenni. Szüksége volt a megszokott adagjára. Körbenézett a folyosón, hogy látja-e őt valaki. Senki sem volt ott. Bement a számára kijelölt helységbe. Anélkül, hogy rendesen bezárta volna az ajtót, letérdelt az ágya mellé. Egy dobozt vett elő alóla. Ebben tárolta a számára szinte már létfontosságú nedveket.
Dobozkából kipakolt az ágyra. Felvett egy kisebb üveget, elolvasta a rajta lévő címkét. Nem ez volt a megfelelő. Félretette. Felvett még egyet, de ez sem az. Majdnem az összeset végignézte. – A francba! Hol vagy már? - kezdett ideges lenni, tenyere és homloka izzadt. Az egyik üveg ki is csúszott a kezéből. Leesett. Még jó, hogy az ágyon csinálom, mert akkor már ennek annyi lett volna. Pedig ez milyen értékes! - gondolta, miközben keresgélt tovább. Ez lesz az! Még el kell keverni.....ezzel – figyelmeztette magát, és felvett egy újabbat.
Erősödött a rosszulléte, remegett a keze. Nem is vette észre, hogy valaki lesi őt a folyosóról. Elővett egy injekciós tűt a sok közül. Kibontotta és beleszúrta az egyik ampullába. Lassan, figyelve keze remegésére, óvatosan félig megtöltötte. Ampullát cserélt. A másikat már teljesen átfolyatta. Felrázta. Kész. 
Hátrált egy kicsit az ágytól. Az egyik kezével köldökig felhúzta trikóját. Látszottak a kék bevérzések a tetoválása körül. Az injekciót beledöfte a hasa tiszta oldalába. Várt. Lassan lélegzett mélyeket, miközben a lét magába fecskendezte.
-    Oh! Ez az! – sóhajtotta. Érezte, ahogy az anyag szétáramlik testében.
Mindeközben a leskelődő, a kezét a szája elé téve szörnyülködve nézte végig a kertész ügyködését. Fejét jobbra-balra ingatva tett egy lépést hátra.  Puta merda!1 Mégis nekem volt igazam! Mindenki bolondnak néz engem. Én sejteni! A kertész drogozik!
-    Nem szép dolog a kukkolás, Conchita! – kiáltotta John, miután kihúzta a tűt magából. A nem kívánt jövevényt az ajtaja előtt anélkül vette észre, hogy a fejét megmozdította volna. 
Szegény asszony akkorát ugrott ijedtében, hogy még a Szűz Máriához is elfelejtett fohászkodni. John, hirtelen ott termett előtte. Elkapta a karját, és behúzta maga után a szobájába. Az ajtót becsapta. A bejárónőt a falhoz nyomta. Szegény asszony nem tudott elfutni.  
- Ide figyeljen! Nem írják a Bibliában, hogy leselkedni tilos? Mi a fenét keres maga itt? – kérdezte mérgesen a kertész, és közelebb hajolt a füléhez. Suttogva folytatta:
- Nem szeretném, ha valaki, bárki is megakadályozna a feladatom elvégzésében. És főleg nem egy dagadt, pletykás külföldi!
-  Eu não vi nada! Por favor, deixe-me ir!2

Conchita nem tudott mit kezdeni a férfival. A sarokba nyomta őt. Az egyetlen kiutat pedig a karjával védte. A bejárónő teljes erejéből próbált kiszabadulni, de a férfi ezt meg sem érezte. Sokkal erősebb volt, mint amilyennek kinézett.
Pánik lett úrrá rajta. Lábai remegtek. Azt gondolta, hogy ezek az utolsó percek az életében. Az ördög jelent meg a kertész képében, és a pokolba akarja vinni magával. Egy ilyen helyzetben még a Bibliája sincs mellette. Szűz Máriához imádkozott a szabadulásáért. 
-    Persze, hogy elengedem – válaszolta meg angolul a bejárónő olasz kérdését. Conchita erre döbbenten nézett rá.
-    Mit néz így? Más nem beszélheti a nyelvet? – mondta a kertész ismét a bejárónő meglepődött arcát látva, majd így folytatta:
-    Tudom, hogy maga is rendesen beszél angolul! Megérti amit mondok. Igaz?
Conchita érezte, hogy most lebukott, ezért bólintott egyet a fejével.
-    Hát akkor jegyezze meg! Soha többé ne kukkoljon másokat! Rólam meg főleg szálljon le! Ha valamit titokban akarok tartani, az az én döntésem. Nincs szükségem ilyen szócséplő asszonyokra, akik maguk gyártják a pletykákat másokról – mondta ijesztően halkan, szinte suttogva John. Elege volt már abból, hogy a körülötte levő emberek mindent meg akarnak róla tudni. Pedig az veszélyes!
-    A látottakról egy léleknek sem fog szólni! Senkinek! Különben tudatom a kedves férjével, hogy a 9 gyerek közül csak 4 az övé! Megértette? – ránézett az asszonyra, aki már halálra volt rémülve a korábban kedves fickótól.
-    Most pedig fogja a szennyesem úgy, ahogy mindig is szokta. Mossa ki szépen, csendben, és a látottakról senkinek egy szót sem – elengedte, félre állt, és kinyitotta az ajtót.     Szemkontaktust tartva végignézte, ahogy az asszony összeszedi a ruháit. Ahogy végzett, kiment az ajtón, amit maga után lassan zárt be. John elpakolta a tűket az ágyáról vissza a dobozba. A dobozt máshová dugta. Lement a kertbe.




1)    Szent ég! (olasz)
2)    Nem láttam semmit! Kérem engedjen el! (olasz)