Leila - 2.

Peter beszámolt a főnökének arról, hogy elvégezte a feladatát és azt is elmondta, hogy miért kellett elhoznia magával a lány, csak a szeretkezésükről nem tett említést. A hajó orvosa később megvizsgálta a karját és szerinte sem súlyos a sérülés, de a seb begyulladt és Peter is belázasodott. Mondták neki, hogy a lány elaludt és ettől ő is megnyugodott és a kabinjába ment.

Leila nem tudta, hogy mire ébredt és hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, mikor kinyitotta a szemét. A takaró lecsúszott róla mikor fölült. Körülnézett álmosan és meglátta, hogy a fiatal tengerész aki előző nap segített neki, ott ül az ágy mellett egy széken és mosolyogva nézi őt. Gyorsan magára húzta a takarót és összegömbölyödve feküdt vissza az ágyra.
- Hoztam száraz ruhát és reggelit, aztán bezsélni akar magával Hogan őrnagy.
- Köszönöm. Kimenne amíg elkészülök?- a férfi szemtelenül nézett rá és a vigyor még szélesebbre húzódott az arcán.
- Elfordulok. -
- Kérem. Menjen ki. - mondta újra a lány. Ekkor a férfi már kiment.
Leila gyorsan öltözött, de a hatalmas férfipulóver majdnem a térdéig ért.
A tükörbe nézett és rémesnek látta magát. Kinézett a folyosóra és megkérdezte az ott álló tengerészt.
- Tudna adni egy fésűt?
- Hozok egyet - mondta az most már komolyan, de azért még szemtelenül végigmérte a lányt. Mikor meghozta a fésűt mentegetőzve szólt a lányhoz.
- Ne haragudjon, kérem, amiért olyan szemtelen voltam az előbb, de már hónapok óta úton vagyunk és maga olyan gyönyörű...
- Semmi baj. Nem történt semmi. Azt hiszem, szólhat Hogan őrnagynak, hogy jöhet. -
- Előbb reggelizzen meg kisasszony. - mutatott a tálcára a fiú. A lány gyorsan evett és közben azon gondolkodott, hogy Peter miért nem jön már, de megkérdezni nem merte, hogy hol van.
Peter reggel is lázas volt és így az orvos szigorú fekvést rendelt el neki és kapott gyógyszereket is. Reggel Hogan őrnagy a főnöke megkérdezte, hogy szerinte mi legyen a lánnyal, mire ő azt válaszolta, hogy haza kell juttatni. Ugy gondolta, hogy jobb ha nem beszél a kapcsolatukról.

Leila szimpatikusnak találta az idős katonát, aki Hogan őrnagyként mutatkozott be és megköszönte a segítséget, amit Peternek nyujtott. Mikor a férfi nevét mondta Leila elvörösödött és aztán zavartan kérdezte, hogy-hogy van Peter. Hogannak ekkor magasra szaladt a szemöldöke és elmosolyodott. Rögtön észrevette, hogy ez a lány belehabarodott a Jóképű Peterbe. Akkor hát ezért akarja Peter, hogy a lányt juttassák minél előbb haza, mert meg akar tőle és a rajongásától szabadulni- gondolta.
- Peter belázasodott és az orvos szigorú fekvést írt elő neki, de nem aggódjon, mert pár nap múlva rendbejön. - az idős férfi fürkészve nézte a lányt.
- Ne haragudjon, hogy a személyes dolgaiba avatkozom, de történt maguk között valami?- Leila elpirult és halkan mondta.
- Igen-
- Ne haragudjon Peterre emiatt, de meg kell mondanom, hogy őt otthon várják. . . . - figyelte a lányt egy ideig aztán folytatta- azt hiszem ezt megérti. . . . nem kell folytatnom. Igért magának valamit?- Leila sietett a válasszal.
- Nem !Nem igért semmit. - A lány úgy érezte, mintha hirtelen kiürült volna. A világ elvesztette a szineit körülötte. Az eddig föl sem vetődött a gondolataiban, hogy Peternek esetleg családja van. Most már látta, hogy milyen naivan viselkedett, mert azt hitte, hogy a férfi viszont szereti. Most
gondolt csak bele abba, hogy semmit sem tud a férfiról. Alig pár napja ismeri és milyen körülmények között ismerte meg és ő mindent odaadott neki ami fontos volt, minden kérdezés nélkül. Hirtelen arra riadt föl gondolataiból, hogy az idős katona átfogja a vállát és szólongatja.
- Leila mi történt magával?-
- Semmi csak elgondolkodtam, azon, hogy hogyan fogok hazajutni. Mert ugye hazamehetek?-
- Igen. Persze ne aggódjon. Én már mindent előkészítettem. Egy katona megy magával civilben. Egy Szaudi támaszpontra mennek helikopterrel és onnan repülővel Libanonba, aztán egy Bejruti repülőtérig terepjáróval, ahonnan egy bécsi átszállással Budapestre érkezik. Beletelik egy kis időbe, de máshogy nem tudtuk megoldani. Mivel nincsenek papírjai tőlünk kap egy ideglenes igazolványt, ami szerint ön amerikai és a hadsereg tagja, de ezt Budapesten át kell adnia a kisérőjének és ő a követségünk segítségével igazolni fogja magát a magyar hatóságoknál. De ami itt Kuvaitban történt azt jó lenne, ha nem terjesztené. -
- Igen értem- vágott közbe a lány- Én egyedül próbáltam menekülni éjszaka egy motorcsónakkal és közben rámtalált az amerikai haditengerészet. -
- Rendben. Ez jó lesz. -
- Mikor indulhatok?-
- Amint úgy érzi, hogy készen van. A szárazföldön kap majd néhány ruhadarabot, mely a hadsereg ajándéka. Az ajtója előtt álló katona fogja elkisérni. Akar még indulás előtt Peterrel beszélni?-
- Nem. Köszönöm. Inkább minél előbb indulnék. -
- Jó. Beküldöm a ruháit és amíg öltözik eligazítom a kisérőjét, aztán mehetnek. Jó utat kisasszony. Maga nagyon bátor és okos lány. -
- Köszönöm Uram. Viszontlátásra. - alig egy óra mulva már a helikopter fedélzetén ültek a fiatal mosolygós Joe Brownsonnnal. Másnap délelőtt Leila és kisérője a Bejrut felé vezető úton mentek egy terepjáróval és aki látta őket azt gondolta, hogy két amerikai túrista akik talán nászúton vannak.

Joe nagyon vidám fiú volt tele érdekes történetekkel, amit az elmúlt napban el is mesélt a lánynak. Leila figyelmesen hallgatta és el is mosolyodott, de már alig várta, hogy egyedül lehessen és úgy igazából kisírhassa magát. Már a város utcáin jártak és a lány a térképet nézte, hogy hogyan tudnának a
legrövidebb úton eljutni a repülőtérre. Mikor egy romos városrészen hajtottak át egy torlaszban elakadtak.
- Forduljunk vissza Joe, van egy másik út is. - szólt a férfihoz és közben föl sem nézett. Joe manőverezni kezdett, aztán leállt. Leila unszolta.
- Na menj már, most miért álltál meg?- aztán fölnézett és ő is elnémult. Valahonnan tucatnyi fegyveres került elő és rájuk szegezett puskákkal álltak körben. Joe föltette a kezét, mint aki megadja magát és ebben a helyzetben ez is volt a helyes, mert hiába is csináltak volna bármit a túlerővel szemben. A fegyveresek intettek, hogy szálljanak ki a
kocsiból, aztán az egyik papírokat kért, bár látszott, hogy nem hivatalosan teszi. Joe odaadta az igazolványát és rémülten nézett a lányra. Leila arabul kezdett el beszélni, kérdezősködni. Az aki a papírokat nézegette és tudott angolul megkérdezte a nevét, aztán közölte, hogy mivel amerikaiak mostantól túszok és ha cserébe a jenkik elengedik a társaikat, akkor ők is szabadok lehetnek. Leila érezte, hogy most kell valamit mondania, de hogy az igazat nem az biztos. Aztán pillanatok alatt döntött és félrevonta azt az arab fegyverest akit a főnöknek vélt és boldog mosollyal mesélt neki. Joe nem értett semmit az arab beszédből és még mindig rémülten állt ott föltartott kézzel. Tudta hogy az aki ezen a környéken túsz lesz az nem sok jóban reménykedhet. Azt eddig el sem tudta képzelni, hogy ez vele is
megtörténhet. Látta, hogy a lány barátságosan beszélget az arabok vezetőjével és reménykedni kezdett. Leila története az volt, hogy az amerikaiak egyik őrnagya magával vitte egy kis palesztin faluból és fogva tartotta. Naponta megerőszakolta és mikor észrevette, hogy terhes akkor ezzel a katonával Európába akarta elküldeni, hogy ott titokban elvegyék a
gyereket. A történet abszurd volt, de úgy látszott, hogy elhitték, mert Leila leengedhette a kezét és a "főnök" részvéttel nézett rá aztán parancsot adott, hogy a férfit mármint Joet vigyék el és ő Leilával elindult egy romosnak tűnő ház felé. A lány látta, hogy Joet durván lökdösik, de nem mert részvétet mutatni, mert tudta, hogy akkor nem tud segíteni, ha őt is bezárják.
A főnök aki azt mondta, hogy Alinak hívják egy szegényesen berendezett szobába vezette ott leültette egy székre és hosszan kérdezgette. Úgy négy óra elteltével fölállt és megszorította a lány kezét.

- Hiszek neked húgocskám. Sokat szenvedtél, de mi majd bosszút állunk érted is és segítünk abban, hogy újra hazamehess. - a lány ijedten felelt.
- Nem akarok hazamenni. Főleg nem így az amerikai gyerekével a hasamban. Tudod, hogy ez milyen szégyen lenne a falumban. Nem maradhatnék veletek?- tudta, hogy itt kell maradnia, hogy tudjon segíteni Joenak. Ali szerencsére megértő volt és nem akadékoskodott, azt mondta, hogy egyenlőre maradhat. A csoport mint kiderült valami fanatikus iszlám irányzatot képvisel és
nemrégen vált le egy másik szerevezetről személyes nézet különbségek miatt. E fölött a romos városrész felett gyakoroltak hatalmat és Joe volt az első túszuk.
Pár nap alatt elfogadták Leilát, aki az élelmezésben vett részt. Segített főzni és az őrhelyekre vitte ki az ennivalót. Egy hét után már a városba is beengedték vásárolni. Közben Joet is látta többször és a rémülettől majdnem elsírta magát, mikor az összevert megkínzott fiú ránézett. Tudta, hogy miatta is verik, hogy őt megbosszulják. Mikor végre kimehetett a városba egy arab férfival, hogy feltöltsék az élelmiszerkészletet Leila egész úton azon törte a fejét, hogy hogyan tudna megszabadulni egy rövid időre legalább a kísérőjétől. Aztán a szerencse segített neki, mert a férfi kérte meg, hogy várjon rá a kocsiban, vagy egy kávéházban, mert neki egy kis dolga van, aztán kacsintott és fütyörészve elment. A lány rögtön egy közeli telefonfülkéhez ment és tanulmányozni kezdte a telefonkönyvet. Rövid keresés után meg is találta, amit keresett. A név Kovács Amália volt. Szorult helyzetében sem
tudott elnyomni egy mosolyt, mert otthon olyan sokat beszéltek arról, hogy a magyarok a földön mindenhol megtalálhatók. Az ember bármelyik országba megy és fölüti a telefonkönyvet talál egy Szabót vagy Kovácsot vagy esetleg Nagyot és Horvátot. Tehát a magyar már megvolt és a kérdés, hogy fog e segíteni.
Bedobott egy érmét és tárcsázott. Mikor fölvették magyarul szólalt meg.

- Kovács Amáliával szeretnék beszélni. - először csend és sóhajtozás volt a vonal végén, aztán egy gyenge női hang szólalt meg magyarul.
- Amália már két éve meghalt. Ki keresi?- Leila nem is tudta hogyan kezdje el.
- Asszonyom a nevet a telefonkönyvből néztem ki. Elnézést és részvétem. Magyar vagyok és most érkeztem Bejrutba és segítségre van szükségem. -
- Én Kovács Anna vagyok a nővérem volt Amália. Mondja el, hogy mi a problémája, hátha tudok segíteni. - Leila megkönnyebbülten sóhajtott föl és megkérdezte nem mehetne e el inkább a hölgyhöz és mondhatná el személyesen a problémáját. Mint kiderült alig két saroknyira lakik Anna attól a
telefonfülkétől ahol Leila volt. A lány lezárta a terepjárót és elindult Anna lakása felé. A nő egy bérház első emeletén lakott egy csemegeüzlet fölött. Leila becsöngetett és várt. Nemsokára motoszkálást hallott az ajtó mögül és aztán egy őszhajú filigrán idős nő állt előtte aki bizalmatlanul
méregette.
- Leila al Kadham vagyok, az előbb én telefonáltam. -
- Mégsem magyar?- állta el az utat a nő szigorúan.
- De igen. Apám magyar nőt vett el és ott végezte az egyetemet. Én ott születtem és ott éltem eddig. -
- Jöjjön be- állt arrébb a nő és beengedte.
- Leila és most hallani akarom, hogy mi a problémája, bár azt nem igérhetem, hogy tudok segíteni. -
- Köszönöm, hogy meghallgat. Egy fiatal amerikai barátommal jöttem Bejrutba aki azért kisért el, hogy ne essen bajom a repülőtérig, ahonnan haza akartam utazni. A fiú Joe katona, de most civilben volt és terroristák fogságába estünk a romvárosrészben, ahol őt túszul ejtették. Én azt mondtam, hogy a foglya voltam, mert egy parancsnok elrabolt a falumból és
mikor észrevette, hogy terhes vagyok Európába akart küldeni, hogy elvegyék a gyerekemet. Engem befogadtak és viszonylag szabadon járkálhatok, de őt kínozzák. A kérésem csak annyi lenne, hogy hívjon föl egy telefonszámot és mondja azt el amit tőlem hallott. A szám Joe főnökének a száma. Ha megtudják, hogy hol van akkor talán tudnak valahogy segíteni. Megteszi?- az idős nő nézte egy ideig, aztán halkan mondta.
- Már lassan ötven éve élek Bejrutban és közel nyolcvan vagyok, de még semmi izgalmas nem történt velem. Lehet, hogy most majd fog. Amália a nővérem azt hiszem be sem engedte volna magát, de én segítek. Adja ide a számot kedves. Mikor hívhatom?- Leila gyorsan leírta Hogan őrnagy által megadott számot, amit megjegyzett arra az esetre, ha valami problémája lenne. Elmondta, hogy csak Hogan őrnagynak szól az üzenet és csak este hatkor lehet hívni és már indult is. Az ajtóból még visszafordult.

- Nagyon köszönöm Anna, hogy segít. Ha jövünk élelmiszert venni, majd megint eljövök ha tudok vagy telefonálok, hátha hagytak üzenetet. - a nő mosolygott.
- Várni fogom Leila. Még valamit megkérdezhetek?-
- Igen-
- Tényleg gyereket vár?- a lány csodálkozva nézett vissza aztán elnevette magát.
- Nem. Nem várok gyereket, de muszáj volt ezt mondanom, hogy meg ne erőszakoljanak. - amondat végére már könnyek folytak a szeméből, de gyorsan letörölte és elköszönt.
- Viszontlátásra Anna Néni. -
A kocsinál nem volt semmi változás, így hát beült és várta a férfit.
A főhadiszállásra visszaérve már derűsebben nézett körül, de a hangulata rögtön elromlott, mikor a fogvatartott Joe- t meglátta. Odament hozzá és vizet adott neki, amit az őr nem nézett jó szemmel, de nem szólt érte. A fiú megpróbált ránézni, de a szemei annyira be voltak dagadva, hogy alig látott. Az egyik karja valószínűleg el volt törve, minden mozdulatnál följajdult a fiú. Leila megpróbálta kiszabadítani a sérült kezet, mert az is hátra volt kötve az őr rászólt, hogy tünjön el. A lány majdnem elsírta magát tehetetlenségében és ami tetézte fájdalmát az az volt, hogy Joe azt hitte, hogy ő tényleg a terroristákhoz csatlakozott. A fiú meg volt róla
győződve, hogy ő kitervelte, azt, hogy idecsalja és tuszul ejteti. Mikor egy hét múlva újra bementek a városba, alig várta, hogy magára maradjon. Szerencsére a társa megint elment. Valószínűleg barátnője volt a környéken.
A lány ujra bezárta a kocsit és sietett Annához. Remegve állt az ajtóban, amíg az ki nem nyílt előtte. Idős segítője mosolyogva állt előtte.
- De örülök, hogy nem esett bajod. Gyere be gyorsan. - húzta be és ölelte meg barátságosan Anna.
A lány bement és az elmúlt időben elszenvedett dolgok most az idős nő kedves érintésére kitörtek belőle és zokogva borult a kanapéra. Ekkor simogatást érzett a haján és egy erős kéz átölelte. Fölnézett és a könnyei egy pillanat alatt elapadtak.
- Peter- kiáltott föl rémülten, de a szive olyan vészes gyorsasággal kezdett verni, hogy azt hitte ha nem szorítja össze a ruhát magán hát kiugrik a helyéből. A férfi átölelte, de ő eltolta magától és gúnyosan jegyezte meg.
- A jenkiknek te vagy az egyetlen Rambójuk, hogy mindig beléd botlom?- a férfi elengedte és fürkészve nézte.
- Talán Stallonét vártad?-
- Nem is tudom, de így nagyon unalmas lesz a szexuális életem, ha mindig te jössz. - a lány bántani akarta Petert, de ő maga sem gondolta meg, hogy mit mond és mire a mondat végére ért elvörösödött és zavartan nézett Annára aki ott állt mellettük.
- Azt hiszem nekem el kell mennem vásárolni, ti csak beszélgessetek nyugodtan. - mondta angolul és már ment is ki a lakásból.
Peter még mindig a lányt nézte fürkészőn.
- Mi baj van kicsim?- szólalt meg gyengéden és megpróbálta újra átölelni a lányt. Leila kibújt az ölelésből és úgy mondta el, hogy mi történt Joeval és vele.
- Peter kérlek segíts Joenak. Kérlek!Nagyon szenved!-
- Leila megpróbálok segíteni, de tudnom kell még valamit. Beleszerettél abba a fiúba?-
- Peter ha most igent mondok akkor változik valami?-
- Nem. Én mindenképpen megpróbálok segíteni, de kettőnk miatt akartam tudni. Leila én. . . . -
- Ne mondj semmit. Mielőtt eljöttem beszéltem Hogan őrnaggyal és ő őszinte volt, nem úgy mint te. . . Inkább arról beszéljünk, hogy hogyan tudnánk Joenak segíteni. -
Peter elgondolkodott azon, hogy mit mondhatott Hogan a lánynak amitől az ennyire megváltozott. Aztán úgy itélte meg, hogy most tényleg Joe kiszabadításával kell foglalkozniuk.
- Be tudnál valahogy vinni a csoportba?Mondjuk, hogy a városban találkoztunk és a nagybátyád vagyok. . . . vagy az unokatestvéred. -
- Nem. Még engem sem fogadtak be. Bizalmatlanok velem. -
- Akkor viszont mindent le kell rajzolnod részletesen. - egy térképet hajtott szét a lány előtt. - Jelöld be, hogy hol van az őrség, hogy hol őrzik Joet és hol laknak a terroristák. Mindent ami az eszedbe jut. -
A lány tanulmányozni kezdte a térképet ami olyan részletes volt, hogy minden ház szerepelt rajta. Ámulva nézett Peter arcára aki nagyon komoly volt és őt figyelte.
- Ismered a várost?-
- Jártam már itt. Na kezdd el. Mikorra kell visszamenned?-
- A múltkor több mint egy órát volt távol a kisérőm, gondolom most is eddig tart neki. Figyelj. - kezdte berajzolni az őrhelyeket, azt a helyet ahol Joet őrzik és azt a lakást is ahol ő lakik a parancsnokkal és néhány katonával.
Peter szorosan odahajolt, hogy jól lásson mindent. Leila érezte forró
leheletét a fülénél a haján és nagyon melege lett a férfi közelségétől. A fejét nem merte megmozdítani, mert attól tartott, hogy akkor hozzáér Peterhez. Ahogy így magyarázott néha hátradobta hosszú haját ami időnként előre bukott és akadályozta a rajzolásban. Peter alig tudta magát türtőztetni annyira fölizgatta a lány. Mikor aztán Leila hátradobta a haját ami súrolta az arcát és kitűnt apró pihékkel borított nyaka már nem
uralkodott magán. Megcsókolta a lány nyakát majd a fülét és az arcát. Aztán megfordította a megmerevedett Leilát és csókolni kezdte a száját. A lány először nem ellenkezett sőt érezte, hogy odaadóan hozzásimul, de ez csak egy pillanatig tartott, mert ellökte magától a férfit és villámló szemmekkel
nézett rá.
- Nem!Ezt még egyszer nem teszed meg velem. -
- Leila. . . . - Peter magabiztossága eltűnt, szinte félve könyörgött.
- Kedvesem. Mi van veled?Én. . . . -
- Hagyj békén!Érted?Nem akarok a szeretőd lenni. - Peter lehajtott fejjel ült.
- Jó értem. Akkor beszéljünk Joeról. - de nem értett semmit.
A lány elmondta az őrségváltások idejét és a csoport napirendjét. Aztán megkapta Petertől az utasításokat és egy kisméretű pisztolyt amit a blúza alá rejtett és sietett vissza az autóhoz. Ezen a napon már nem volt szerencséje, mert a társa már a kocsinál várta és eléggé ideges volt a lány
késése miatt. Leila nem magyarázkodott csak szó nélkül beült a kocsiba és már indultak is vissza.
A lány az élelmiszert pakolta ki a kocsiból mikor megjelent a
parancsnok Ali.
- Hol jártál a városban?- Leila elpirult és halkan mondta.
- Orvosnál. Tudod, hogy gyereket várok az amerikaitól. - a férfi
fürkészőn nézett rá.
- Na és miből fizetted?-
- Nem kellett fizetnem mert az ingyenrendelésen voltam. -
Látszott, hogy Ali megnyugodott.
- Na és hogy van a gyerek?Megtartod?-
- Igen megtartom ha tudom, de az orvos szerint nem biztos, hogy megmarad. -
- Jó lenne, ha inkább a városban laknál, mert itt veszélyes neked és a gyereknek. - jegyezte meg még a férfi és mikor elment a lány megkönnyebbülten és szinte lelkiismeretfurdalással nézett utána. Este sokáig fönnmaradt és úgy tizenegy óra körül főzött egy kávét és levitte a Joet őrző férfinak. Megpróbált vele beszélgetni, de ez nem volt valami barátkozós tipus. Éjfélkor megjött a váltás. Szerencsére jutott még annak is kávé és a lány megpróbálta ezt is szóval tartani szerencsére nagyobb sikerrel, mint az előzőt. Aztán ez még fogdosni is kezdte így hát Leilának nem maradt más választása, mint az hogy úgy csinált, mintha belemenne a
játékba. Undorodott és mégis hagyta hogy a férfi csókolgassa. Joe összekötözve feküdt a földön és őt nézte. Leila látta a szemében a megvetést. , de remélte, hogy a fiú véleménye meg fog változni hamarosan.

Közben Peter két utcányira onnan megvárta az őrségváltást majd az őr mögé került és átvágta a torkát. Amint a test elernyedt a földre engedte és behúzta egy lépcsőházba. Még két másik őrt tett ártalmatlanná mire odaért ahol Joet feltételezte. Meghagyta a lánynak, hogy foglalja le a fiú
őrzőjét és ha kell avatkozzon közbe, mert a terroristák hajlamosak baj esetén megölni a tuszaikat. Hangokat hallott az épületből és amint beljebb ment meg tudta különböztetni a lány és egy férfi hangját. Leila próbálta rábírni a férfit arra, hogy várjon másnapig és akkor majd nyugodtan tudnak szeretkezni de a férfi makacs volt és rögtön akart. Peter érezte, hogy időben érkezett és belépett a szobába és pisszegett az arabnak. A férfi
csodálkozva nézett rá. Talán azt hitte, hogy valamelyik társa zavarta meg. Elengedte a lányt és közelebb lépett, de a puskáját a falnál hagyta. Peter állon ütötte amitől az hátratántorodott és még mindig nem értette, hogy miért és ki támadta meg. Azt hitte csak a lány miatt kapta, de mikor meglátta a kést a támadója kezében már ordítani akart, amire
már nem jutott ideje, mertPeter átvágta a hangszálait is a nyakán és csak némi hörgés hagyta el a száját. Peter a lányra nézett és meglátta, hogy az fölkapta az arab fegyverét és feléje fordítja.
- Leila- szólt rá, de akkor már Joe is megszólalt.
- Vigyázz!Ez a kurva nekik dolgozik!- Peter odament a fiúhoz és a még véres késével átvágta a köteleit és segített neki fölállni. A lány még mindig ott állt a puskával a kezében és azon gondolkodott, hogy ujra képes lett volna ölni ennek a férfinek a kedvéért.
Peter odaszólt neki.
- A puskával vigyázz, nehogy becsukd a szemed mikor lőni kell. - és már indult is kifelé a fiút támogatva. A lány mögöttük ment. Lassan haladtak, mert Joe nagyon rossz állapotban volt, de a veszélyes részen túljutva Peter egy
kocsiba ültette a fiút aztán mikor a lány is odaért elvette tőle a fegyvert és besegítette a kocsiba.
- Valószínű, hogy reggel hatig nem fognak semmit észrevenni, addig el kell hagynunk az országot. - Joe még mindig bizalmatlanul nézett a lányra és úgy kérdezte Petert.
- Biztos vagy abban, hogy nem fog elárulni?-
- Igen Joe, mivel ő hívott ide, hogy szabadítsunk ki. -
Leila egy kendőt vett elő és a fiú karja alatt átvéve megkötötte a nyakában.
- Ne haragudj Joe, de úgy kellett tennem, mintha velük lennék. -
A fiú megnyugodva, de fájdalmas arccal mondta.
- Nagyon meggyőzően játszottál. Gyűlöltelek. Ha a kezeim közé kerülsz hát én megöllek. -
- Még szerencse, hogy vigyáztak rád. - mosolyodott el a lány és megsimogatta a fiú arcát. Peter szomorúan látta, hogy a lány tudomást sem vesz róla. Már egy órája, hogy kiértek a városból mikor Peter leállította a motort és kiszállt a kocsiból. A tenger felől fújt a szél így hát hamar meghallották a kis
motoros hangját ami a part közelében cirkált. A kikötő kihalt volt. Csak az őrhajó hangja hallatszott. Peter egy kis halászbárkához ment és benézett a kajütbe és mivel senkit sem talált ott besegítette a lányt és Joet. Peter a kormányhoz ment és miután eloldotta a bárkát kimanőverezett a kikötőből. A motoros rögtön utánuk ment és rájuk világított, de mikor megismerte a hajót lekapcsolta a lámpákat és tovább ment. Leila föllélegzett és remélte, hogy Peter tudja kezelni a hajót a nyílt vízen is. Már világosodott mikor Peter leszólt nekik, hogy készüljenek, mert mindjárt kikötnek. Leila fölébresztette Joet aki egyre sápadtabb volt és fölsegítette a fedélzetre.
- Hogy vagy?- kérdezte tőle Peter és Joe csak fájdalmasan nézett rá és nyögött. Leila válaszolt helyette.
- Nagyon rosszul van. Kórházba kell gyorsan juttatni. -
- Meglesz- mondta Peter és a lány fáradt arcára nézett. A lány őszintén aggódott a fiúért. Pár perc múlva kikötöttek.
- Hol vagyunk?- kérdezte a lány?
- Izraelben- válaszolt Peter.
A stégen férfiak várták őket. Joet hordágyra fektették és egy mentőautóhoz gurították. Peter megfogta a lány karját és megkérdezte.
- Vele akarsz menni?-
- Szeretnék. . . . . de nagyon fáradt vagyok. . . . -
- Ö most már biztonságban van. Gyere inkább velem. Van itt a közelben egy szobám és ott lepihenhetsz. Mikor fölébredtél meglátogathatod őt. - Leila nem sokáig gondolkodott. Örült, hogy még egy ideig a férfi közelében lehet. Elköszönt Joetól és megigérte, hogy majd bemegy hozzá és már indult is Peter után. A férfi észrevette, hogy a lány megborzong a hüvös hajnali széltől, de nem ölelte át, mint ahogy szerette volna. Szótlanul ment mellette. A motelszoba ajtaja az utcáról nyílt és nem volt bezárva. Peter megmutatta a fürdőszobát aztán már indult is kifelé.
- Itthagysz?- szólt utána a lány.
- Igen. Nyugodtan pihenj, fürödj meg. Nekem még sok dolgom van. Megpróbálom megszervezni a hazautazásodat is. . . - Nem fordult meg, rögtön kiment. Leila arra várt, hogy majd visszajön és átöleli őt, de hiába, mert nem jött. Szomorúan ment be a fürdőszobába és forró vizet engedett a kádba, aztán valószínűtlenül sok habfürdőt töltött a vízbe és élvezettel
engedte bele magát a habos vízbe. Élvezettel engedte el magát. A víz megnyugtatta és elálmosította. Megmosta a haját is, de arra már nem volt ereje, hogy megvárja, hogy megszáradjon. Meztelenül, vizes hajjal feküdt az ágyba, ahol érezte Peter férfias illatát. Rögtön elaludt és arról álmodott, hogy elveszít valakit, akit nagyon szeret. Álmában sírt, aztán arra ébredt, hogy valaki szólongatja. Kinyitotta a szemét és érezte, hogy valaki megöleli. Tudta, hogy Peter az és hozzásimult, nem törődve meztelenségével. A férfi gyengéden simogatta a hátát és még mindig nedves haját. Leila szólalt
meg előbb, mert úgy döntött, hogy nem érdekli Peter családja, felesége, akárkije. § még egyszer szeretni akarja ezt a férfit mielőtt elválnak. Pedig próbálta magát lebeszélni a dologról, hiszen ezt a férfit nem is ismeri, csak azt tudja róla, hogy profi módon tud gyilkolni. De minden hiába, mert amit érzett az nem gyűlölet volt. Kívánta a férfi érintését, simogatását, becézgetését.
- Kedvesem!Ne engedj el. Szoríts!- Peter azt gondolta, hogy a lány ébredés után azt hiszi, hogy más van ott. Esetleg Joe ezért eltolta magától a lányt és megrázta.
- Leila!Rosszat álmodtál, ébredj föl. Én Peter vagyok. - a lány ránézett és nyugodtan mondta.
- Tudom. Peter Jackson. Nem érdekel semmi sem. Szeretkezni akarok veled. - a férfi értetlenül nézte a lányt, de még most sem mondta meg az igazi nevét. Elfordult tőle és úgy szólt vissza.
- Öltözz!Indul egy gép közvetlenül Budapestre amivel haza tudsz menni. Abban már csak reménykedni tudok, hogy a gépedet nem térítik el. - Leilát elszomorította az elutasítás. Összegömbölyödött a takaró alatt és úgy nézett a férfi hátára. Peter várt és hogy nem hallott mozgást az ágy
felől megfordult.
- Nem öltözöl?- nézett a lányra csodálkozva. A lány nem szólt. Becsukta a szemét és csak feküdt szótlanul. Nem akart tudomást venni a külvilágról. Peter odaült mellé.
- Ne butáskodj már. Most végre hazamehetsz, talán minden bonyodalom nélkül és ha Joe rendbe jön majd biztosan meg fog látogatni. Beszéltem az orvosával és azt mondta, hogy rendbe fog jönni. Nyisd ki a szemed Leila- suttogta.
- Kapok most is kisérőt?-
- Nem tudtam Hogannal beszélni az ügyről, de azt hiszem ő ragaszkodna hozzá. -
- Ki fog velem jönni?-
- Még nem tudom- Peteren látszott, hogy ideges.
- Öltözz már föl!Én addig szerzek egy hajszárítót, mert vizes a hajad. -
A férfi kiment és a lány szomorúan, de öltözni kezdett. Elég kellemetlen volt a több napja viselt ruhákat fölvenni, de úgy gondolta, hogy majd otthon végre átöltözik.
Legalább egy óra eltelt mire kopogtak az ajtón. Egy egyenruhás katona állt ott egy hajszárítóval. A lány mikor meglátta végig simította a haját és barátságtalanul mondta.
- Egy kicsit elkésett a hajszárítóval közlegény. - a katona nem reagált, hanem hivatalos hangon tájékoztatta.
- Asszonyom Hogan őrnagy küldi ezt a repülőjegyet és az igazolványt amivel megérkezése után jelentkeznie kell az USA nagykövetségén, de az utóbbi napokban történtekről nem beszélhet még ott sem. Ha készen áll kiviszem a repülőtérre. -
- Maga velem utazik?-
- Nem Asszonyom én csak meggyőződöm arról, hogy biztosan elmegy. - a lány elindult az ajtó felé.
- Mehetünk. - szólt rá a katonára aki rögtön előrement és beszállt a kocsiba, ami az ajtó előtt parkolt. Nem volt valami udvarias, mert nem nyitotta ki az ajtót a lány előtt. Leila szomorúságában észre sem vett ilyen apróságot.
Már a gépen voltak az utasok és valószínűleg ő volt az utólsó utas. Körül sem nézett csak befészkelte magát az ülésre és aludni próbált. Aztán mikor földübörögtek a motorok úgy érezte, mintha valami szorítaná a mellkasát belülről. Aztán megindultak a könnyek a szeméből és hangtalanul sírt.
A légikisasszony megkérdezte, hogy tudna- e segíteni valamiben, de ő csak papírzsebkendőt kért és elküldte a lányt. A hangszóróból megtudta, hogy a gép leszáll Cipruson és egy fél órát fog várakozni. Öt már nem érdekelte semmi. Nem tudott másra gondolni csak Peterre és arra, hogy elutasította
őt. Az érintésére, szigorú arcára, mosolyára. Tudta, hogy ő is hibás, mert először haragudott a férfira amiért nem mondta meg, hogy van családja, de most már nem bánta, csak egyszer láthatná még.
Már a Ciprusi leszálláshoz közeledtek, mikor a légikisasszony egy borítékot adott át neki. Először értetlenül nézte a lezárt borítékot, de aztán győzött a kíváncsiság és felbontotta. Egy gépelt papir esett ki a borítékból furcsa szöveggel. A lány már harmadszor olvasta el és nem akart hinni a szemének. Körülnézett de nem látott ismerős arcot. Mindenki az utaskisérőre figyelt aki éppen most mondta el, hogy leszálltak Cipruson, kiszállhatnak a gépből, de a repülőteret nem hagyhatják el és hogy a gép 3o perc mulva tovább indul Budapestre. A lány mégegyszer elolvasta az üzenetet.
"Szálljon ki Cipruson a gépből és a repülőtér előtt álló fekete kocsiba üljön be. Ha nem teszi amit mondunk a gépet felrobbantjuk. "
Ennyi.
A többi utas nem mozdult csak ő állt föl és indult el remegő lábakkal a repülőtér épülete felé. Azt gondolta most már bármi is történjen nem érdekli. Már nem érzett igazi félelmet. Gépiesen ment át a csarnokon és lépett ki a túloldalon ahol rögtön meglátta a fekete autót. Nem ült a
kocsiban senki, de az ajtaja nyitva volt. Beült a hátsó ülésre és várt. Pár pillanat mulva valaki beült a vezető ülésre és elindította a kocsit.
Leila agyában megfordult, hogy a gépről lemarad, ha innen elviszik, meg az is, hogy biztos amerikainak hiszik, azért rabolják el. De kérdezni nem tudott, mert a hátsó ülést átláthatatlan üvegfal választotta el a sofőrtől. Legalább a gép megmenekült- sóhajtott föl és hátradőlt. . Egy félóra
telhetett el mikor végre lassított a kocsi, aztán érezte, hogy befordul valahová és megállt. Megpróbálta nyitni az ajtót, de az nem sikerült. Pár perc mulva aztán ujra elindultak és most már egy tíz perces út után álltak meg ujra. Leila hiába próbálta bemesélni magának, hogy neki már minden mindegy, mégis elkezdett félni. Mikor nyílt az ajtó kíváncsian nézte, hogy ki
az elrablója, de a sötét után a hirtelen vakító nap fénytől semmit sem látott csak körvonalakat. Hirtelen becsukta könnybelábadt szemét és várta, hogy mi fog történni. Érezte, hogy egy erős kéz kulcsolódik a csuklójára és kihúzza a kocsiból. Ekkor aztán ujra kinyitotta a szemét, de
nem volt ideje nézelődni, mert egy száj nyomult az övére és erőszakosan, követelőzőn csókolni kezdte. Közben két kar szinte satuba fogta, hogy mozdulni sem tudott a szorítástól. Leila meresztgette a szemét majd hirtelen kibontakozott az ölelő karokból amik vágyakozva nyúltak utána, de engedték. Püfölni kezdte a férfi mellkasát az öklével.
- Te szemtelen jenki disznó mit akarsz tőlem?Mi volt ez a komédia a lezárt kocsival?- dühös volt és a férfi alig tudta lefogni. Ujra magához ölelte és nevetett. A lány kezdett lehiggadni és körülnézett. Peter aki erősen fogta meg akarta csókolni, de ő elfordult és azt a hófehér villát nézte ami
közvetlenül a tengerparton állt és ők a kocsifeljáróján álltak.
- Tetszik?- kérdezte Peter és a hangjából olyan kedvesség sugárzott, hogy ő majd elolvadt tőle.
- Hát. . . . - kezdte ő, de a férfi megint nevetett és fölkapta őt a karjaiba.
- Ne legyél gonosz. Ne merj rosszat mondani erre a házra. - odaértek az ajtóhoz és a férfi most már félkézzel tartotta, mert a másikkal az ajtót nyitotta. A villa belülről is csodás volt, legalábbis amit Leila eddig látott. Peter a nappaliban tette le egy kanapéra és letérdelt eléje. Először
csak nézte, aztán halkan megszólalt.
- Kedvesem!Szerelmem!Leilám!Tölts el velem itt egy hónapot. -
A lány szive vadul kalapált.
- Peter, de miért kellett így idehozni engem?-
- Az elmúlt hetekben annyi mindenen átestél, hogy úgy éreztem nem méltó egy Rambóhoz, ha csak úgy megkérlek, hogy gyere velem. Azt hiszem akkor nem is jöttél volna ugye?-
- De hiszen még reggel elutasítottál- nevetett most már a lány is.
- Igen, mert hülye voltam, de aztán beszéltem azzal az erkölcsvédő Hogannal akitől megtudtam, hogy mit hazudott neked, azért, hogy megszabadítson a karmaidból. Arra nem is gondolt, hogy én nem akarok megszabadulni, sőt minden vágyam a karmaid közé kerülni. Ez az egy hónapos nyaralás most az ő
engesztelő ajándéka. - közben elkezdte a lány ruháját gombolgatni és a felszabaduló helyeket apró csókokkal köszöntötte. A lány rögtön kívánni kezdte a férfit, de azért még megkérdezte.
- Tényleg nincs otthon senkid?- Peter megállt a gombolással és komolykodó arccal nézett a lányra.
- Ha úgy tudnád, hogy van otthon valakim, akkor nem állnál szóba velem és nem küzdenél értem?-
- Nem. Mivel úgy tudtam, hogy családod van én el akartam utazni haza és el akartalak felejteni. - a férfi megfogta a lány kezét és belecsókolt a tenyerébe.
- Nagy hiba lett volna. Szeretlek Leila és azt hiszem mostantól csak te létezel számomra. - lehúzta a lány blúzát és gyengéden simogatta a melleit.
- Még igazából meg sem tudtalak nézni magamnak. - a szájával izgatta a mellbimbókat amik pillanatok alatt meredezni kezdtek. A lány fölsóhajtott és beletúrt Peter hajába, aztán elkezdte őt vetkőztetni. A férfi is segített és így pillanatok alatt meztelenül állt a lány előtt aki lélegzetét visszafojtva nézte a szemtelenül fölfelé ágaskodó hímvesszőt.
Nézték egymást, aztán Peter újra a lány elé térdelt és őt is megszabadította a ruhájától. Elkezdte simogatni és csókolni a lányt, de úgy hogy egy millimétert sem hagyott ki. Leila remegett a teste megfeszült és odahúzta magához a férfit. Szorosan simultak egymáshoz és hevesen csókolóztak. Egy óvatlan pillanatban legurultak a szőnyegre és nevetve nézték egymást. Peter óvatosan benyúlt a lány lábai közé és mivel úgy
találta, hogy a lány már alig várja, hogy befogadhassa őt, fölé magasodott és lassan nyomta be a szerszámát a lányba, aki nagyot sóhajtott és amilyen szorosan csak tudott odanyomta magát Peterhez. Először lassú. majd egyre gyorsabb mozgásba kezdtek és közben csókolták egymást. Egyszerre jutottak föl a csúcspontra és aztán sokáig maradtak úgy szorosan összefonódva, szerelmesen.
Leila volt az aki először mocorogni kezdett.
- Peter én nem maradhatok itt veled. -
- Kedvesem ne beszélj butaságokat. Ugyan miért ne maradhatnál?-
- Nincs semmi ruhám. Mit vennék föl egy hónapig?- Peter kacagni kezdett.
- Nem lesz szükségünk ruhára. Az csak időpocsékolás lenne, ha mindig le kellene szednem rólad a ruhákat. Igy akarlak látni mostmár mindig. - a lány odasimult hozzá, aztán ujra megszólalt.
- De nekem haza kell mennem, mert otthon aggódnak értem. -
- Majd telefonálsz-
- De. . . . . -
- Nem szeretsz?-
- De igen. Csak. . . . -
- Leila Kedvesem!Nem akarok többet elválni tőled egy percre sem. Legyél a feleségem. Kérlek maradj velem!- Ez az erős férfi most olyan volt, mint egy magányos kisfiú.
- Peter nagyon jó veled, de. . . . -
- De?Unalmas lenne a szexuális életed, ha mindig velem lennél?-
Peter hangja keserű volt.
- Peter semmit sem tudok rólad a neveden kívül. -
- Ez akkor sem zavart mikor először lefeküdtél velem. Különben még a nevemet sem tudod. - a lány fölült és picire összegömbölyödött és szomorúan nézte kedvesét, aki odahajolt hozzá és átölelte.
- Kicsikém, ne legyél szomorú, mindent elmondok, csak adj időt és
mondj igent. -
- Igen Peter szeretlek és én is veled akarok lenni mindig. -
- A feleségem leszel?-
- Igen és oda megyek ahová te mész. -
- Szerelmem nem is tudod, hogy mire akarsz vállalkozni-
- Mindent vállalok. -
- Akkor különleges kiképzést kapsz tőlem és be kell, hogy lépj a hadseregbe és meg kell tanulnod nyitott szemmel lőni. . . . - nevetett, mert a lány az öklével gyömöszölni kezdte a mellkasát, majd folytatta.
- Meg kell tanulnod az engedelmességet. Minden parancsomnak gondolkodás nélkül alá kell vetned magad. -
- Várom a parancsaidat- kuncogott Leila.
- Csókolj meg!- a lány megcsókolta és elégedetten mondta.
- Azt hiszem ez a hadsereg tetszeni fog nekem. -
- Leila most figyelj. A nevem Peter Dale. Általában egyetemi oktató vagyok és a keleti irodalom és a nyelvek a szakterületem. Legutóbb egy arizonai egyetemi városkában éltem egy évet, de ha visszamegyek már nem ott fogok tanítani. A hadseregben megtanultam amit Rambónak tudni kell és a nyelvtudásom miatt különleges feladatok elvégzésével bíztak meg. Van úgy, hogy hónapokig semmi feladatom nincs, de van úgy, hogy hónapokig bevetésen vagyok. Mindig egyedül dolgozom, de Hogan szerint mi ketten csodákra lennénk képesek. -
A lány odabújt hozzá és végigsimította a mellkasát, aztán csókolta a mellbimbóit.
- Szerintem is próbáljuk ki-
- Leila nem arról volt szó, hogy mindent elmondok?-
- De igen, majd utána. . . . . - újra szeretkeztek. Peter úgy érezte, hogy nem tud betelni a lánnyal. Mikor már megnyugodva feküdtek egymás mellett Peter folytatta az elbeszélést.
- Kedvesem azt még nem is tudod, hogy Tracy és a többi túsz, vagyis egyenlőre a nők és a gyerekek szabadok. -
- Erről jut eszembe Peter, mi lesz ha gyerekeink lesznek?- a férfi elkerekedett szemmel nézte.
- Micsoda?Azt akarod mondani, hogy nem védekeztél?-
A lány nevetett.
- Hát persze, hogy nem védekeztem, de ne félj még nem érzek semmit, de lehetséges nem?-
- Ha tényleg gyerekünk lesz, akkor visszavonulunk és csak a gyerekeinknek élünk. -
Átölelték egymást és úgy érezték, mintha nem csak a lelkük , de a testük is közös volna.