naplóm, gyermekkor

A történet valós, mely elég rég történt, de emlékszem minden percre, a főszereplő 3 éves neve,zsanika.
Még nem tudta az eszét, de mikor nagyobb lett sokat meséltek neki és sok mindent meg is jegyzet, a legfontosabb dolog, mikor betöltötte a 3 évet édes annyja elhagyta. Mint tudjuk minden kisgyermeknek ebben az idő szakban a legfontosabb hogy az anyukája vele legyen, sajnos vele nem igy történt. Kis családban élt édes apjával és mamájával, meg az anyukájával. Mindene meg volt. De miután anya lelépett romlott a helyzet. Apa mindig magának való volt. Sokat ivott, és alig volt itthon, többször börtönben ült. A kisgyereket mama nevelte miután anyuka lelépett. Nagyon szegények voltak. Apa elitta a pénzt, mama meg úgy nevelte a gyermeket ahogy tudta havi 22 ezer forintból. Emlékszem sokat volt az unoka tesójával évivel, nagyon szerették egymást, mintha téstvérek lennének. Kép foszlányok maradtak meg.. Mikor jött a lomlatalnitás a kettő kislány futott boldogan a szemét kupachoz és keresgéltek játszottak, és kupacról kupacra járták az utcákat. Nem volt soha új játék vagy ajándék. Talán karácsonyra kaptak valami kis ruhát. Volt olyan nap is mikor konténerben töltötte a két kislány a napját ott keresgéltek játszottak. Este eljött haza mentek. Az sem volt fura ha lopni kellett. Emlékszem hogy egy két rudi de volt hogy több dolog is sikerült nekik. A biztonsági őrők nem sok mindent tudtak kezdeni 6 éves zsanikával akit el kaptak boltban. De nem pénz hajtotta hanem az enni való. Mikor nem éppen lopott akkor a közeli bevásárló központnál visssza tolta a kocsikat vagy pénzt kéregett amiből enni valót vett és többit haza vitte mamának aki nagyon örült neki. Zsanika boldognak érezte magát attól függetlenül hogy kevés volt az étel, de szeretet volt. Zsanika ha akart tudott jol viselkedni de az kevés volt az iskolában,egyszer meg is bukott. Ennek oka az volt hogy a 76 éves mama nem igazán tudott neki segiteni a tanulásban, az apja meg mindig be volt rúgva vagy éppen nem volt itthon. Nem volt aki mellé álljon, senki nem ösztönözte. Az elkallodás utján járt. Lassan de biztosan. Zsanika nem tudta hogy ez rossz dolog, minden nap egyes fekete pont. Meg is bukott. De igazából fel sem fogta, nem tudta hogy mi a célja, nem tudott semmit. Néha rossz volt 7 évesen este keresték az utcán és sehol sem találták. Zsanika nem tudta hogy aggódnak érte igy hát nem is sietett haza a mamához aki nagyon ideges volt és kétségbe esett. De végül rokonok meg találták és haza vitték. Voltak szép dolgok is, mint pl anyák napja, igaz nem az anyukáját köszöntötte hanem azt az öreg asszonyt aki ápolta védte nevelte ahogy tudta. Olyan is volt hogy karácsonykor fát sem kapott amit fel díszíthetne, az iskolában tudták ezt és mikor vége volt az iskolában karácsonyi szünet elött, haza vihette a kis fát. Zsanika örült neki végig huzta az utcán teljesen hazáig be a házba. Igy lett karácsonyfa. Sok dolgon átmenet sok mindent meg élt. De soha sem volt szomorú mert ő úgy tudta ez a ternészetes. Egy nap elment tesójával évivel az iskolába. Jött érte a nagy bátyja, aki zsanikát elvitte egy cukrászdába.zsanika nagyon örült, és neki ez nagy pillanat volt mert a cukrászdába nem nagyon volt még, tudta mi az de sosem maradt pénz hogy be is vigye őt valaki. Zsanika nagyon boldog volt, kiválasztott egy nagyon finom torta szeletet alig várta hogy meg ehesse..Ekkor nagybátya elkezdett beszélni neki mamáról, az utolsó szava az volt hogy meg halt, erre a kislány sirásban tört ki, hullott a könnye, sirt, zokogott. A sütit ellökte hiába akarta meg enni, hiába kérte a nagy bátya hogy egye meg. Nem kellett neki, ezennel véget ért minden jó, minden szép, és minden érzés benne. Meg halt az az ember aki gondoskodott róla, ha beteg volt mellette volt ha rossz volt akkor is. Zsanika számára véget ért valami, ami nagyon fáj és kimondhatatlan.. Haza sétáltak vagyis már nem haza hanem az unoka tesvéreihez a nagy bátyához. Ott volt évi is még rajta kivül 5 unoka tesója is kiket ugyanúgy testvérként szeretett. Az asztalnál enni készültek a gyerekek, mikor zsanika sirva össze törve az asztalhoz ballag és elmondja mi történt. A gyerkek sirásban törtek ki, együtt sirtak és egymást nézték szomorúan, zsanika is sirt több napon keresztül.. Zsanika nem ott lakott estére haza ment. Otthon üres ház várta az édes apja be került a börtönbe, ekkor volt 9 éves. A házban két személy volt akit alig ismert a kislány. Az apja fogadta őket oda mikor még nem vitték el a rendőrök. Eljött az alvás mama sehol, a kislány oda ment a nőhöz aki ott lakott a házban és kérte úgy aludjanak ketten ahogy mamával aludt. A nő eleget tett a kislánynak, ez vigasztalta valamennyire a kislányt hogy ugy alszik mint a mamával. Igaz soha többet nem fog már az igazi lenni. Napok telnek, mindig a mamával álmodik minden nap amióta elment. Egy hónap múlva zsanika annyja meg tudja hirt és érte megy elhozza, nagyon messzire onnan ahol nőtt. A kislány bele megy mert egyedül rossz. Olyan sokat utaztak hogy az ut végére már sir és vissza akart menni de nem lehet, nincs hova nincs kihez.. Az anyja be iratta ott helyben ahol laknak a kislányt, sajnos a kislány sok mindennel le volt maradva, nem tudott úgy mint egy hozzá hasonló gyermek tanulási szinten, mivel senki nem támogatta. De anyja segitett neki, lassan az egyesből 5 ös lett. Lopni már nem kellett sem kukázni, mindent meg kapott. A gyermek nem igazán tudta mit jelent az hogy anya. Neki az anyja szó nem sokat mondott. Neki mama volt a mindene. Szivből még az sem ment a kis gyereknek hogy úgy szolitsa hogy anya, sokáig nevén szolitotta.. Többször rá szoltak és nehez ki mondta hogy anya csak hogy ne bántsák érte de nem Szivből jött de idővel meg szokta, ekkor volt 10 éves 2 osztályos. Vissza gondolva ami ez után történik a kislány vissza vágyik oda ahonnan jött, született. Oda vágyik ahol szegénység volt és éhség, lopás kukázás. De vajon miért mi lesz vele ahogy telik az idő?? 
Ha akarjátok irom tovább. Komikat kérek ha jo ha rossz de minden szava igaz és nem szégyelem. Egy kis gyerek nem tehet semmiről, azt a sorsot éli meg amit kapott szántak neki..