Lucid Dream

Hirtelen mintha megszünt volna a kinti forgatag zaja, vagy csak ugy tünt, miközben csendben hallgattam ahogy kisebb fejmosást tartottak nekem az öltözőben.

- Figyelj, én megértem hogy kisebb mazochizmus van benned, hogy szeretsz szenvedni, de abbahagyhatnád végre ezt a vergődést. Érted miről beszélek?

Hangtalan bólogatás. Szememet az egyik asztalon hagyott bakelitre irányítottam. Valami kellemes érzés fogott el tőle. Majd egy érdes kezet éreztem ahogy megáll a vállamon.

- Azt szeretném ha most ittmaradnál, a gondolataiddal. Nyugodtan gondold végig hogy mit csináltál rosszul. Nézzd, lehetett volna az is hogy azzá változtatlak ami én vagyok, de... Fogdd fel ugy hogy én vagyok Isten, és megadtam a lehetőséget hogy ne egy gátlástalan érzéketlen törtetőgép legyél. Afféla szabad akaratból csinálhatsz hülyét magadból vagy akaszthatsz a hátadra egy kétméteres céltáblát egy \"háháá ugyse találtok el\" felirattal. De ne várd hogy szónélkül hagyjam, ezzel engem is sértesz. Érted ?!

- Igen... - a válasz együtt érkezett egy sóhajtással.

- Ha ugy érzed kitisztult a fejed egy kicsit, gyere ki és élvezd az ütemeket, most neked is játszom. De szeretném ha mire vége az estének már máshogy látnád a dolgokat...

- ...

- Ez a hosszú kiállás, 2 perc és kezdés. Kimegyek, de te még maradj hogy megrögzüljenek benned a szavak. Talán a négy fal visszaveri a füledbe és nemengedi egyiken be-másikon ki őket... Aztán ha ugy érzed, gyere ki. - Közben hátat fordított és feltette nyakába a fejhallgatót, majd az ajtó felé vette az irányt, de mielőtt kilépett volna, visszanézett. Énmég ugyanott ültem, némán. Az ajtó hirtelen becsukódott magamra hagyva engem a gondolataimmal...



Körülbelül negyed óra telt el, de talán annyi sem. Agyam féktelen zakatolása elnyomta a teret és az időt. Minden egybefolyt. Minden óra egy perc volt és minden perc egy kínzó óráig tartott. A töretlen ütemek megállíthatatlanul tolták gondolataim egy eddig láthatatlan ajtó felé, ami ugy tünt egyre távolabb van, valami mégis azt sugta hogy pár lépés és ottvagyok ahova az előbb ez a furcsa szerzet valószinüleg küldeni akart - a megoldáshoz. A ritmus a kezemben volt, éreztem ahogy minden ütem és effekt az én parancsomra várt hogy előjöjjön és elérje a megfelelő hatást. Tomboltak bennem a gondolatok, a düh a kétségbeesés és a végtelen béke ami valahonnan minden mögül érkezett teljesen alattomosan és váratlanul. Majd fölékerekedett, talán ez volt az a pillanat amikor átléptem azon a kapun, amihez végülis elértem miután már majdnem meg is feledkeztem róla. Kissé eluralkodott rajtam ez a pillanatnyi nihil, egy hatalmas és váratlan basszus törte meg a csendet, és láttam ujból hogy hol vagyok. A szórakozóhely tele volt szines alakokkal, UV aktív tárgyakkal. Mindenki felemelt kézzel várta a folytatást - ami nem váratott magára sokáig. A pillanatnyi nihil, amit az imént átéltem lehet hogy csak ez az apróbb szünet volt, ami nem volt hosszabb 5 másodpercnél. Majd ismét monoton, mégis varázslatos dallam járta körbe a termet. De mire ezt végiggondolhattam volna már egy erdő közepén találtam magam. A zene még mindig ottvolt. Talán a fák közül jött, talán a folyó túloldaláról, ezt nemtudom. Csak egy tábortűz táncolt előttem a zenére, én pedig vele. Ugy éreztem egy vagyok a tűzzel, a gyermeke vagyok. Most mégis fázom...


- Na, láttam jólérezted magad, sikerült letisztázni magadban a dolgokat?

- Azt hiszem igen. - és nyugtáztam is a választ egy őszinte mosollyal magam felé.

- Csak aztnemértem miért mentél ki utána az esőbe...

- Miért vagy vizes, kimentél a szakadó esőbe? Téged kerestünk idáig - a hang hirtelen vágta félbe a dialógusunkat, de valamiért nem éreztem hogy ez gondlenne. Ropi volt az, éppen most lépett be az ajtón...

- Csak gondoltam gratulálokmár a DJ-nek, kurvajóvolt a zene

- Ehhem, hát megteheted ott pakolássza a bakeliteket sárga Colonn feliratú hosszúujjúban a... - karomat a sarok felé emeltem majd hirtelen elcsendesedett minden... A sarokban nemállt senki, alkaromon pedig sárga szöveg, ami egy sárga pólóban egyesült rajtam... Apró mosoly ült ki arcomon, majd az este folyamán eddig nemlátott arckifejezés, mint egy bandita aki fülest kapott és most sunyin gondolkodik hogy mit kezdjen vele... Visszafordultam Ropihoz. Érezhetően nem értette mi volt ez az egész..

- Köszi ;)

- Megyünk ki cigizni, jössz?

- Még nem. Kicsit kifujom magam. De ha megvártok 2 perc és ottvagyok.

- Oké, amugy lejöttél már az LSD-ről?

- Azt hiszem igen... :)