Májusi szerelem

Május 6-án kezdődött, ez egy szombati nap volt. Már azon héten csütörtökön itt voltál, de nem találkoztunk. Megkérdezted a háznál dolgozókat, hogy milyen a háziasszony. Megnyugodtál az információk után. Aztán elmentél. Mondtad a munkásoknak, hogy pénteken visszajössz, de nem jöttél. Vártalak. Aztán én is leinformáltalak, és megtudtam, hogy szombaton, azon a bizonyos 6-án kijössz. És eljöttél. Mikor megláttalak, már akkor tudtam, hogy kellesz nekem. Látványosan végignéztél rajtam, amit hál’ Istennek csak én vettem észre. Megbeszélted a teendőket, és elmentél. Aztán vártam. Vártam a hétfőt, mert tudtam, hogy kijössz dolgozni. Szenvedtem, mert hétfőig nem láthattalak.

Aztán eljött a nap. Én éppen mentem fel a házhoz, Te jöttél kocsival. A fejeddel biccentettél. Te hamarabb odaértél, mint én. És amikor megláttál, azt mondtad, hogy ismerős voltam Neked valahonnan, csak nem ugrott be, hogy én vagyok az épülő ház tulajdonosa. Dolgozni jöttél, de nem dolgoztál. Végigbeszéltük az egész napot és megállapítottad, hogy jó velem beszélgetni. 4 órán keresztül csak beszélgettünk, és azt mondtad, hogy most el kell menned. Kimentünk az utcára, és eszedbe jutott, hogy nem tudjuk egymás nevét. Bemutatkoztunk egymásnak, kezet fogtunk, megszorítottad a kezemet, és olyan érzés volt, mintha nem akarnád elengedni. Elbúcsúztunk. Én gyalog mentem haza, Te pedig lassan követtél a kocsiddal, amíg le nem kanyarodtam a mostani házhoz. Elmentél. Megígérted, hogy másnap jössz, és addig szenvedtem. Attól a perctől Téged láttalak mindenhol.

Jött a másnap, és én izgatott voltam, mert már nagyon vártalak. És itt voltál. Felmentem Hozzád a házhoz, és egész nap ott voltam Veled. Nem történt semmi, de nagyon jól éreztem magam. Aztán megint elmentél, és másnap visszajöttél. Délben azt mondtad, hogy elmész a gépért, és 16 órakor visszajössz. Nem jöttél. Nem jöttél, majd csak a másik héten hétfőn. Nem haragudtam Rád, de nagyon boldog voltam, hogy újra láthatlak. Aztán nap, mint nap jöttél, és dolgoztál, és én nap, mint nap ott voltam Veled. Ez így ment 11 napon keresztül és még nem történt semmi. Igaz, hogy 10 napig egyfolytában fűztél, de nem adtam olyan könnyen magam. És eljött a 17-e, a születésnapod. Felhívtál az épülő házunk emeletére, és akkor csattant el az első csók. Annyira felizgattuk egymást, hogy én mondtam ki, hogy menjünk el valahová. Meg volt stukám, de nem érdekelt. Elvittél egy mezőre, ahol megtörtént, amire mindketten 2 hétig vártunk. Hogy volt-e folytatás? Legközelebb megtudjátok.