Ki tudja...

Ködös hajnal köszöntött a falura. Néma idegen botorkált csendesen az országút mentén. Kihunytak az utcalámpák, mintha csak születésnapi gyertyákként fújta volna el őket az ünnepelt. Csak egy villódzó, kontakthibás neon ragyogott a falu szélén. Motel. Az idegen arra vette az irányt.

Csilingelve nyílt a motel ajtaja, s nyekkenve csapódott be az idegen mögött.
- Máris megyek! – hallatszott egy csilingelő asszonyhang a pult mögül nyíló ajtórésből. A hangot egy fej követte, aki kikukkantott, szemrevételezendő az idegent. Meglátva azonban, hogy ki érkezett, teljes egészében előbújt a hátsó helyiségből, ahonnan pirítós és meleg tea illata szállongott. Az asszony alakja diszkréten rajzolódott ki a kötényruhája alól. Apró, de izmos, ruganyos keblein szépen feszült az anyag, s csípejét kellemesen emelte ki a kötényt megkötő derékpánt.
- Jó reggelt! – köszöntötte az idegent, akiből még a hajnali köd gőze párolgott, s sötét alakját mintegy glóriaként ragyogta körbe az ajtó ablakán beszűrődő napfény.

Ballonkabátjának ujjából előtűnt kézfeje, amint csuklyájáért nyúlt, s hátracsapta azt. Centis sörte fedte fejét, szakállán éppúgy, mint a feje búbján.
- Magának is. – dörmögte a bajsza alól.
- Szobát szeretne? – kurta bólintás a válasz. – Hány személyre? – egy ujj. – Meddig? – egy marék papírpénz a pulton. – Értem. Beírhatom a nevét a vendégkönyvbe? – intés, majd egy olvashatatlan szignó a könyvben.
- Ön az egyetlen vendégem. Az egyes szoba, rögtön jobbra. Ha gondolja, az ebédet délben itt tálalom, egy kis levest főzök, rántott csirkével.
- Köszönöm. – markolta fel a kulcsot a férfi, s ment ki a helyiségből. A nőt a hideg rázta. Mindig is mondták a szomszédai, hogy veszélyes lehet egyedül továbbvezetni a kis motelt, elhunyt férje nélkül, a település szélén. Kezdte megfontolni a szavaikban rejlő igazságot.

Tíz körül lehetett, mikor dolga végeztével úgy gondolta, megnézi a vendégét. Óvatosan közelített az ajtaja felé, s megpróbált bekukucskálni az ablakon. Valami hosszú csillogót látott a félhomályban. Nem, mert tovább leskelődni, kopogott. Gyors neszezés hallatszott bentről, valami fémes szisszenés, majd egy rekedt igen.
- Csak törülközőt és szappant hoztam, meg egy beretvát.
- Köszönöm. – s a férfi szemei parázsként izzottak, ahogy a nőre nézett. Az asszony félelme valahogy enyhült, egyre inkább a kíváncsiság lett úrrá rajta. Vajon ki ez az idegen, s mit akarhat. S mi ez a titokzatosság, ami körüllengi. Félelmetes külsejének szöges ellentéte volt a meleg izzó szempár, s ahogy ránézett… Régóta volt már férfi nélkül.

Eljött a dél. Az idegen frissen borotválva, tiszta ruhában jelent meg az asztalnál. Csendben némán ették az egyszerű, de finom ételt. De evés közben össze-összevillant a két tekintet, néma, csendes, bujkáló mosollyal.
- Ha nincs más dolga, szívesen látom vacsorára is.- mondta az asszony, felbátorodva. – Szilveszter van, ne töltsük egyedül az estét, ha együtt is tehetjük.
- Rendben. Hétre itt vagyok. Van egy bolt valahol?
- Igen, az ötödik ház a jobb oldalon.

Lassan teltek az órák. Az asszony, miután sütött egy kis aprósüteményt, s némi halat rántott vacsorára, úgy gondolta, vesz egy forró fürdőt. Levette a kötényruháját, ami alatt általában semmilyen fehérneműt nem hordott, legfeljebb menzesz idején egy bugyit. Jóleső érzéssel merült el a kellemesen illatos, forró fürdővízben, s a mosdókesztyűvel, mint már annyiszor elmúlt magányos évek alatt. Ahogy a gyertya fogyott a kád szélén, úgy nőtt benne a vágy és a gyönyör. Egyre koncentráltabbak lettek a simogatások, s egyre szaporábban vette a levegőt, mígnem ívbe hajló teste el nem jutott a csúcsra. Vágyakozva várta az estét. A falubeliek már megszokásból tartották tiszteletben gyászát és magányát, akarva akaratlan magányossá téve a fiatal özvegyasszonyt erkölcsének őrzése közben.

Eljött az este. Az idegen egy üveg pezsgővel kezében állított be. Csendesen, a kanapé két végében ülve nézték a tévé szilveszteri műsorát. Az asszony nem mert, az idegen pedig nem akart a másikhoz szólni. Eljött az éjfél. A süteményhadsereg sorai megfogyatkoztak a kitartó ostrom során, s ideje volt a teánál valami vérpezsdítőbbet fogyasztani. Szolidan pukkant a pezsgő, s a koccintás után az asszony ártatlan puszihoz készült… De egy óvatlan mozdulat folytán ajkaik találkoztak, találtak egymásra az egész napos csendes sóvárgás után. A pusziból csók lett, a csókból ölelés. Mohó kezek simogatták le egymásról a ruhát. A férfi ajkai tétova vándorútra keltek az asszony testén, pajkosan kalandozva a nő nyakszirtjén, s kulcscsontja feletti völgyein át le egészen a keblekig. A nő keze a férfi hajába túrt, majd tovasiklott a hegekkel barázdált hátára. A gyönyör hullámai kezdték elönteni férfiajkat rég nem látott testét, amint az idegen ajkai ölébe tévedtek. Ujjai kedvesen simították szét a szent pagonyt, s a nedves ajkakat, tüzes csókra készítve őket. A férfi nyelve fürge táncot járt a nő csiklóján, be-beköszönve az éhes barlangba, amire válaszként kéjes nyöszörgést és karmoló ujjakat kapott. Az asszony teste ívbe hajlott a gyönyörtől, mely szinte áramütésként rázta meg. Rég nem volt ekkora orgazmusa, még a férjével sem.

Csókra húzta a férfi ajkait, s mohó kezei kutatva keresték a kőkemény hímvesszőt, melyet a gyönyör kapujához igazítva bokáival sarkantyúzta magába a férfit. Egy hirtelen lökéssel töltötte ki a férfitest azt az űrt, amit évek óta érzett magában. Néhány lökés után átfordultak, s a nő felülre került. Vad ritmusra mozgatta csípejét, egyre mélyebbre tömve magába vendégét, aki lehunyt szemeivel messze másik dimenzióban volt. Az asszony a férfi kezeit saját kebleire vonta, nem eredménytelenül. Együtt jutottak el a csúcsra.

Újabb hajnal virradt. A nő egyedül ébredt. Megijedt, mert nem egyedül tért nyugovóra. Ruháját magára kapva a férfi szobájába sietett. Kopogtatás nélkül nyitott be. Az épp a kardját bújtatta el a hüvelybe, s rejtette el ballonkabátja alá.
- Ne menj el, kérlek, maradj velem. Boldogok lehetünk.
- El kell mennem. Kardforgató vagyok, s ez itt nem a kardom útja. Mindent köszönök. -s csuklyája alá rejtette az arcát.
- De mégis, hová mész?- kérdezte a nő, könnyek közt hüppögve.
- Ki tudja…