Múzeumok éjszakája 3.

Sziasztok, Regi vagyok, talán még emlékeztek a Múzeumok éjszakájára és annak folytatására. Bár Anna megosztotta veletek a mámoros éjszaka folytatását, azonban azóta jó pár hónap múlt el, nem tétlenül…

Akárhányszor találkoztunk kimondva kimondatlanul tudtuk, mi is az a huncut kis mosoly a szánk sarkában, sok minden történt és mi még sem tudtunk soha haragudni egymásra és a titkunk is a miénk maradt. Áskálódások és egymásnak ugrasztások hada indult meg egy munkahelyi viszály miatt, mi sem maradtunk ki, senki nem tudta a titkunk így próbáltak egymásnak ugrasztani minket. Hónapokig nem találkoztunk, mivel én nem dolgozhattam, de azért néha telefonon beszéltünk. Semelyikünk nem kérdezet rá, mi a helyzet, hogy tovább. Aztán újra munkába álltam, nap, mint nap találkoztunk, de semmi különös nem történt míg az egyik reggel kollégáinkkal nem törődve közölte a konyhában felém hajolva: „Veled álmodtam!”. Szóhoz sem tudtam jutni, csak a sajtos melegszendvicset ejtettem el kétszer. Azt hittem megzavarodom. Nem tudtam mit tegyek, de éreztem, hogy most rajtam a sor és miután az első lépést ő tette meg, nekem most vagy reagálnom kell erre, vagy… de ezt hagyjuk is. Tudtam, hogy akarom a folytatást. Valahogy úgy alakult a délelőttünk, hogy kizárólag pár ember maradt bent a munkahelyünkön. Az ő irodájukban azonban csak ő egyedül. Véletlenül arra volt dolgom és úgy, mintha nem is tartanám fontosnak, rákérdeztem, hogy mit is álmodtál. Szelíden elpirult és lágy hangján magyarázkodni kezdett.
- Nyugi. Csak kérdeztem, kíváncsi vagyok!
- Ööö, inkább leírom. – mondta, de már sajnáltam olyan elcsukló volt a hangja.
- Jó, de siess, már nagyon kíváncsi vagyok. – Huncutul kacsintottam és kisétáltam az irodából.

Mire visszaértem az irodámban már megérkezett az e-mailje. Természetesen pajkos körül írással, hogy semmire nem emlékszik pontosan, de jó volt. A válaszomat nem küldtem el egyből, inkább felidéztem a már megtörténteket. Éreztem, hogy nem bírok tovább magammal, muszáj magamhoz nyúlni. Lassan lehunytam a szemem és már éreztem az illatát, az érintését, az ágyéka melegségét. Minden erőmet összeszedve, kurtán azt válaszoltam: „Folytatás?”, szinte azonnal jött a válasz: „Mikor, hol?” – „ITT és MOST”.

Az irodáink közös folyosóján található egy kis tárgyaló, itt találkoztunk. Álltunk és csak csodáltuk egymást, lassan felemelte a kezét és megsimogatott, válaszra várva, én már a kis előjátékom miatt nem voltam képes arra, hogy ilyen lassú tempóban haladjunk. Magamhoz húztam, de olyan erővel, hogy szinte felszisszent fájdalmában. Kérdés nélkül csókolni kezdtem, majd az ajkai közé furakodva nyelvemmel, minden egyes kis zugát feltérképeztem. A haja lágyan leomlott és a keze máris a mellemre kalandozott. Erősen markolva majd a következő percben játékosan cirógatva izgatott. Kezem a combjára simult és kúszott felfelé, szinte égető érzés töltött el mikor az ágyéka közelébe ért. Nem tudtam mit akar amikor hirtelen elővett valamit és annyit mondott: „Volt egy ígértem – pajkosan nevetet – tudod a vibrátorom”.

Talán attól, hogy végig futott az agyamon az, hogy tökéletesen csapdába ejtett, tudta, hogy mit akar és csak megjátszotta azt, hogy a véletlenek sorra jutatott minket ebbe a parányi kis helyiségbe jutatott el a csúcsra, aprókat nyögve próbáltam belé kapaszkodva valamit válaszolni, de nem tudtam.

Mire észbe kaptam a megismerkedésem előkészítése a vibrátorával már kész tény volt. Először finoman a mellemhez szorítva haladt lefelé a vénuszdombom felé, majd a már amúgy is totálisan síkos testüregembe helyezte a vibrátorát. Nem volt durva, se nem kényeztetett. Finoman a kerek asztalhoz nyomva kényszeríttet arra, hogy felüljek, nem tudom hogyan oldotta meg, de mindvégig szinte a vibrátorára nyársalva irányítgatott. Attól, hogy tudtam ez a vibrátor már nem először van a kezében és magát is sokszor kényeztette már vele, még édesebb érzéssel töltött el. Óvatosan, kéjesen elégített ki, miközben láttam a szemében azt az égető vágyat. Lassan magamhoz húztam és óvatosan az asztalra invitáltam, magam mellé, de aztán én magam egy székre ülve, a combjait félig ülő helyzetében kettéhúzva falatnyi bugyiját számmal és a kezemmel lebontottam róla. Alig hallhatóan nyögdécselve húzta közelebb az arcomat. A térdétől felfelé szinte milliméterről milliméterre haladva óvatosan aprókat szívva és csókolva haladtam. A szoknyáját tolva felfelé a csípője fölé, hogy ne akadályozzon semmiben.

Mikor már érezhető volt a hangjában és a teste mozgásában a vágy utolsó felvonása, csiklóját lágyan az ajkaim közé véve kényeztettem, majd abba hagytam és ismét elkezdtem, a negyedik ilyen ismétlés után az orgazmus hangjait hallatva jutott el a csúcsig. Azt hittem álmodom és csak most villant át a fejemen, hogy emberek mászkálnak a folyosón az ajtónk előtt. Egymásra nézünk és kuncogunk. Összeszedjük leszórt ruháinkat és közben mindkettőnk arcán még mindig ott a mosoly. Finom puszit kapok a számra és kisurrant…