Második Élet

Második élet. Vagy halál utáni élet. Bárhogy lehetne nevezni. Kinek hogy tetszik. De valójában ki tudja, hogy mi van a halál után. Mostanában sokszor gondolkodtam ezen a témán, ne értsetek félre, nem azért, mert annyira meg akarok halni, sőt nagyon sokáig szeretnék még élni. Szerintem rajtam kívül még sok embert is foglalkoztat ez a téma, csak lehet, hogy félnek tőle és nem mernek róla beszélni, talán félnek tőle szimpla babonából, hogy ha emlegetik, akkor előbb-utóbb, és inkább előbb, mint utóbb eljön értük a nagy kaszás.

De mégis…
Mi történik a halál pillanatában? Egy jobb helyre kerülünk, vagy ahogy a mesékben is, kitárul a mennyország kapuja, és örökké boldogok leszünk. Vajon ujjá születünk, vagy örökké a túlvilágnak nevezett helyen maradunk…

„Ha látsz egy sötét alagutat, menj a fény felé…”. Egyesek szerint ez csak üres blabla. De nekem más a véleményem. Tudom e miatt a nézetem miatt kicsit zakkantnak néztek, de én hiszek az ilyesmiben. Nagyon megfogja az embert a téma és elgondolkodtatja hosszú távon.

Olvastam egy könyvben, amiben emberek írtak halál közeli élményeikről. Egy nő írta a könyvet, aki maga is egy médium, kislány korában látott egy szellemet, aki az egyik rokona volt, és az óta foglalkoztatja a halál témája, embereket keres fel, akinek halálközeli élményben volt részük, például, hogy mikor meghaltak, egy sötét alagútban mentek és az alagút végén a fényben megtalálták a tiszta boldogságot, a harmóniát és nyugalmat, valamint találkoztak elhunyt szeretteikkel. Abban a pillanatban, ami óráknak tűnt, teljes békességet éreztek, nem volt sem harag, sem düh, sem semmilyen negatív érzés a lelkükben és a szívükben, csak a színtiszta nyugalom. Persze ezeket az embereket sikerült újra éleszteni, de nem szimplán az orvosoknak köszönhető volt ez, hanem a túlvilágon a lélekkel tudatták, hogy még nem fejezte be „küldetését” a földön és vissza kell, hogy jöjjön beteljesíteni. Miután ezek az emberek visszatértek a földi életbe, teljesen máshogy viselkedtek, értékelni tudtak minden apró dolgot és segítettek embertársaikon, ahol csak tudtak.

„Ahogy e világon éled életet, ugyanazt kapod vissza a túlvilágon!”
Furcsa egy nézet, de mégis van benne valami, valami igaz… Ha bűnösként élsz a világon, csak kárt okozol, és rosszat teszel, a túlvilági életed során mindez visszafizetődik, és igazából „megbűnhődsz” tetteidért, tehát ez nem azt jelenti, hogy ezen a világon a felhőtlen boldogság vár, hanem igenis rossz dolgok várnak. Ha viszont jót cselekedsz földi életed során és segítesz másokon, akkor a túlvilági életedben „megkapod méltó jutalmad”, vagyis eléred a végső harmóniát, a békességet.

Talán az olvasók között van már olyan, akinek egyik hozzátartozója elhunyt és ne adj isten, ha hosszú halála volt, értem ez alatt, hogy hosszan és fájdalmasan betegeskedett és ágyhoz volt kötve, tehát ha ez a hozzátartozó a kívülállók szerint magán kívül volt és arról beszélt, hogy az édes mami vagy a papi ott van mellette, és nyújtják neki a kezét és várják, mosollyal az arcukon… Nem! Nem volt magán kívül! Igen is éber és józan volt, talán egyesek szerint a betegség mellék hatása miatt hallucinálhatott.
Nos erre a magyarázat, hogy mikor az ember már halál közelben van, betegség, vagy halálos balesett miatt, de még egy leheletnyi élet van benne, a már elhunyt hozzátartozók megjelennek, és hívják egy jobb életre.

A reinkarnáció, más néven, lélekvándorlás. Igaz ebbe a témába tartozik, de mégis más műfaj. Nos ez is egy érdekes dolog. Honnan tudhatná az ember, ha éppen elmegy az utcán és elrepül a feje felett egy fecske, hogy az nem az egyik elhunyt rokona? Honnan tudhatná az ember, ha szerelmének és saját nevét egy fűzfába vési, hogy az a fűzfa, nem egy elvesztett szerelem volt? Honnan tudhatná az ember, ha éppen beül egy kávézóba egy csésze teára, és a szomszéd asztalnál egy teljesen más és ismeretlen, de emberi testben eltávozott barátja vagy barátnője ücsörög? Ez egy nagyon tág fogalom és érdekes, ugyanakkor a legtitokzatosabb téma a halál körében. A lélek örök, csupán a test egy ideiglenes birtoklója, ami az élet és a lélekvándorlás során nagyon sok alakot ölthet, lehet növény, állat és ember is egyaránt. Némely vallásokban a növényektől az állatokon át jut el a lélek egészen az emberi testig, hogy véghez vigye az önmegvalósítást. Más vallásokban viszont ez teljesen változó, hogy a lélek milyen testet kap következő életében. Tehát a lélek örök, csupán a test, a fizikai birtokló változik.

A haláltól nem szabad félni, mert az alapvetően egy jó dolog, hiszen eljutunk a teljes harmóniába, esetleg ujjá születünk, mint egy kedves nyuszi, vagy egy robusztus tuja, talán, mint egy apró síró csecsemő, akiből később sikeres felnőtt ember fejlődik. Ezt még előre senki sem tudhatja, ezért kell kihasználni életünk minden egyes fontos percét, és élni, létezni, boldognak lenni, amíg csak lehetséges.