Meghalni az esőért

Billy egész éjjel az ablaknál térdelt és imádkozott, amíg a Nap forró vörös korongja meg nem jelent a szántóföld felett. Tudta hogy nem talált meghallgatásra és az újabb nap perzselő forrósága a már így is hervadó növények életét fogja fenyegetni. Halk kopogtatást hallott maga mögött, majd belépett az anyja.

-Billy! Ideje kezdeni.

-Rendben - mondta Billy miközben próbálta elrejteni a félelmet a hangjában.

Csak 6 évvel ezelőtt, az előző szárazság idején történt, hogy Jimmy, a bátyja volt olyan balszerencsés hogy kisorsolták. Nem tűnt tisztességesnek, hogy két Baker fiút is kisorsoltak, de ilyen a véletlen, mondta Mr Runk, miután felolvasta a gyűlésen a kihúzott nevet.
Billy anyja kis híján elájult a név hallatán. A többi nő hozálépett és együttérzően próbálta vigasztalni. Billy apjának arca meg sem rezzent. Sztoikus arckifejezéssel fogadta a többi férfi köszönetét az áldozatért és gratulációját a dicsőségért, amiért a fia lett a kiválasztott. Igen, Billy kiválasztott volt. Alig két hete kezdte az egyetemen a mezőgazdasági tanulmányait. Remélte, hogy az ismeretei majd segíteni fognak a családi gazdaság felvirágoztatásában. A professzorok azonban nem tudták, hogy a farmerkedés valójában kemény munka, ima és áldozat.

-Egész este ébren voltál? -kérdezte az anyja.

-Szinte végig imádkoztam, de azt hiszem sikerült egy kicsit aludnom.

-Tudom…én is így voltam. Gyere! Apád már vár.

Billy egyetlen alsónadrágban követte le a konyhába. Az erkölcsösség már nem számított. Az előző nap Mrs McCurdy átjött, hogy elvégezze a rituális megtisztítást. Mrs McCurdy nagydarab nő volt, egy fejjel magasabb mint Billy. Vaskézzel vezetett egy kisebb farmot, amit bérelt munkásokkal műveltetett. Talán jobb is volt, hogy ő végezte a műveletet. Már sok ilyet látott és egyszerű rutinmunka volt a számára. Így azután amikor közölte Billyvel, hogy vetkőzzön, a fiú kevés szégyent érzett. A nő úgy kezelte, mintha valami jószág lenne a birtokról. Először leborotválta azt a kevés testszőrzetet Billyről, ami volt rajta, majd egy tömlő segítségével hideg vízzel lemosta. Ezután jött az igazán megalázó rész. Billynek át kellett hajolnia egy régi fűrészbakon és hamarosan érezte a mélyen a hátsójába nyomuló csövet. Mrs McCurdy megnyitotta a csapot és Billy érezte a beáramló hideg vizet.
Elfintorodott, amikor a hasa már kezdett megdagadni, de nem kezdett esdekelni. Amikor már úgy érezte, hogy szét fog robbanni, Mrs McCurdy elzárta a csapot és hagyta, hogy Billy könnyítsen magán az erre a célra odakészített bádogkádnál. Még kétszer ismételték meg a folyamatot, amíg a nő a kifolyó vizet kellően tisztának nem ítélte. Billy tudta, hogy ez az egész már a megpróbáltatásának a része. Emlékezett, hogy még csak 16 éves volt, amikor Jimmynek kellett átesnie az előkészületeken. Természetesen nem látta a saját szemével. Senki sem látta. Egy kegyes gesztusként az előkészítés titokban zajlott. Billy tudta, hogy ez az utolsó privát élmény és kegy, amiben része lesz. A szenvedésének többi része a közösség szeme előtt fog zajlani. Ez mindig így volt és mindig így lesz, bármit is tanítsanak az egyetemen.

-Apád hátul van - mondta az anyja, amikor Billy a konyhába ért.

Az apja a szokott overallban volt és egy hosszú, durva kenderkötelet tartott a kérges markában. Billy hozzálépett és előrenyújtotta a kezeit, amiket az apja csuklónál gyorsan összekötözött.

-Ideje indulni - mondta a férfi, majd megfordult és a kötélen vezetve maga után húzta Billyt.

Az apja könnyedén lépdelt a kavicsos úton, de Billy, aki mezítláb volt, nehezen tudott vele lépést tartani. Davey, a még csak hét éves öccse, szorosan követte. Billy emlékezett a pár nappal korábbi beszélgetésükre. Davey tudni akarta, hogy Billy fél-e és fájni fog-e amit majd csinálnak vele. Billy úgy próbált őszinte lenni, hogy közben ne rémítse meg a testvérét. Elmondta, hogy fájni fog, de dicsőség kiválasztottnak lenni, és ami történni fog, a közösséget fogja szolgálni. Többé kevésbé ugyanaz a beszélgetés volt, amit ő folytatott le hat évvel korábban Jimmyvel. Most már tudta, hogy Jimmy mit érzett valójában és hogyan próbálta őt megkímélni. Davey szerencsés volt. Harmadik és egyben utolsó fiúként a családban, a neve nem fog a kisorsolandók közé kerülni, ha eléri a megfelelő kort. A közösség sohasem venné el valaki utolsó fiát.
Billy balra nézett a parlagon hagyott földdarabra, ahol tegnap segített megásni a saját sírját. A temető titok volt. A sírokat csak lapos barna kövek jelölték, amikre apró jeleket karcoltak, hogy a családok megtalálják halottaikat. Arra járó idegenek soha nem jöttek volna rá, hogy temetőt látnak. A rét a közösség közös tulajdonában volt. Egyszer majd felszántják és bevetik. Az alatta fekvő testek táplálják majd a növényeket és a hasznot egyenlően osztják szét a családok közt.

A Nap már magasan járt. A forróság elviselhetetlen volt, mint az elmúlt 3 hónap minden napján. Miközben lépdeltek, Billy látta a feláldozásának okát: a hervadó kukoricaföldeket, a kókadozó lucernát és a kiégett árpamezőket. Amerre mentek, a farmokon dolgozó emberek abbahagyták a munkát és csatlakoztak hozzájuk. Hamarosan az összes férfi, nő és gyermek, az egész közösség együtt haladt az útkereszteződésnél levő oszlop felé, a szertartásos korbácsolás helyéhez. Billy hallotta a beszélgetéseket a háta mögött. A téma többnyire az időjárás volt, hogy milyen meleg van és milyen szárazságot ígér az előrejelzés, de hallott reménykedő megjegyzéseket is, miszerint az áldozat meghozza eredményét. Billy büszkeséget érzett, ami egy darabig elterelte a gondolatait a rá váró dolgokról.

Mire a keresztúthoz értek, Billy szomjas, poros és verejtékes volt. Az apja átvetette a kötelet a rúdon magasan levő vaskarikán és addig húzta, amíg Billy hasa a pózna nyers fájához nem nyomódott. A tiszteletes néhány imát mondott, majd az utolsó “ámen” elhangzása után Mr Jenkins, a nagydarab szerelő elkezdte kimérni a negyven korbácsütést. Billy megpróbálta visszatartani a fájdalmas kiáltásait, de lehetetlen volt. Biztos volt benne, hogy a korbácsolás egy részén ájult volt. Érezte hogy térdei összecsuklanak és a csuklójánál lógva találta magát. Megpróbált lábra állni, hogy legalább a vállában levő fájdalmat enyhítse, de az erőfeszítést csak újabb ütések díjazták. Ha jól hallotta a számolást, már a vége felé jártak: …38, 39, 40.

Billy előrehajolt és a verejtékes homlokát a póznának nyomta. A tiszteletes egy marék csalánnal még egy szimbolikus ütést mért a véres hátára, majd a vért a négy világtáj irányba lerázva könyörgést mormogott. Billy összeszorította a fogait. Túlélte a korbácsolást, bár volt olyan pillanat, amikor kételkedett benne, hogy sikerülni fog. De azt is tudta, hogy ami ezután várja, azt nem fogja túlélni.

Eloldozták az oszloptól. A kezeit hátrakötötték, egy másik kötéldarabot a nyaka köré tekertek és a tisztás felé vezették, ahol a mennybe fog menni. Ezúttal Mr. Carmichael vezette kényelmes sétatempóban. A fű hűvös érzete kellemes volt Billy csupasz talpának és a fák árnyéka enyhítette a fájdalmat a hátában. A tisztás közepén már várta a nehéz, gyalulatlan kereszt, amit a korábbi áldozatok verejtéke és vére tett sötétté. Megálltak és Mr Carmichael lehúzta Billyről az alsónadrágját, de ő már nem érzett szégyent amiatt, hogy meztelenül áll az egész közösség előtt. Egy áldozat volt és tisztában volt vele, hogy ez mit jelent: a közösség számára többé nem egy egyéniség. Csak egyetlen célja van: esőt hozni. Mr Carmichael és Mr. Jenkins megragadta és a kereszthez vezette.

Billynek nem kellett a teendőket mondani. A kereszt mellé térdelt és egy imát kezdett mondani. Egy imát, ami láthatóan hosszabb volt a kelleténél, mert Mr Carmichael és Mr Jenkins felkapta és hanyatt fektette a kereszten. Azok után, amit átélt, szinte kellemes volt feküdni, noha a szálkák a sebes hátába nyomódtak.
A karjait és a bokáit a kereszthez kötötték. Billy úgy tervezte, hogy a következőkben csukva tartja majd a szemét, de nem volt rá képes. Oldalra fordította a fejét és morbid izgalommal nézte, ahogy Mr Jenkins a csuklójához illeszti a vastag vasszöget és lecsap a kalapács. Billyt elvakította a fehér fájdalom. A kalapács újra lecsapott és Billy majdnem elájult. Csodálkozva meredt a csuklójából kimeredő tüskére. Egy pillanat múlva érezte a másik karjában is a fájdalmat, ahogy a második szög áthatol rajta. Meg sem próbált ellenállni, amikor a lábfejénél megérezte a harmadik szög hegyét. Egyik ütés követte a másikat, újabb és újabb fájdalomhullámokat küldve fel a lábán. Érezte ahogy a csontok eltörnek a lábában és arra gondolt, hogy ha most esni is kezdene és elengednék, egész hátralevő életében nyomorék maradna. Amíg ezen gondolkozott, néhány férfi felemelte a keresztet és az előre elkészített lyukba állította. Az emelés érzete, a szegek okozta fájdalom és a lyukba engedés Billyben hányingert okozott. Egy pillanatig attól félt, hogy hányni fog, de azután megkönnyebülve tudatosult benne, hogy nincs a gyomrában semmi.

A Nap magasan járt és Billy a tisztás közepén lógott a kereszten. A keresztre feszítésének még csak az elején járt, így volt ereje, hogy néha megemelve magát, levegőt tudjon venni, mielőtt visszazuhan a szétroncsolt lábaira, de minden alkalommal egyre gyengébb lett. A verejtéke a szemébe folyt, de még így is látta ahogy a barátnője, Tammy Sue, a nyakpántos felsőjében, a rövid szoknyájában, a lapos talpú szandáljában őt nézi. A lány lábán a körmök pirosra voltak festve, ami illett a vörös rúzsához. A lány felmosolygott rá. A mellette álló Ned Taylor birtoklóan karolta át Tammy Sue derekát és Billy hirtelen egészen újfajta fájdalmat is érzett. Tammy Sue az ő párja volt. Legalábbis addig, amíg ki nem sorsolták a nevét. Most már nincs párja.

A tiszteletes imádkozásra buzdította, de Billy nem figyelt rá. A saját kétségbeesett imáját mondta egy könyörtelen égnek. Billy ereje gyorsabban fogyott, mint gondolta. Elvesztette időérzékét és már alig bírta megemelni magát, hogy levegőhöz jusson. A vergődése órákon át tartott. A nézelődők közül sokan elmentek, majd később visszatértek. A távozók közt volt Tammy Sue is. Billy szíve összeszorult, ahogy látta Ned Taylorral távozni. Órákkal későbbinek tűnt, amíg meghallotta valahonnan a vérző lába alól a lány selymes hangját:

-Billy, élsz még?

-Igen - felelte Billy és szinte minden megmaradt erejét felemésztette a beszéd.

A közösségből mindenki tudta, hogy ők ketten összetartoznak és valószínűleg össze is házasodnak, amikor Billy végez a tanulmányaival, de a sors közbeszólt. A közhiedelemmel ellentétben a vidékiek nem prűdek, és ha szertartásról volt szó, akkor végképp semmi sem számított. Így azután érdeklődve és alig leplezett izgatottsággal nézték, ahogy Tammy Sue a kezébe veszi Billy péniszét. A lány felnézett az elkínzott arcra.

-Próbálj meg lazítani és élvezni ezt, amennyire lehet. Szükségünk van rá, hogy megtedd - mondta, majd lassan fel-le kezdte mozgatni a kezét a hímtagon.

Billyt kellemes érzés hulláma öntötte el az ágyékánál. Csak egyre gondolt: ne haljon meg, mielőtt el nem élvez. Tammy Sue érezte, hogy egyre közeledik a csúcspont, ezért előrehívta Mrs McCurdy-t, aki egy különleges báránybőr tokot fogott a kezében, amit Billy hímtagjához tartott.

-Igyekezz, különben elveszítjük - mondta Mrs McCurdy.

Tammy Sue-nak nem kellett kétszer mondani. Élénken kezdte pumpálni a duzzadt péniszt és érezte ahogy megmerevedik. Billynek az orgazmus okozta rándulások éles fájdalmat okoztak, ezért kiáltozott, miközben Tammy Sue az utolsó csepp spermát is kipumpálta a hímvesszőből. Amikor biztos volt benne, hogy nincs több, Mrs McCurdy elvette a félig megtelt tokot. Az áldozat magja majd a földeket fogja termékennyé tenni egy későbbi szertartás során.

Mr Jenkins lépett a kereszthez egy vastag acélcsővel és két ütéssel eltörte Billy lábait a térde alatt. Billy hallotta az anyja kétségbeesett jajgatását és szerette volna megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, de többé nem tudta magát megemelni, hogy levegőt vegyen. Billy az apjára nézett. A férfi pontosan olyan sztoikus volt, mint mindig. Látta Davey-t, aki csodálattal nézte őt és végül, de nem utolsósorban látta Tammy Sue-t, aki mosolygott rá, de karcsú testét Ned-hez nyomta. Billy tekintete végigsöpört a többiek arcán. Az arckifejezések közt volt unalom és érdeklődés, sóvárgás és brutális izgalom. Valaki mennybemenetelének nézése a legjobbat és a legrosszabbat is kihozza az emberekből. Mivel minden ereje elfogyott, Billy a fejét a mellkasára ejtette. Így legalább senki nem látta az arcát. Nem tudta visszatartani a nyomást a hólyagjában és miközben érezte ahogy a vizelet végigfolyik a lábán, csak annak örült, hogy Mrs McCurdy előkészítése megkímélte a még nagyobb szégyentől. Lassan mindenki elszállingózott. Billy nem tudta eldönteni, hogy azért, mert azt hitték hogy meghalt, vagy valami formaság volt az ok.

A kékesszürke alkonyatban már egyedül volt. Remegni kezdett, de nem csak a hűlő levegő miatt. Érezte ahogy a halál kúszik fel a lábán, mintha jéghideg víz emelkedne körülötte. Tudta hogy már nem tart sokáig. Lassan megfulladt, de nem félt. Már akarta, hogy vége legyen. Azután történt valami, ami mindent megváltoztatott. Hirtelen szerette volna magát még egyszer megemelni, egy utolsó kiáltáshoz levegőt venni. Talán még megmenthetik.

Érezte egyszer, kétszer, háromszor majd sokszor.
Esőcseppek. Eleredt az eső, és csak esett az alkonyatban a kereszten lógó kékes holttestre.