Koszorúslányok

Jo az iskolából hazatérve a konyhában találta Steve-et, a bátyját, annak barátnőjét Betsy-t és az édesanyját.
-Jó hírünk van kicsim! -jelenetette be az anyja.
-Mi az? -kérdezte a lány izgatottan.
-A bátyáddal eljegyeztük egymást. -mondta boldogan Betsy és felemelte a bal kezét hogy megmutassa a gyémánt eljegyzési gyűrűt.
-Gratulálok! -mondta Jo tudva mennyire örülni szokott Steve, ha Betsy a közelében volt.
-Szóval… lenne egy nagy kérésünk! -folytatta Betsy.
-Igen? -mondta Jo és hirtelen úgy érezte mintha elmerülne.
-Nagyon szeretném ha te lennél az egyik koszorúslányom! -mondta Betsy.
Jo arcán döbbenet és félelem jelent meg.
-Én…nos… úgy értem… -hebegte a lány keresve a szavakat, amikkel nem sérti meg Betsy-t.
A bátyja ragyogó arccal nézett rá.
-Hát persze hogy a koszorúslányotok lesz, hiszen nem bántaná meg a bátyját! -mondta Jo anyja szintén ragyogó arccal.
-Persze.. Nagy megtiszteltetés a felkérésetek. -felelte Jo egy kis szünet után.
-Tudom hogy egy nagy elkötelezettség, de örülök hogy így érzel és vállalod! -mondta Betsy.
-Örömmel.. de most el akarom újságolni a hírt néhány barátnőmnek, úgyhogy ha megbocsátotok…
Jo gyorsan elhagyta a konyhát és a szobájáig visszatartotta a könnyeit. Ott az ágyára vetette magát és sírva fakadt.
Pár héttel később Betsy egy kis ebédre hívta a koszorúslányait. Jo mellett ott volt Betsy három barátnője: Sara, Lucy és a Hanna, a koszorúslányok vezetője. Rajtuk kívül Betsy húgai, Ellen és Mary, illetve Jo unokahúga, Sally is felkérést kapott, amit elfogadtak. Jo volt közöttük a legfiatalabb. Betsy az alkalomra kibérelt egy apró éttermet. Egy hosszú asztalnál ültek, ami tele volt ételekkel és pezsgővel. A lányok vidáman csacsogtak és nevetgéltek. Azután Betsy a lényegre tért. Összecsapta a tenyerét hogy figyelmet kérjen és azt mondta:
-Lányok! Kiválasztottam a ksozsorúslány ruhát.
Ellen lépett be a helyiségbe a ruhában, hogy bemutassa a többieknek. Világos kékeszöld színű volt, rövid szoknyával és testhez tapadó felsőrésszel. Nem sok teret hagyott a fantáziálásnak.
-Nekem tetszik! Nagyon szexi! -mondta Sara.
A lányok felnevettek és újra beszélgetni kezdtek. Az étkezés után Betsy komolyabb hangot ütött meg.
-Tudom hogy ezért a részért nem vagytok oda, de beszélnem kell róla.
-Mindannyian tudjuk hogy mit vállaltunk. Szeretünk és azt akarjuk hogy boldog életed legyen.- mondta Hanna.
-Annyira örülök, hogy ilyen barátnők vagytok… Tudom hogy féltek, de el kell mondanom... 
Betsy egy pillanat szünetet tartott mielőtt folytatta volna:
-Steve-vel úgy döntöttünk, hogy a koszorúslányok a Táncot fogják bemutatni.
A helyiség elcsendesült. Jo hátán borzongás futott végig amikor meghallotta hogy az esküvő hogyan fog a számára véget érni. Több módja is volt annak, ahogy a koszorúslányok utolsó kötelezettségüket teljesíthették a menyasszony és a vőlegény felé. Rájuk lassú akasztás várt.
-Steve-vel úgy érezzük hogy ez a legszexibb lehetőség és többségetek a legjobbat akarja majd mutatni nekünk és a vendégeknek. -mondta Betsy.
A régi szokások megkövetelték az ifjú pártól, hogy mutassanak be áldozatot a családjuk és barátaik köréből, ami boldogságot és gyermekáldást biztosít majd nekik. Jo némán ült és csak belül pánikolt. Az ifjú élete feláldozása már önmagában ijesztő volt, de az hogy ez fuldokolva, küszködve fog történni, különösen megrémisztette. Remélte hogy Betsy egy könnyebb és gyorsabb módot választ. Lövésben vagy méreginjekcióban bízott, de most már tudta hogy fel fogják akasztani.


****


Pár hónappal később az esküvő már közel volt. A koszorúslányok elintézték minden függőben levő ügyüket és utolsó vakációként Betsy-vel és Steve-vel egy trópusi szigetre, az esküvő helyszínére utaztak. Jo próbált megfeledkezni arról, hogy nem fogja élve elhagyni a szigetet és élvezni akarta a trópusi paradicsomot. Ez azonban nehéznek bizonyult, mert a többi koszorúslány állandóan sokáig maradt fent és múltbeli esküvői élményeikről beszéltek. És természetesen gyakorolniuk is kellett a szertartásra. Jo majdnem minden nap a majd vesztőhelyként szolgáló lugasban állt és azt gyakorolta hogy ne pánikoljon amikor felhúzzák. Természetesen a próbák alatt csak lábujjhegyre emelték a kötéllel, de még így is félelmetes élmény volt. Sara lelkesen segített mindannyiuknak. Izgatottan várta a napot és szerette volna ha a többiek is így éreztek volna. Az egyik este meghívta magával Jo-t a hotel bárjába.
-Két martinit kérünk! -mondta Sara a pincérnőnek, miután helyet foglaltak.
-Még nem vagyok 21. -mondta Jo, amikor a nő elsétált.
-Ha te nem mondod el, én sem. -felelte Sara és beszélgettek amíg az italaik meg nem érkeztek.
Miután Jo kortyolt egyet és megette az egyik olivabogyót, Sara azt mondta:
-Úgy tűnik nem igazán élvezed ezt a kis vakációt.
-Hát… valóban nem. -felelte a lány az asztal alá bámulva.
-Miért nem?
-Tényleg örülök hogy Betsy és Steve összeházasodnak, de… -mondta Jo és elhalt a hangja.
-Aha! Szóval a szertartás miatt aggódsz.
-Igen. Miért? Te nem?
-Egyáltalán nem. Igazából izgatott vagyok.
-Ezt észrevettem, de… miért? -érdeklődött Jo összezavarodva.
-A lassú akasztás mindig felizgatott.
-Tényleg?
-Igen. Már gyerekkorom óta. A szülővárosom mezőgazdasági település volt. Minden évben az ültetés kezdetekor néhányan önként jelentkeztek hogy feláldozásukkal biztosítva legyen a jó termés. Az egész város ott volt hogy jókat kívánjon nekik. A szüleim minden évben elvittek. Szerettem nézni és amikor jött a pubertás...nos onnatól kezdve aztán TÉNYLEG imádtam nézni. -mondta Sara vidáman.
-Ohh… ez megmagyarázza hogy miért vagy ilyen segítőkész velünk.
-A felemelésteek mindig felizgat még akkor is ha csak lábujjhegyig történik. Úgy terveztem hogy ha senki nem kér fel koszorúslánynak harmincéves koromig, akkor jelentkezem a szülővárosom szertartására. Szerencsére összejött.
Egy kis szünet következett, amikor mindketten kortyolgatták a martinijüket.
-Már próbáltam az ágyban ilyen játékokat. Nem kell félned, csodás érzés lesz. -folytatta Sara.
-Leszámítva hogy a végén halottak leszünk.
-Hát igen...de szexi testek leszünk.
-Lehet… de van pár dolog amit nem csináltam… és már nem is fogok.
-Például?
-Például...AZT.
-AZT? Ohhh… úgy éreted szex?
-Igen.
-Ezen nem nehéz segíteni. Fiatal vonzó lány vagy, nem probléma lefeküdnöd valakivel.
-Nem tudom… Egy szűk hét van már csak… és nem igazán tudok beszélni a fiúkkal.
-Ugyan! A férfiakkal könnyű bánni! Biztos vagyok benne hogy az egyiket az ágyadba tudod vinni. De ha akarod, segíthetek. -ajánlotta Sara.
-Hogyan?
-Hát… Nézz itt körül és válassz egy fickót, akivel kedved lenne ágyba bújni!
Jo körülnézett, majd egy sötét hajú, magas férfira mutatott a bár túlsó végében:
-Ő.
-Jó ízlésed van. -mondta Sara, majd kivett egy olivabogyót a martinijéből és a férfihoz dobta.
-Te jó ég! Mit csinálsz? -kérdezte Jo nevetve amikor a bogyó lepattant a férfi fejéről.
Az megfordult hogy lássa mi találta el és meglátta az élénken integető Sara-t.
-Mit csinálsz? -kérdezte újra Jo ezúttal komolyabban.
-Ne aggódj, csak figyelj! -felelte Sara.
A férfi az asztalukhoz érve azt mondta:
-Uhh… Jó estét hölgyeim!
-’Estét! Hogy hívnak? -kérdezte Sara.
-Jack. Ti pedig?
-Én Sara vagyok, ő pedig Jo. A jövő héten mindketten koszorúslányok leszünk egy esküvőn, és Jo-t egy kicsit aggasztja hogy szűzen hal meg.
-Ohh… -mondta a férfi.
Egy kis szünetet tartott és Jo felé fordult.
-Nos… ezen éppen tudok segíteni. -mondta végül kicsit feszengve.
-Tényleg? -kérdezte Jo.
-Abszolúte. Van az emeleten egy szobám, ha szeretnéd, hogy…. -felelte a férfi és elhalkult.
-Szeretném. -mondta Jo.
Felállt és felkapta a táskáját.
-Jó szórakozást! -szólt utánuk Sara, ahogy a lift felé indultak.
Azután azt mondta magában:
-Ez megvolt… most ideje anyucit is kényeztetni.
Körülnézett és eldobta a második olivabogyóját is.


****


A következő éjszaka a hetedik volt az esküvő előtt. A hagyományok szerint a hét koszorúslány mindegyikének egy-egy éjszakát kellett a menyasszonnyal és a vőlegénnyel töltenie és teljesítenie azok bármilyen szexuális kérését. Legfiatalabbként Jo volt az első. Mivel a vőlegény a bátjya volt, úgy döntöttek hogy csak Betsy-vel tölti majd az éjszakát. Jo nem örült a gondolatnak, mert egyrészt nem vonzódott különösebben a lányokhoz, másrészt Betsy volt a felelős a haláláért. De mégis ez volt a kötelessége és készen állt teljesíteni. Nem akarta az égi hatalmak neheztelését a párra hozni, vagy szégyent hozni a családjára. Jo a koszorúslány ruhájában ment Betsy szobájához, de nem volt rajta sem bugyi sem melltartó. Az ajtót résnyire nyitva találta, de azért kopogott.
-Gyere be és csukd be magad mögött az ajtót! -mondta bentről Betsy.
Jo engedelmeskedett.
-Úrnőm, a szolgádnak ajánlom magam! -mondta a lány a tradicionális köszöntést.
A szobát csak néhány gyertya világította meg. Betsy az ágya végénél állt a menyasszonyi ruhájában, szintén a hagyományoknak megfelelően.
-Köszönöm! Gyere ide! -mondta Betsy nyugodtan.
Jo a padlóra szegezett szemmel sétált hozzá. Amikor elég közel ért, Betsy megfogta az egyik vállát és megnyugtatóan megsimogatta.
-Lefeküdnél az ágyra a kedvemért? A hátadra. -kérte Betsy.
Jo meglepődött. Utasításokra számított, nem kérésekre, de elhelyezkedett az ágyon a kért módon.
-Egy kicsit közelebb a végéhez. -irányította Betsy.
Jo lejjebb csúszott és a lábai lelógtak az ágy oldalán. Betsy letérdelt a padlóra a lány lábai közé. Felhajtotta a szoknyát Jo hasára, majd a vállaira tette a lány lábait. Megfogta a combokat és előrehajolva nyalni kezdte Jo punciját.
A lány levegő után kapott a kéjtől. A fejét hátravetette és szemét szorosan becsukta miközben Betsy munkálkodott rajta. Ökölbe szorított kézzel markolta a lepedőt, míg végül nem bírta tovább a fokozódó kellemes érzést. Megragadta Betsy tarkóját és szorosan a puncijának nyomta a fejét. Pár perc múlva felsikoltott az orgazmusától.
Amikor Jo elengedte, Betsy megtörölte az arcát és lassan felmászott az ágyra és a lány mellé feküdt.
-Ez isteni volt.. Soha nem érdekeltek a lányok, de ez…. uhhh… -zihálta Jo.
-Örülök hogy élvezted! -felelte Betsy.
-Ez valami bemutató akart lenni, hogy mit kell tennem?
-Nem. Tudom hogy itt kell lenned, de azzal is tisztában vagyok hogy nem szívesen lépsz a hurok alá a kedvemért.
-Hát én…
-Nincs semmi baj, megértelek! Fiatal vagy és a helyedben én is félnék. Igazán hálás vagyok a bátyádért hozott áldozatod miatt és ezért valahogyan szeretnélek kárpótolni. Arra gondoltam hogy a ma este kizárólag a te élvezetedet szolgálhatná. -magyarázta Betsy.
-Ez azt jelenti, hogy az előzőt újra csináljuk?
-Természetesen. -kuncogott a menyasszony.
-Az nagyon jó lenne! És ne gondold hogy nem örülök a házasságotoknak, csak….
-Teljesen világos! Pár hónapja még fiatalon előtted állt az egész élet... most pedig nem.
-Igen… részben erről van szó.
-És mi lenne a másik rész?
-A halál persze a nagyobb rész, de ráadásul egy elég ijesztő módot választottatok. -magyarázta Jo.
-Ohh.. szóval az akasztástól félsz?
-Persze. Fájni fog, pánikolni és vonaglani fogok egy csomó ember előtt és…
Betsy az egyik ujját a lány ajkaira nyomva elhallgattatta Jo-t.
-Tudom hogy félelmetes, de csak pár perc és vége lesz. Ezenkívül néhány nő kifejezetten élvei.
-Tudom, de… Tudom hogy a kezeink nem lesznek megkötve.
-És?
-A hagyomány szerint a koszorúslánynak nem szabad a kötélhez kapnia, hanem az oldala mellett illő tartania a kezeit.
-És nem vagy benne biztos hogy menni fog?
-Nem. -felelte őszintén Jo.
-Szerintem erősebb vagy mint gondolod magadról és azt hiszem valójában élvezni fogod. Végülis részben azért nem lesz megkötve a kezed, hogy maszturbálhass ha úgy döntesz.
-Tudom, csak aggódok hogy túlságosan félni fogok vagy az ösztöneim úrrá lesznek rajtam.
-Mutatok valamit! -mondta Betsy, majd oldalra fordult és benyúlt az ágy melletti éjjeli asztal fiókjába.
Egy fekete bőrpántot vett elő, aminek egyik végén kis fekete doboz volt. 
-A bátyád és én néha ezzel játszunk. A szabad végét be kell tűznöd ebbe a dobozba és feszesre kell húznod. -mondta Betsy és közben mutatta is.
Amikor a pántot betolta a dobozba, kattanás hallatszott.
-Egy racsni megakadályozza hogy újra meglazuljon. Egyre szorosabbra húzhatod, de magától nem lazul ki.
-OK. -felelte Jo és nem értette teljesen hogy Betsy miért mutatja meg ezt neki.
-Csak akkor oldható ki, ha ezt a gombot megnyomod.
Betsy megnyomta a gombot és a pánt kiszabadult.
-Néha Steve a nyakamra teszi és megszorítja amennyire csak tudja. Mindkettőnket fel szokott izgatni és élvezzük.
-Ohh… nem is tudtam hogy ilyesmit is csináltok.
-Pedig csinálunk. Soha nem köti meg a kezemet, úgyhogy akkor nyomhatnám meg a gombot amikor csak akarom, de mindig megvárom vele az orgazmusomat. Utoljára el is ájultam és neki kellett kiszabadítania. Azt hiszem ha én meg tudom tenni, akkor te is. Szeretném ha kipróbálnád! -ajánlotta Betsy.
-Micsoda?
-Szeretném a nyakadra tenni és megszorítani. Te a kezeidet magad mellett tartod és én elkezdelek újra nyalni. Amikor elélveztél, kiengedheted magad, vagy én engedlek el ha képtelen lennél rá. Így kiderülhet hogy képes leszel-e magad mellett tartani a kezed a szertartáson és talán ráébredsz hogy téged is izgat az ilyesmi.
-Nem is tudom…
-Tudod mit? Próbáljuk ki csak egyszer! Ha nem tetszik, akkor elfelejtjük és az este hátralevő részében csak nyallak amíg te itt fekszel.
-Rendben! -felelte Jo szinte azonnal.
-Jó tudni hogy ilyen ügyes vagyok. -mondta Betsy vidáman.
Azután lazán Jo nyakára tette a bőrpántot. A lány tekintetében látta hogy az még mindig ideges.
-OK...most megszorítom. Szorosra fogom rántani ami fájni fog. Próbáld meg nem megnyomni a gombot. Talán az a legjobb ha megint megmarkolod a lepedőt. -javasolta Betsy.
Jo bólintott és mindkét kezével megmarkolta a lepedőt. Betsy szorosra rántotta a pántot. A lány hangosan öklendezett és megrántotta a lepedőt. A szeme kidülledt és kétségbeesetten küzdött ösztönös vágyával, hogy felnyúljon és megnyomja a gombot. Miközben a lány vonaglott Betsy újra a lábai közé helyezkedett. Lefogta Jo lábait, hogy ne rúgják meg és lassan a lány puncijára hajolt. “Oh istenem, kezdd már!” -gondolta Jo miközben könnyek folytak le az arcán. Azután hátravetette a fejét és becsukta a szemét a gyönyörtől, amikor Betsy újra nyalni kezdte. Pár perccel később a combjai közti kellemes érzés annyira elterelte a figyelmét, hogy nem érezte sürgető szükségét a nyakpánt meglazításának. A szoba lassan forogni kezdett körülötte, miközben közeledett az ismerős érzés. Újabb pár perc múlva a látómezője kezdett beszűkülni. Tudta hogy ez mit jelent. Az eszméletvesztés határán volt, ami végzetes kockázattal is járhatott, de még ekkor sem próbálta eltávolítani a nyakörvet. Ekkor tudatosult a lányban, hogy nem azért hagyja a pántot a nyakán, mert ez az elvárt kötelessége, hanem azért, mert tényleg élvezi. Pár pillanat múlva Jo hangosan felnyögött élete legerősebb orgazmusától, azután elernyedt. Betsy mellé ült az ágyra és a lány szemébe nézett. Jo megpróbálta kioldani a nyakörvet, de nem tudta mozgatni a karjait. “Betsy, jobb ha leveszed!” -gondolta miközben látómezője egyetlen ponttá szűkült. Betsy pár másodpercig még tovább nézett a szemébe, majd megnyomta a kioldó gombot. Jo hangosan köhögve kapkodott levegő után. Amikor újra tudott mozogni és nem szédült, felült és megdörzsölte a sajgó nyakát.
-Milyen volt? -kérdezte Betsy továbbra is mellette ülve.
-Uhhh…ez... édes istenem…  -zihálta Jo.
-Ez most ‘édes istenem, de jó’ vagy ‘édes istenem, de szörnyű’ akar lenni?
-Jézusom, ezt újra meg kell tennünk!
-Örülök hogy tetszett. -felelte Betsy mosolyogva.
-Tetszett? Az nem kifejezés. El sem tudtam képzelni hogy létezhet ilyen erős orgazmus. Jó, tudom hogy tegnapig még szűz voltam, de maszturbáltam már ezerszer. 
Betsy felnevetett.
-Adj pár percet hogy teljesen magamhoz térjek! Utána csinálhatjuk újra? -kérdezte Jo.
-Persze. -felelte Betsy és előrehajolva megcsókolta a lányt.
Az este folyamán Betsy többször is fojtogatta és nyalta Jo-t, mielőtt egymás karjaiban el nem aludtak volna. Másnap reggel a szobába tűző napfényre ébredtek. Jo a fürdőszobába ment és látta hogy körben horzsolás húzódik a nyakán. Amikor megtisztálkodott, visszament a szobába felöltözni.
-Élvezted a tegnap estét? -kérdezte Betsy.
-Nagyon! Hihetetlen volt!
-Ezt örömmel hallom. Félsz még az akasztástól?
A valóság hirtelen Jo-ra szakadt. Olyan intenzív gyönyörben volt része éjjel, hogy kiment a fejéből hogy egy hét múlva halott lesz. Hosszú szünet után válaszolt:
-Hát...igen… Úgy értem most már tudom hogy élvezni fogom...de a végén mégis halott leszek.
-Tudom hogy ez rémisztő kicsim, de ne feledd hogy ezt az imádott testvérdeért teszed és az égiek tárt karokkal fognak várni.
-Igen, de annyi minden van amiből kimaradok. Soha nem fogok megházasodni és nem lesznek gyerekeim mint nektek.
-Megértelek és hálás vagyok hogy ilyen fiatalon ennyi mindenről lemondasz a kedvünkért. Szeretném ha tudnád, hogy az egyik gyerekünket utánad fogjuk elnevezni.
-Ez kedves! Köszönöm!
-Remélem sikerül megbékélned az esküvőig.
-Megpróbálom. -felelte Jo, majd egy pillanat szünet után megkérdezte:
-Kölcsönkérhetem azt a pántot egy darabig?
-Persze, csak ha lehet ne használd egyedül maszturbálás közben. Elájulhatsz és meghalhatsz, én pedig élve szeretnélek a szertartásra.
-Nem hagylak cserben. Mikor adjam vissza?
-Hátralevő életedben megtarthatod. Az esküvő után majd visszaszerzem.


*****


Végül elérkezett a nagy nap. Az időjárás tökéletes volt. A koszorúslányok gyönyörűen néztek ki a ruháikban. A lányok még egyszer utoljára összegyűltek és könnyes búcsút vettek egymástól sok ölelés és puszi kíséretében.
-Úgy látom valaki új kedvtelést talált. -jegyezte meg Sara és gyengéden megdörzsölte a Jo nyakán körbefutó sötétkék elszíneződést miközben a szertartás kezdetét várták az ülések közti folyosó végénél állva.
-Úgy tűnik. -felelte Jo miközben szellemileg készült az utolsó tettére.
-Úgy tűnik? Ez a kékség elég sok esetnek tűnik olyan valakitől, aki bizonytalansággal küzd.
-Ez nem ugyanaz. Amikor vége volt, életben maradtam.
-Értem. De legalább simogathatod majd magad ott fent.
-Ez igaz, de akkor is félek. -sóhajtotta Jo.
Megszólalt a zene és a koszorúslányok előrevonultak a vendégek közt. A vőlegény sorban megcsókolta mindegyiküket, azután a lányok elfoglalták a helyüket két oldalt. Kis szünet után felhangzott a menyasszony bevonulási zenéje. Minden tekintet az apja oldalán lépdelő, ragyogó arckifejezésű Betsy-t követte.
-Ki adja férjhez a menyasszonyt? -kérdezte a pap.
-Az anyja és én. -felelte az apa.
A szertartás előírásszerű és hosszú volt. A végén a pap végignézett a hét felsorakozott koszorúslányon, majd Hanna elé lépve megkérdezte:
-Önként felajánlod-e életed az istenek kedvére, hogy Stephen és Betsy jólétben és békében élhessenek?
-Felajánlom. -felelte Hanna tétovázás nélkül.
A pap ezután Sara elé lépett és megismételte a kérdést.
-Felajánlom. -mondta Sara érezhető izgalommal a hangjában.
A pap végül Jo-nak is feltette a kérdést. A lány egy pillanatra megmerevedve és némán állt. “Mondj nemet! Ez az utolsó esélyed!” -sikoltotta egy hang a fejében. A vendégek suttogni kezdtek egymás közt, a pap pedig felvont szemöldökkel várt.
-Felajánlom. -sikerült végül kimondania a lánynak elhallgattatva a hangot a fejében.
A pap bólintott és visszasétált Hanna-hoz.
-Tedd a kötelességed! -mondta neki.
Mint a koszorúslányok vezetőjének, Hanna kötelessége volt a másik hat felakasztása, hogy azután Betsy akassza fel őt. A hat koszorúslány a helyére sétált a lugasban. Hét, virágokkal díszített hurok ereszkedett le. Három-három két oldalon és Hanna-é középen. Legfiatalabbként Jo volt az első. A lány átnézett a hurkon a vendégekre, akik őt bámulták. Azután a társnőire pillantott és látta hogy van aki már a nyakára is tette a kötelet. Látta hogy Sara eltökélten feszesre húzza a sajátját és azonnal simogatni kezdi magát. Jo azt kívánt hogy bárcsak hozzá hasonlóan nem félne a végzettől. A lány újra előrenézett és meglátta maga előtt Hanna-t. Hanna Jo nyakára tette a kötelet és kihúzta alóla a lány hosszú vörös haját mielőtt feszesre húzta volna. Ezután a lány vállára fektette a csomót. A kötelet a nyakán érezve Jo megremegett és puncija bizseregni kezdett. Komoly arckifejezése és ökölbe szorított kezei elárulták feszültségét, ezért Hanna a szoknyája alá nyúlt és megsimogatta a punciját. Elmosolyodott amikor megérezte a nedvességet.
-Készen állsz? -kérdezte suttogva.
Jo egy pillanatig megint mereven állt, majd bólintott. Hanna megragadta a lány mellett lógó kötélvéget és lassan húzni kezdte. Amikor a lány lábujjhegyre emelkedett, egy pillanatra megállt. Jo nagy levegőt vett tudva hogy így több ideje lesz. Ezután Hanna még egyet rántott a kötélen és nagyjából egy hüvelykkel a talaj fölé emelte a lányt.
Ahogy teljes testsúlya a nyakára nehezedett, Jo öklendezni kezdett egy pillanatig. A testének minden izma megfeszült és teljesen mozdulatlanul lógott. Az elmúlt napok játékai sem készíthették fel erre. Sokkal nagyobb volt a fájdalom, de a gyönyör is.
Hanna Lucy-hoz lépett amikor Jo vonaglani kezdett. A lánynak a kezdeti pánik ellenére sikerült lent tartania a kezeit. Minden rémülete ellenére a bizsergés egyre csak erősödött a combjai közt. Jo balra tudott pillantani és látta hogy a már levegőben levő Lucy keze a lábai közé csúszik és vadul simogatni kezdi magát. Jo szerette volna ugyanezt tenni, de szégyellte magát a tömeg előtt.  Hanna gyorsan emelte fel Mary-t. Mary Jo-hoz hasonlóan félt és ő kérte Hanna-t hogy legyen a lehető leggyorsabb. Mary szintén maszturbálni kezdett.
Mary-n túl Jo látta Sara-t aki nemcsak hogy maga rakta a nyakába a kötelet, hanem már maszturbált is. Hanna búcsúcsókot nyomott az ajkaira és meghúzta a kötelet. Amikor Sara lábujjhegyre emelkedett, a keze majdnem a kötélhez kapott, de gyorsan visszatért a puncijához ahogy a lába elhagyta a földet. “Fenébe a szégyennel!” -gondolta Jo a balján levő három nőt látva. A kezét a combjai közé nyomta és ő is önkielégítésbe kezdett. Látta hogy egy férfi az első sorban rámutatva mond valamit. Nem hallotta ugyan, de a szája mozgásából úgy vette ki hogy az elkékült arcáról beszél. Jo újra oldalra nézett és látta hogy Hanna őt figyeli. A nő elmosolyodott és rákacsintott. Láthatóan örült hogy Jo elfogadta a végzetét és élvezni kezdi. Ezután Ellen-hez, Betsy testvéréhez sétált. Ellen már a nyakába tette a hurkot és bátran mosolygott. Hanna ellenőrizte a csomó elhelyezkedését és a levegőbe emelte Ellen-t, aki olyan vad táncba kezdett, hogy majdnem arcon rúgta Hanna-t mielőtt az Jo és Steve unokatestvéréhez, Sally-hez lépett volna.
Amikor Sally is felemelkedett, Jo jobbra kezdett fordulni és a többi nő kicsúszott a látómezőjéből. Jeges zsibbadás kezdett rajta felcsúszni és kezdett lassulni. Pár pillanat múlva még egyszer megrándult egy óriási orgazmustól, majd elernyedt. A karjai az oldala mellé estek és hólyagja tartalma a földre folyt. Még nyitva volt a szeme és eszméleténél volt, de már nem tudott mozdulni. Örült hogy felkérték koszorúslánynak. Még egyszer megpróbálta a kezét a puncijához emelni, de nem járt sikerrel. A szeme becsukódott és elnyelte a sötétség.
Hanna egy pillanatig még nézte a hat koszorúslány táncát. Elégedetten elmosolyodott amikor meglátta a szélben békésen ide-oda lengő testet. Azután Betsy és Steve felé fordult. Betsy megcsókolta és halkan azt mondta neki:
-Mindent köszönök! 
-Szívesen! Éljetek boldogan! -felelte Hanna.
Betsy Hanna nyakába akasztotta a hurkot majd megsimogatta a punciját és elégedetten tapasztalta hogy az nedves. Hanna jelezte hogy készen áll. Betsy lábujjhegyre húzta, még egyszer megcsókolta, majd a levegőbe emelte. 


*****


Steve és Betsy 25. házassági évfordulóján Hanna, a legidősebb lányuk bejelentette az eljegyzését. Betsy boldogan fogadta a koszorúslánynak felkérést. Ő és Jo, a legfiatalabb lánya gyönyörűen mutattak az esküvőn fellógatott koszorúslányok között.