Mese, már megint csak mese

Meséljek?! Már megint? Jólvan, jól, de aztán uzsgyi dolgozni!

Mese mese meskete...

Tudtok úszni? Ajánlatos, ugyanis az Óperenciás tengeren is túlra meggyünk. Nyugi, nem kell vízum, csak úszni kell. Aki útközben megfullad, az nem jöhet velünk az üvegvisszaváltóba, ahol szép kis summát fogunk összeszedni, miután elhordtuk az üveghegyet. De az nem is fontos, mert most mesélni fogok.

Tehát Óperenciás tenger, meg üveghegy, mit is felejtettem ki? Igen, igen. Vol egyzser egy nagy fa, annak a fának a hetvenhetedik ágán egy kötény, annak hetvenhetedik ráncában egy aprócska históriáskönyv, annak is a hetvenhetedik oldalában egy apró történet vagyon írva. Ez a könyvecske megvan nékem is, itt e, ez lenne az. Olvasom is, mi van itten, a hetvenhetedik oldalon.

"Így volt, mese volt.

Máig boldogan éltek, ha meg nem haltak.

Itt a véle fuss el véle! Ez direkt tolvajoknak szól."

Hmm, hmm. Valóban szép mese lehetett, ha az előző hetvenhat oldalt mind egy szálig ki nem téptem volna, most elmeséltem volna, de már sajnos öregszem, és nem emlékszem a mesére. A papír meg kellett gyújtósnak, no. Mindegy is, nem azért vagytok, hogy mesét hallgassatok álló nap a nagymamánál, így is úgy elfárasztottatok, hogy csak na!

Hess innét kölykök, etessétek meg a tyúkokat. Te meg, Lujza, hozd nekem ide a konyakot, és adj belőle Cirmosnak is. Így e. Jancsi, gyújtsd be a kemencét, ma megesszük a rút kiskacsát, mielőtt hattyú lesz. Kacsasült lesz belőle, a hattyúnak rágós a húsa. Na Cirmos cicám, mit szólsz, ezek a haszontalanok megint mesét akartak hallgatni. Ejnye. Gyere te bestia, hadd simogassalak visszafele, lám, hánysz-e még szikrát? Jól van, jó macska vagy. Este, ha a gyerekek alszanak, elmegyünk a Gellért hegyre a gyűlésre, jössz te is velem. Felnyergeljük a jó öreg seprűt, aztán uccu neki! Méghogy mese... mit tudnak ezek a kölykök!