Megbocsáltok...

Nehezen találtunk egymásra. Te sem mertél közeledni, és őszintén szólva én sem. De végül mégis "kénytelenek" voltunk beszélgetni. Emlékszem, nem tudhattad, hogy mit mondhatnál nekem. Egy barátnőmtől, akinek a jóvoltából elkezdtünk beszélgetni, kérdezted meg, hogy mit is mondhatnál nekem. Mikor visszajöttél, gyorsan elhadartad, a megadott szöveget. Amit ha jobban belegondolunk magadtól is kitalálhattál volna... Becsukott szemmel, elpirulva mondtad: "Nagyon tetszel nekem, és szeretnélek megismerni..." Kinyitottad a szemed, és reménykedve néztél rám. Én, bár nem igazán tetszettél nekem, beleegyeztem. Utánna, sajnos, mivel ez az iskolában történt, becsengettek. Aznap nem is beszéltünk többet. MSN-en beszélgettünk a hétvégén. Meg adtam a számom. Vasdárnap este egy SMS érkezett, amelyben azt írtad, hogy szeretsz. Megijedtem, de egyben meg is örültem neki. Gondolom, te is megijedhettél, mert másnap letagadtad. Még együtt sem voltunk, de te már hazudtál... Nemsokkal később, azt hiszem másnap, kérdezted meg hopgy járnék e veled. Beleegyeztem. Elég nehezen "rázódtunk össze". Sokáig még a kezemet se fogtad meg. De utánna... Csodálatos pillanatokat köszönhetek neked... Mikor először mentünk fel együtt szórakozni... Akkor csókoltál meg először. Azt hiszem akkor szerettem beléd... Aztán az őszi szünetben. Egy csütörtök este elmentünk sétálni. Jól megsétáltatalak... De aztán sajnos neked menned kellett. A házatok előtt még elég sokáig. Nem tudtunk elszakadni egymástól. Sokszor indultál el befelé, de mondig visszajöttél. Azt mondtad, nem tudsz ott hagyni. Ekkor még három hétig sem voltunk együtt, de én már teljesen beléd zúgtam. Tiszta szívemből szerettelek. Megkértél, hogy aludjak nálaok, és én, bár ekkor büntetésben voltam, de elintéztem. Hazudtam, anyának, csak hogy eleget tegyek kérésednek. Aznap este, mikor ott aludtam, szeretkeztünk. Neked adtam a szüzességemet. Aznap éjszaka esett az eső. Azóta minden esőcsepp erre emlékeztet... Nem volt egy fantasztikus szeretkezés, de veled voltam, ezért csodálatos volt. Azt hittem, hogy ezután is minden szép lesz. De nem. Nem sokkal ezután összevesztünk. Vagyis összevesztem veled. Hazudtál nekem. Volt egy borzasztó szenvedélyed, de megígérted, hogy miattam leszoksz róla. Nem én kértem, te ígérted meg. De nem tudtad betartani. Ezért még nem haragudtam volna meg, de nem mondtad el. Én egyik osztálytársamtól megtudtam, és rákérdeztem. És te az édesanyád életére esküdtél meg hogy nem csináltál semmit. De kiderült hogy igen. Írtam neked egy elég durva SMS-t. Erre te aznap amikor feljöttél MSN-re, lehordtál mindennek. Ennyire még senki nem bántott meg. Legalább egy fél évig borzasztóan haragudtam rád. De elolvastam itt ezen a honlapon egy történetet. Könnyezik az ég. Ez volt a címe. Ebben a történetben a lány úgy halt meg, hogy nem bocsálthatott meg szerelmének. És én megbocsáltok. Nagyon haragudtam rád, de nem akarok ennek az érzésnek élni. Még mindig szeretlek. Talán mindig is szeretni foglak. De el kell felejtenem téged. Talán jobb is, így, hogy vége lett. Talán nem. Majd kiderül.