Naplóm 4. rész felnőtt kor

Az elöző 3 résznek a címe gyermekkor, azon gondolkoztam miért nem írtam átmenetet a gyermek és felnőtt kor között. De a válasz meg is van.. Gyermekből hirtelen felnőtté kellett vállalom. Nem sok emlékem van arról hogy szórakozok vagy a serdülés időszaka. Sokszor úgy is érzem mintha gyermek lennék mai napig. A lelkem gyermek. Talán azért mert akkor jobb volt, ragaszkodik hozzá az elmém, ahhoz mikor védve voltam mindentől. Várom is a szeretet de nem kapom meg, ami kielégitene a szülők részéről. Vissza térve folyatom történetem..
Előző részben otthagytam abba hogy kiderült hogy terhes vagyok, kirúgtak és egy idő után nem volt hol lenni, a párom családja nem tudott minket hova tenni...
Zsani fel sem fogta mi történt vele, nem tudatosult benne hogy egy kis magzat fejlődik benne. Úgy is tett mintha nem is lenne. Véglegesen akkor hitte el, mikor fájdalom miatt a hasban elment az orvoshoz és látta az ultra hangon a kis buborékba kismagzatot. Nagyon meghatodott és elkapta valami ösztöni érzés hogy védje a gyermeket mindentől és mindenkitől. A magzat az övé és senki nem veheti el tőle. Kijött az orvosi szobából, közölte balázzsal hogy babát vár. Mind a ketten öröm könnyekkel meg ölelték egymást,percekig nem szóltak. Majd boldogan elhagyták a kórházat és zsani elmesélte milyen volt a kis baba, látta a kis kezét, soha nem felejti el, akkor még akkora volt mint egy kis dió, de mindene meg volt, zsani látta és nem felejti. A szülei eszébe jutottak, félt elmondani nem merte. Igaz nagyon távol voltak de akkor is félt, tartott tőlük. Mert a szakmát még nem kezdte el. Szeptemberben vissza kell térnie ha tanulni akar tovább. Balázs nem talált munkát, nem volt semmijük, mire 3 hónapos lett zsani, az anyósa úgy döntött fel hivja zsani apját és elmondja hogy terhes mert zsani nem merte, egyszerűen nem jött ki a száján, elkezdeni nem tudta. Zsani azt mondta hogy hozd haza a gyereket, zsanit és balazst, mondta anyosának zsani apja. Zsani egy kicsit örült is mert ott nőt fel és tudta ott biztonságban van. Mert apja anyja mellette állnak majd, mivel egyedüli gyerek. 3 hónaposan zsani és balàzs haza kerülnek. 3 hónapig nem látták zsanit. Minthogy örültek volna neki, e helyett lekiabálták a fejét, hogy mit képzel magáról. Zsani nem hagyta magát, meg mondta hogy a gyereket nem fogja elvenni azért mert ők azt akarják. Nem döhthetnek helyette, nem istenek. Pedig azt gondolták magukról. Zsani nevelőapja meg fenyegette hogyha nem veszi el a gyereket kidob, ki kell járnia az iskolát. Megint jött a téma hogy mi mindent tettek érte, addig addigra mondták még a lány bele ment hogy elveteti, saját magának hazudva hogy igen csak igazuk van anyámnak apámnak.. Sírt de nem volt ereje harcolni velük szembe. Ismét meg alázkodott és bele ment. Másnap anyja meg balázs elkiséri őket a kórházba. Zsani félt, nem akarta, egy pillanatig sem akarta hogy elvegyék a gyermeket, csak szüleinek mondta hogy bele egyezik. Már a korházhoz tartottak helyi busszal. Akkor csöng a telefon. Az apja.. Beszélnek anyjával. Meg tarthatja a gyereket azzal hogy ne az apja lelkén száradjon ha többet nem lehet. Utólag derült ki hogy nénje beszélt apájával. Nagy mellénnyel közli zsanival, neki köszönheti ezt. Hát nem tudtott mit mondani. Köszönöm. Úgy hangzott a szájából mintha ő lett volna isten és ő döntött a gyermek sorsáról. Megint alázkodni kellett és mindenre bológatni.Zsanit nagyon befolyásolták minden döntést helyette hoztak ami változtathatna akármin. Vissztérve mikor meg tudták hogy marad a baba elsírta magát, Balázs is, majd szorossan ölelték egymást, közben hullott a könnye annyira örült neki. Boldogok voltak mind a ketten, a szülők kevésbé. De ez volt. Zsaninak nőtt a hasa lassan. Úgyanúgy meg volt a heti veszekedés. Terhesnek nem tesz jót. Zsani sokszor kibirúlt üvöltött torka szakkatából. Depressziós volt szorongott. Balázst nem szerették. Úgytünt próbálják elfogadni, de akármit csinált semmi nem volt jó, néha igazuk is volt. De balàzs nem volt hozzá szokva hogy mindent meg mindjanak neki, úgy irányitották mint egy gyereket velem együtt. Beletörödött mert szeretett és tudtuk nincs hova menni. Muszály nyelni, türni. Gyermek életét nem akarák se zsani se Balázs kockáztatni ígyhát engedtek. Néha jobban hol az egyik hol a másik, kitörtek. Szülők miatt sokat veszekedtek. Közelgett az idő, a szülők segitettek megvenni a dolgokat mivel balázsnak nem volt annyi pénze. Dolgozott de annyi mindent nem tudott meg venni. Fájt neki de elfogadta. Belül örlődött hogy ilyen helyzetben vannak és nincs hova menni. Zsani megszült. A gyermek fiú lett, egészséges. Szülők lányt akartak. Zsani 8 hónapig úgy is tudta hogy lány lesz. De kiderült hogy fiú. Sírva hivta fel apját olyan érzéssel mintha elrontott volna valamit, majd letette a telefont. Pár dolgot ki is cseréltek fiús dolgokra. A kisfiúnak mindene meg volt. Zsani hirtelen a háttérbe szorult, minden a gyerek körül forgott. Ez fájt neki mert eddig minden róla szólt, de most úgy érzi magát mintha egy donor lett volna aki kihordta nekik a gyereket és azért van hogy babusgassa. Szó nélkül kikapták a kezéből. Majd vissza adták ha már nem tudtak mit kezdeni vele. Ez fájt zsaninak úgy érezte magát mint egy tárgy. Nőtt a gyerek mindent amit tudtak meg vettek neki, saját szüleitől védték meg, zsani és balázs ezt nehezen kezelte. Kiakadtak hogy nem szólhatnak a saját gyerekükre. Amit Zsani és balàzs nem engedett meg a gyereknek, ők mindent. Ahogy nőtt a gyermek ezt észre vette és ki is használta. Árulkodott hogy az anyja zsani nem hagyja békén, késöbb már orditozott az anyával az apját úgy tünt nem is szereti. Ennek örültek is a szülők.. Zsani megszült majd 4. Hónap után vissza ment a suliba, szinte zsani anyja a mama volt egésznap a gyerekkel ezért lett ilyen amilyen. 2 év után zsani le tette a szakmát, nappal suli este gyermek, közbe tanult, elég jol, szinte 5 ös lett mindenből. Az iskolában tiszelték és becsülték hogy kis gyermek mellett mennyire képes. Meg lett a szakma, fodrász. Zsani apja akarta hogy fodrász legyen, vágya teljesült. Szerencsére idővel Zsani megszerette a szakmát,és örül hogy fodrász. Igazából szakács szerettett volna lenni de azt apja nem segitette volna neki finanszírozni igy hát maradt a fodrász. Majd rendeztek szülei egy összejövetelt, zsani meg köszönte hogy segitettek neki és ezzennel véget ért a tanulás, jöhet az élet. A gyermek betöltötte a 3.élet évet, nagyon kis okos gyerek volt. A szüleivel elég fura volt a gyerek kapcsolata. A gyereknek minden volt papa és a mama, főleg papa mert ő mindent meg engedett neki, mindent meg vett, elhalmozta. A szülők ezt nehezen viselték hogy a gyereknek nem ők az elsők, hanem papa mama. Ez alatt rengeteg veszekedés volt, volt verekedés is. Zsani összeverkedett az anyjával mert kihozta belőlle az állatot és nem birta tovább a mindennapos parancsokat amiket magától is meg tudott volna oldani, nem kellett volna mindent a szájába rágni. Olyan is volt hogy megszégyenítésből az anyja pofon vágta a barátnője elött Zsanit. Ez volt az első pofon, erre Zsani agya elborult és vissza ütött.. Az ilyen formájú konfligtus egyre sűrűbbé vált. Állandóan szégyenitették a fiatal párt, hol a lányt hol a fiút, a gyereket meg ki akarták sajátítani. Gyermek születése után 3 évvel később Zsani terhes lett ismét. 5 hónapos korig titkolta, félt a szülőktől. Mikor kuderült az anyja sírt a méregtől. Más családban a gyermek áldás, náluk úgy tünt átok. Ahhoz képest hogy karcsikát elakarták vetetni ahhoz képest már úgy érzik nélküle nincs élet. Lánnyal volt terhes, szülők azt akartak elöször, mintha a sajátját várták volna.. De az a gyerek nem az övék hanem zsanié. Mikor kiderült a hir mindenki bántotta őket, de zsani nem szólt halgatott. Egy darabig ment is majd sírva össze hányta magát nagy hassal, majdnem meg fulladt és be is pisilt. A szégyen alja. És nem is foglalkoztak vele hogy jól van e. Remegve fel ment a szobába, az idegtől hányt. Párja probálta vigasztalni, nem sírt már, de belül tombolt. Meg született a kislány, elötte azt mondták hogy nekik ez nem az unokájuk csak a kisfiú.. Ez is fájt nagyon zsaninak, sokat nyelt, örlödött, járt az agya. Nem is foglalkoztak vele, néha gügyögtek neki, de zsani anyja ki jelentette hogy egy percet sem foglakozik vele, így is volt. Papa se foglakozott vele különösebben. Zsaninak fájt hogy különbséget tesznek a kettő gyermek között. Ha boltba is mentek a kicsinek sose vettek semmit, arra hivatkozva zsani anyja hogy elfelejette. Zsani apja vett neki egy felfujhatós babát mert a Karcsi is kapott és ennyi volt. Meg szülezéskor pár dolog. De egyszer nem fogták volna úgy meg hogy kérték is, csak mikor valamelyik kezébe adta Zsani ha csinált valamit gyorsan. Majd egyből vissza vedte a kislányt. Balàzs elvesztette a munkáját. Egyből piszkálták, zsani kiborúlt, nagy veszekdés volt, folyton bántották,amivel zsanit de nem vették észre. Egynap zsani anyja és balàzs össze vitáztak. Azután annyiba sem nézték mint egy rongyot zsanival együtt mert nem védte meg. Nem is akarta, mert elege volt hogy állandóan csak a fesztivál, ordibálás stb. A gyerekek is sirtak ilyenkor.. De nem érdekelte ilyenkor semmi Zsani anyját elborult az agya. Volt hogy gyógyszert vett be majd ivott rá. Össze tört mindent és a gyerekre fogta. Akkor legszivvesebben Zsani neki ment volna de kinevette milyen szánalmas. Ez után balàzs talált munkát, ott ahonnan jött. Örültek neki zsani és balàzs és 5 év után reménykedtek hogy végre el mehetnek innen és senki nemszól az életükbe. A fiúkkal helyre jön a kapcsolat. Ezt akarták legjobban megoldani, főleg zsani mert ő nem szertene olyan kapcsolatban lenni saját gyermekével mint, zsani a szüleivel. Balázs elment 450 kmre, három hétig külön voltak. Zsani félt elmondani hogy el fognak költözni, félt hogy kitörnek, félt hogy el akarják venni a gyereket. Félt hogy meg lesz zsarolva, utólsó előtti napon közölte, de telefonon mert annyira félt. Közben ki iratta a fiút az oviból, Másnap 3 hét után jött balàzs, össze pakoltak és emeltek.
Folytatom 5 részben