Naplóm gyermekkor 3.rész (gyermekkor vége)

Lassan érettségi, sokat idrgeskedik Zsani, nem bukhat meg mert akkor szülei nagyon haragudnak majd rá. Rendesen tanulni nem tud. Máshol jár az esze, a barátokon, bulikon, fiúkon. E közben semmi különös nem történik, iskola után haza fele, mert sehova sem mehet, ha késik magyarázkodni kell, amit nem szeret. De néha késik is mert semmi jó dolog nem várja otthon, csak az annya, aki addig kérdezgeti a gyereket amig, fel idegesiti. Elhiszem hogy jót akar, de néha viselkedhetne úgy is mint aki szereti a másikat.. Így telik teljesen a napok érettségiig. Néha barátnője lejött és ez volt a nagy élmények sorozota. Egy hét az érettségi elött Zsani neki áll keményen tanulni, mert fél hogy ha nem sikerül, ez nem történhet meg. Iskola után éjféligekig tanul amig el nem alszik, behozza a lemaradást amit ábrándozással töltött. Ha Zsani valamit a fejébe vesz azt meg valósitja és nem adja fel. Küzd és kizár mindent a cél érdekében hogy semmi nem zararja meg a célja elérésében. Az érettségi sikerült, Boldog és büszke magára. Az apja is büszke az anyja is. Gartulálnak neki,otthon isznak egy felest és ezzel el van intézve minden. Más ilyenkor bulizni megy, meg ünnepelni a sikert. Zsani ekkor otthon tévézik vagy gépezik majd álmosság ledönti. Ez volt az érettségi. Zsani közben szerelmes lett egy fiúba, aki nagyon messze lakott tőle (480km re) de sokat beszéltek.Érettségi után meg voltak hívva lagziba, meleg nyár volt. Zsani szomorú volt mert nevelő apja ettől a fiutól is tiltotta pedig nagyon mesze lakik nem ismerheti.. Lagzin is olyan kedve volt zsaninak hogy sirni tudott volna, mindenkinek volt párja neki nem, nem lehet, apjának senki nem jó.. Ekkor is ült az asztalnál és titokban a fiuval beszélt, teljesen meg szerette hiába lakott annyira messze. Zsani úgy érezte hogy a fiú is szereti. Ez adott neki erőt hogy kitartson és ne adja fel, pedig Zsani nevelő apja mindent meg tett hogy Zsani fel adja. Kiabált vele, tömte a fejét, a telefont is széttörte és figyelte mikor mit csinál, kikkel beszélget, hova megy. Zsani amikor tudott kereste a fiút hol barátnője telefonján, hol ellopta a telefont. Úgy érezte ez az egyetlen lehetőség hogy valaki kiszabaditsa ebből az alázatos életből. Lagzi másnapján kiderült hogy beszél Zsani azzal a fiúval, Zsani kitőr magából, sírva térdre esik majd le ül a földre és orditva mondja hogy szereti ezt a fiút csinálhatnak bármit. Az apja fel se veszi a lány szenvedését, annyit mond akkor menj el.. A lány annyit mond, akkor adj pénzt. Az apja nyugodt szivvel oda ad neki pénzt, azzal a tudattal hogy úgyse mer elmenni, eddig is azt csinálta amit mondtunk. Nem mer elmenni..A lány sirva hívja fel a fiút hogy nem tud mit csinálni, nem tudja mi legyen, tehetlen, a fiú is sír. Majd fájdalmas búcsúzás után leteszi a telefont és vissza megy a házba. Sír üvölt és elege van hogy gyereknek nézik még mindig pedig 18 éves lesz nem sokára.. Ekkor ráordít adj pénzt akkor hagy menjek el. Az apja oda is adja a lány kikapja a kezéből és be megy a szobába remegve,még szive is meg fájdúl olyan ideges. Bent a szobába lekapcsolja a villanyt és úgy tesz mint aki alszik hogy hadják békén. Jovval később ír a fiúnak, hogy van pénze hogy menjen el oda. A fiú nem jöhetet mert apu nem engedte volna oda. A fiú nem volt gazdag, elég szegény volt. A lánynak mindene meg volt, de még is az afiú kellett neki. Másnap hajnalra a lány mindent össze pakolt ami be fért egy utazóba, majd el is indult a nehéz táskákkal, majd meg szakadt alig birta kicipelni a busz megálóba. Felszállt a buszra, ami elvitte a vasúthoz. Azt sem tudta hogy hol kell átszállni semmit a vonatot sem tudta hogy pontosan melyikre kell felszállni. Oda ment a jegykiadóhoz és kérte a jegyet. Jött a vonat. Alig birta fel tenni a két nagy táskáját, majd fel száll, félre érette az idős urat, majd le szállt. Aztán meg kérdezett mást és mondta a hölgy hogy ez a vonat jó neki, gyorsan vissza szállt és a vonat el is indult. Egészvégig ideges volt hisz nem pár kmre megy el hanem több száz kmre egyedül, még soha nem ment az iskolától messzebb magában.. Ez elött pár percel az apja hívja telefonon hogy hol van a lánya, a lány mondta hogy nem megy haza, hiába kéri. Az apja megfenyegette ha elmer menni soha többet nem jöhet vissza. A lány nem sokat szólt rá majd letette a telefont. Vissztérve a lány már a vonaton van idegesen, de próbálja titkolni mert sokan vannak a vonaton. Hivja a fiút, de a fiú nem elérhető, már fél úton van de a fiút nem éri el. Ideges és a telefon is lemerül lassan. Kikapcsolja a telefont hogy ne merüljön le. Azon gondolkozik hogy most mi lesz, hova menjen.. Menjen haza.. Mikor ilyen baja volt egyből hivta az apját, de most nem. Csak ment a vonaton és várta a dolgokat, történéseket. Pesten át kell szállni. Le szállt a vonatról majd bekaocsolta a telefont és hivta a fiút, tudtak beszélni de a telefon csak pár százalékon volt. A lány elmondta hogy hol van, a fiú azt mondta neki várja meg ott. Már csak 200 km van köztük. A lány az aluljáróban leült egy padra ott várt 2 orát a fiúra, közben rászálltak elvették a ruháit, majd egy csöves a táskáját párnának használta a táskáját. A lány félt tőle, nem szólt semmit de nem hagyta ott a táskáját hisz minden fontos dolga benne volt pár ruhát kivéve amit elkértek tőle. A telefon is lemerült. Várt várt idegesen de reménykedett hogy semmi baj nem lesz. Eltelt két óra a lány már éhes is volt, a táskájához még mindig nem vért hozzá mert a csöves rajta feküdt.. Meg jelent a fiú, messziről kiszúrta, szaladt felé meg ölelte majd mondta hogy a táska..  a fiú rá szólt a csövesre majd elvette tőle a táskát. Néztek egy vonatot majd felültek. Sokat beszélgettek fél éve nem látták egymást csak egyszer 2 napra. Az elég kevés idő volt, de kitartották egymás mellett. Reggel 6 kor indult zsani a vonattal este 7 re ért a fiú családjához. Kicsit meg lepődött a körülményeken de nem érdekelte elfogadta, csak az számított neki hogy azzal a fiúval van együtt akit nagyon szerett mindig. Másnap volt Zsani 18.szülinapja. Esemény dús volt ez a hét, érettségi, lagzi, szökés, születésnap. Teltek a napok. Néha beszélt Zsani a szüleivel,és vágyott haza de nem akart vissza menni mégsem. A szülei meg parancsolták hogy szeptemberre jöjjön haza mert kezdődik az iskola. Érettségi után szakma. Eljött szeptember. Nem ment haza. Már 3
Hónapja dolgoztak a párjával balázzsal. Majd kiderült hogy a lány terhes. Amit zsani nem akart elhini. De tényleg az volt. A fiú (Balázs)  nem akarta még a gyermeket. De zsani megmondta hogy nincs szive elvetetni. Terhesen is dolgozott egy gyárban ahol párja. De kirúgták őket. Ugrott az albérlet. Jelenleg zsani a családjától 750 kmre van, Zalaegerszegen. De nem sokáig mert a párja családjához mentek egy darabig lakhattak ott de elkellett jönni.. Innentől kezdve csak rosszabb és rosszabb lesz a helyzet.. A következő részben írom.