Naplóm gyermekkor 2. rész

Telnek múlnak a napok a kislány nem találja a helyét, számára mindenki idegen. Az anyát sem érzi többnek mivel amig távol volt nagyon ritkán látogatta. Ekkor már zsanika 10 éves volt,mikor már elhozták onnan ahol volt a családja, azok az emberek akik mellett felnőtt. Sokat gondolt vissza a múltra. Elötte van mama, az ottthona, az udvar, tesvérei, gyerekek kikkel játszottak naphosszat. Mikor elhozza az édes annyja össze szedi a kislány pár ruhát magának és mindent mást ott hagy, mintha azt gindolná hogy valaha vissza tér. A ház üresen marad be rendezve, évek munkája alatt meg vett dolgok minden. A ház egyedül marad minden emlékkel, melyet a szomszédok szét hordanak, bútorokat, tvt,minden ami mozditható. Az emlékek, a ház lelke szerte foszlik a semmibe. Mintha soha senki nem is lakott volna a házban. Zsanika néha el is feledjezik a múltról, akkor el van,  játszik az udvaron egyedül, eddig volt kivel de már nincs. Csak az anyja és a nevelő apja. Telik az idő, senkiről nem tud semmit. Akkoriban még nem volt Facebook sőt se telefonja se számítógépje sem volt, de 11 éves gyereknek nem is való, az anyja tiltotta az édes apjától, tesvéreitől. Mielött el jöttek, zsanika apja a börtönből elkérte a címet ahova lányát viszik. Hisz apának csak a gyermek, zsanika maradt. A bőrtönből irt is de a leveleket zsanika anyja mind el dugta ki dobta hogy a kislány ne tudjon semmit. Pedig a kislánynak hiányzott az apja, hiába ivott, de akkor is vele nőtt fel, mellette, hiányzott neki azért is mert számára idegen helyen volt. A kislány pár képet még kihozott a házból emlékként, köztük apja képét is, de mikor az anya észre vette, megtalálta ki dobta és le tagadta hogy ő hozzányúlt e, de a kislány tudta hogy hazudik. De sokat tenni nem tudod. Telik az idő. Lassan meg Szokja az új helyet, új embereket. Ekkor már 13 éves. Nevelő apjával nem a legjobb a viszonyuk de a nevelő apa, türelmes és kedves. Zsanika vissza húzódó még vele szemben. A tanulás is jobban megy, és a kislány is már jobban viselkedik. Néha Anyja meg veri ha nem tud valamit, konkrét példa, egynap kérdezte hány óra van.. Zsanika nem tudta meg mondani mert nem ismerte az orát, az annyja mint egy bolond kitört, üvöltött és meg verte. Zsanika utánna meg tanulta hogy mennyit mutat az idő. Félt az annyától.. Mikor nagyobb lett a zsanika 14 éves akkorra már meg szokta új környezetét de ugyanúgy gondolt mamára, apára, tesvérekre köztük Évire akit legjobban szeretet tesvéreként. De soha nem beszélt róla, mert anyja tiltotta és haragudott. Ha még sem birta a kislány elhallgatni, akkor az anyja rászólt hogy fejezze be, nem kiváncsi rá vagy éppen beszéljünk másról.. Ezt tudta csak mondani. Az anyja és a nevelő apja dolgoztak, zsanika már egyedül jött haza az iskolából. Ki nyitja a kaput és megnézi a posta ládát. Apja levelét találja benne. Nagyon örül. A címet meg jegyzi és titokban levelezik vele, mesél milyen az élete hogy bánnak vele, egy két dolgot meg tud az apjáról is, és telefonon is beszél vele. Persze fülkében egy kis apró pénzből. Vágyik vissza, de nem tehet semmit. Elkell figadnia hogy még kis gyerek és azt teszi amit mondanak neki. Egy darabig beszélnek is, majd az apja nem ír vissza. A nevelő apját is megszokja, a viszony is jobb köztük, de tudja hogy nem az igazi apja. Idővel teljesen meg békél vele. A kislányt szereti nagyon. Mivel neki nem lehet gyereke igy zsanikát annak tekinti. Mindent meg vesz neki ruhát cipőt, játékot, iskolába oda áll. Mindent meg tesz a gyermekért. Zsanika már 15 éves, nem olyan kicsi. A szülei mindig jót akarnak neki de zsani, most már igy nevezzük.. Segitenek neki tanulni mindent meg kap. De nem mehet sehova csak otthon lehet. Barátnőhőz sem engedik csak a barátnő jöhet. Ha rossz jegyet kap a suliban elmondani nem meri. Fél tőlük. Mert annyira tökéletesnek akarják és letolják ha valamit elront. A lány viszonya nem változott az anyjával. Bizalmatlan vele szemben, mert mindig csak oktatja de szeret sehol. A nevelő apját jobban szereti mert ő meg védi mindenkitől és mindent meg kap. Zsani 16 éves bekerül közép iskolába. Új hely, új emberek. De hisz magában mert igy tanitották. Mindig érezte magát valakinek. A nevelő apja nevelte belé ezt az érzést. Tehát semmi gond nem volt. Amig érettségit meg szerezte közbe le tette a jogosítványt és egy ecdl szakmát, utánna az éretségit. Mikor nagy pillanat volt, mindig mama jutott eszébe, hogy bárcsak tudná milyen ügyes volt, bárcsak látná milyen ember lett a kis zsanikából akinek a gyermek kora a koldulásról, kukázásról és lopásról szólt. Már volt telefonja is, közösségi oldalon meg találta legkevesebb unoka tesvérét Évit. Beszélgettek sokat. Ott nem volt jobb a helyzet, nem változott semmi, a szegénység meg maradt. Az összes unoka tesója nem ért el annyit mint zsani. Úgyhogy zsani büszke volt magára. Igaz neki továbbra is hiányzik a régi élet. Mert sokat kellett eltürnie azért hogy idáig eljusson. Minden nap azt hallgatni hogy nekik köszönheti hogy lett belőle valaki. Állandóan meg alázkodni ezért. Sztem egy szülő dolga az hogy kijárassa a gyereket a suliban. De nem kell mindig mindent a fejéhez vágni. Azért hogy a lány meg alázkodjon és minden alkalommal belássa hogy igen nekik köszönhetem és bármit mindanak nekik van igazuk. Sokszor veszekedett zsani az anyával, néha néha azt is mondta hogy alig várja hogy 18 legyen és elmenjen onnan mert nem szeret itt lenni és nem kérte hogy hozzák ide, lehet jobb lett volna az intézetben. Ha akkor nem ment volna az anyja akkor most még intézetben lenne.. Sokszor kivánta ezt zsani annyira rosszul érezte magát, Sokszor olyan érzése volt mintha börtönbe lenne csak rács nincs az ablakon. Már a többi barátnő bulizni jártak. Zsani nem mehetett sehova. Inkább elnézték ha jól akarja magát érezni kapcsoljon zenét és igyon. Sokszor zsani be is rúgott, vagy barátnőjével ivott otthon mivel, zsanit nem engedték sehova. Zsani már 17 éves. Középsulis. Az annyja éjszaka járt dolgozni, a nevelő apja meg hetente járt haza. Így hát zsani kihasználva elszökött diszkóba. Elmondani nem merte. A buli jó volt. Egy párszor meg tudta ezt csinálni. Aztán meg kérdezte apját hogy el e mehetne bulizni.. Az apja elengedte de ment ő is. Sarokból figyelte, persze a lánynak égő volt de mit tehetett semmit.. Bulizott táncolt ivott,majd az apja meg unta és haza vitte.. Sehol sem lehet egyedül. Ezért érezte hogy börtönbe lakik. Zsani betöltötte a 18 at, elmehetne de már nem akart, igazából nem volt hová, kihez. Évinek is meg volt a saját élete. Az édes apja börtönbe. A ház ahol lakott már az önkormányzaté és lefogják rombolni. Mikor zsani és anyja veszekedtek csunyán, az anya meg is ütötte a nem kicsi lányt. A lány egyre jobban nem tartott tőle, minnél többször bántotta. Azt igérte a lány ha lesz valakije el fog vele menni. Igazából ha ismerkedett a nevelő apjának egyik sem jött be, mindegyikkel volt valami baja, ha zsaninak bejött, akkor apja eltiltotta. Gyakran gyomozott utánna, elvette a telefonját és tömte az agyát. A lány semmi mást nem akart csak kicsit kikapcsolódni, elszabadulni otthonról ahova nem követik, nem figyelik. Ez azt hozta ki belölle hogy hazudjon. Már inkább úgy érezte hogy nem is szeretik annyira mert mindig bántsák és meghallgatni sosem akarják. Nem kivancsiak rá.. A lány ezt észre vette, csak bevonult a szobájába és sírt. Nem jött ki és nem akart beszélni senkivel sem. De az anyja ment utánna és nem hagyja békén.. A lánynak ez lelkileg nehéz volt. Hogy igy bánnak vele. Pénz van de megértés szeretet nincs. Kicsiként pénz nem volt de szeretet volt. Sokszor gondol a mamára és bármit meg adna hogy vele legyen, láthassa, megölelhesse. De nem maga van a gondjával és senki nem érti mert neki csitt és a szülők mondják meg mi hogy legyen. Másnak is elmondják a dolgokat persze mindent úgy hogy én buta vagyok nem tudok semmit. Egy tini lánynak rossz ha nem mehet sehova, követik és mindenbe bele szólnak. Mint egy börtön ahonnan kijutni lehetetlen.. Utólsó éve az érettségi elött. Ami után olyan dolgok történnek amit nem kívánok egy embernek sem..

Hamarosan folytatom kommenteket irjatok